2024. szeptember 10. /
A címben szereplő gondolatot Horváth István, Magyar Ezüst Érdemkereszttel, Simándy-emlékplakettel kitüntetett operaénekes, a Magyar Állami Operaház magánénekese fogalmazta meg a kóruséneklés kapcsán. A művész saját tapasztalatai, élményei alapján hisz abban, hogy aki
kórusban énekel, az az életben is jobban tud teljesíteni. A kórus tagjait, a sok különböző gondolkodású, világnézetű, hangi adottságú embert egy dolog biztosan összeköti: a kóruséneklés szeretete, az összetartozás érzése. Horváth Istvánt a Pécsi Férfikar Alapítvány által – idén szeptember 20-22. között – rendezett XXVIII. Európai Bordalfesztivál és a II. Bordalnok Énekverseny kapcsán kérdeztük.
Milyen kapcsolatban áll az Európai Bordalfesztivállal?
H. I.: Egyetemista koromban ismerkedtem meg a Bartók Béla Férfikarral, mely együttesnek sokáig aktív tagja is voltam, sajnos a munkám elsodort e csodás városból és az együttestől, de be kell, hogy valljam, én még mai napig otthonomként tekintek e kiváló együttesre és Pécsre. Itt kaptam meg minden tudást, szeretetet, barátokat, amik-akik a mai napig elkísérnek. Az Európai Bordalfesztivál kuriózum nemcsak hazánkban, de a világ országai között is.
Sokáig tagja volt a pécsi Bartók Béla Férfikarnak. Milyen szerepet töltött be a kórus a szakmai fejlődésében?
H. I.: Azt hiszem, aki kórusban énekel, az az életben is jobban tud teljesíteni. Hogy miért? Mert alkalmazkodnia, összecsiszolódnia kell olyan emberekkel, akikkel az élet számos területén esetleg nem ért egyet. Persze vannak munkahelyek, ahol ugyanez történik, de ami nagyon fontos, a kóruséneklés nem a pénzről szól, hanem az összetartozásról. A kórusban rengeteg különféle ember van, különféle gondolkodással, világnézettel, különféle hangi és zenei képességgel, de a munka végén ebből a közönség csak egy dolgot vehet észre, és az nem más, mint a tökéletes összhang. Sok jó énekes van a földön, de azok mind saját magukért felelősek, akik kórusban énekelnek, ők egymásért felelősek. Ez a legcsodálatosabb dolog, amit ember érezhet.
A pécsi Bartók Béla Férfikar Liszt-díjas karnagyával, Lakner Tamással régi jó kapcsolatot ápol többek között a BorCanto együttesnek köszönhetően. Énektechnikailag mi okoz nehézséget a bordalok előadásánál?
H. I.: Ma már semmi, de ez hosszú folyamat volt. Rengeteg fellépésünk volt, sokfajta embert ismertünk meg, sokféle igényt kellett kielégíteni, és ez néha nehéz is volt, de minden pillanatából tanulni lehetett.
Tavaly rendezték meg az I. Bordalnok Énekversenyt, ahol ön is zsűritag volt. Mi volt a benyomása a formabontó énekversenyről. amelyet idén második alkalommal élvezhet a közönség?
H. I.: Egyfelől beszorítja a versenyzőket ez a műfaj, mivel nem annyira gazdag még a bordal műfajának zenei anyaga, másfelől viszont a zeneszerzőket, előadókat munkára is buzdítja, ami mindenképpen pozitív, és azt hiszem, ez a legfontosabb. Népzenében remekül állunk, opera-, operett- és musicalrészletekben van még hova fejlődnünk.
Mit vár az idén megrendezésre kerülő II. Bordalnok Énekversenytől?
H. I.: Az első évben azt éreztem, hogy puhatolózás volt a verseny. Nem baj ez, így indul minden. Aki ott volt, egy életre szóló élménnyel ment haza, és ehhez nyernie sem kellett. Megmutathatta többször is a tehetségét, és mint említettem a sok-sok lehetőségből születik majd meg a művész.
Mit üzen, mit tanácsol, mit kíván az ifjú előadóművészeknek pályájuk elején?
H. I.: Szorgalmat és jó tanárt elsősorban, aztán sok lehetőséget a kibontakozáshoz, és végül egy kalap szerencsét, na meg emberséget.
Mi lesz a következő szerepe a Magyar Állami Operaházban?
H. I.: Szeptember végén Wagner A bolygó hollandi című operájában leszek hallható az Operaházban.
kórusban énekel, az az életben is jobban tud teljesíteni. A kórus tagjait, a sok különböző gondolkodású, világnézetű, hangi adottságú embert egy dolog biztosan összeköti: a kóruséneklés szeretete, az összetartozás érzése. Horváth Istvánt a Pécsi Férfikar Alapítvány által – idén szeptember 20-22. között – rendezett XXVIII. Európai Bordalfesztivál és a II. Bordalnok Énekverseny kapcsán kérdeztük.
Milyen kapcsolatban áll az Európai Bordalfesztivállal?
H. I.: Egyetemista koromban ismerkedtem meg a Bartók Béla Férfikarral, mely együttesnek sokáig aktív tagja is voltam, sajnos a munkám elsodort e csodás városból és az együttestől, de be kell, hogy valljam, én még mai napig otthonomként tekintek e kiváló együttesre és Pécsre. Itt kaptam meg minden tudást, szeretetet, barátokat, amik-akik a mai napig elkísérnek. Az Európai Bordalfesztivál kuriózum nemcsak hazánkban, de a világ országai között is.
Sokáig tagja volt a pécsi Bartók Béla Férfikarnak. Milyen szerepet töltött be a kórus a szakmai fejlődésében?
H. I.: Azt hiszem, aki kórusban énekel, az az életben is jobban tud teljesíteni. Hogy miért? Mert alkalmazkodnia, összecsiszolódnia kell olyan emberekkel, akikkel az élet számos területén esetleg nem ért egyet. Persze vannak munkahelyek, ahol ugyanez történik, de ami nagyon fontos, a kóruséneklés nem a pénzről szól, hanem az összetartozásról. A kórusban rengeteg különféle ember van, különféle gondolkodással, világnézettel, különféle hangi és zenei képességgel, de a munka végén ebből a közönség csak egy dolgot vehet észre, és az nem más, mint a tökéletes összhang. Sok jó énekes van a földön, de azok mind saját magukért felelősek, akik kórusban énekelnek, ők egymásért felelősek. Ez a legcsodálatosabb dolog, amit ember érezhet.
A pécsi Bartók Béla Férfikar Liszt-díjas karnagyával, Lakner Tamással régi jó kapcsolatot ápol többek között a BorCanto együttesnek köszönhetően. Énektechnikailag mi okoz nehézséget a bordalok előadásánál?
H. I.: Ma már semmi, de ez hosszú folyamat volt. Rengeteg fellépésünk volt, sokfajta embert ismertünk meg, sokféle igényt kellett kielégíteni, és ez néha nehéz is volt, de minden pillanatából tanulni lehetett.
Tavaly rendezték meg az I. Bordalnok Énekversenyt, ahol ön is zsűritag volt. Mi volt a benyomása a formabontó énekversenyről. amelyet idén második alkalommal élvezhet a közönség?
H. I.: Egyfelől beszorítja a versenyzőket ez a műfaj, mivel nem annyira gazdag még a bordal műfajának zenei anyaga, másfelől viszont a zeneszerzőket, előadókat munkára is buzdítja, ami mindenképpen pozitív, és azt hiszem, ez a legfontosabb. Népzenében remekül állunk, opera-, operett- és musicalrészletekben van még hova fejlődnünk.
Mit vár az idén megrendezésre kerülő II. Bordalnok Énekversenytől?
H. I.: Az első évben azt éreztem, hogy puhatolózás volt a verseny. Nem baj ez, így indul minden. Aki ott volt, egy életre szóló élménnyel ment haza, és ehhez nyernie sem kellett. Megmutathatta többször is a tehetségét, és mint említettem a sok-sok lehetőségből születik majd meg a művész.
Mit üzen, mit tanácsol, mit kíván az ifjú előadóművészeknek pályájuk elején?
H. I.: Szorgalmat és jó tanárt elsősorban, aztán sok lehetőséget a kibontakozáshoz, és végül egy kalap szerencsét, na meg emberséget.
Mi lesz a következő szerepe a Magyar Állami Operaházban?
H. I.: Szeptember végén Wagner A bolygó hollandi című operájában leszek hallható az Operaházban.