2024. szeptember 10. / Vass Antónia
Irodalmi, színházi, könnyű- és komolyzenei estek váltják egymást a 26. Zsidó Kulturális Fesztiválon, melyet szeptember 8. és 18. között rendeznek meg Budapesten. A műfaji sokszínűségről, a múlthoz való kapcsolódásról és a szakrális terek jelentőségéről Deák Andreával, a fesztivál
főszervezőjével beszélgettünk.
Tavaly ünnepeltétek a Zsidó Kulturális Fesztivál 25. évfordulóját. Milyen újításokkal készültök idén?
D. A.: Mindig törekszünk valamilyen szintű megújulásra, éppen ezért a visszatérő fellépők mellett ezúttal is lesznek különleges újdonságok. Ilyen például Tordai Zoltán és zenekarának koncertje vagy éppen Hrutka Róbert érkezése, aki még sosem lépett fel nálunk, és most Für Anikóval, Falusi Mariann-nal és Grecsó Krisztiánnal együtt Tompos Kátya emlékére ad koncertet. De igyekszünk figyelni az évfordulókra is, amelyekből most több is lesz: Holokauszt 80 emlékév van, 10 éves a Swing à la Django, és 100 éve született Charles Aznavour sanzonénekes. Az ő tiszteletére Bardóczy Attila csinál egy estet Jordán Adél közreműködésével. Továbbá újításnak számít bizonyos tekintetben a Henry Mancini-estünk, amelyen filmzene-feldolgozásokat hallhat majd a közönség. A Bernstein-programunk is a fesztiválon debütál a Szerenád bemutatójának 70. évfordulója alkalmából.
Az évfordulókon túl milyen szempontok mentén állt össze az idei program?
D. A.: A mostani fesztivál mottója – „Több mint zene: a kultúrák találkozása” –, valamint a Holokauszt 80 emlékév azok, amelyek alapjaiban meghatározzák az irányt. Emellett törekedtünk rá, hogy a programjaink nagy része speciálisan a fesztiválra készüljön, tehát az előadók a lehetőségek figyelembevételével kifejezetten a helyszínekhez és az eseményhez kapcsolódó műsort állítottak össze. Odafigyeltünk az aktuális trendekre is, igyekeztünk olyan fellépőket hívni, akik aktív, népszerű és elismert tagjai a magyar kulturális társadalomnak.
Miért éppen a „kultúrák találkozása” hívószót választottátok?
D. A.: Azt szerettük volna kiemelni, hogy az idei fesztiválon a klezmer zene mellett nagy hangsúlyt kapnak más műfajok is, például a swing vagy a roma zene, valamint ezeknek a stílusoknak a keveredése. Ez Tordai Zoltán és zenekarának koncertjén csúcsosodik ki, de a Swing à la Django is különleges ünnepi programmal készül, ahol együtt áll majd színpadra többek között Bangó Margit és Szabó Kimmel Tamás. Lesz irodalom, komolyzene, színházi est, tehát a legkülönfélébb területek találkoznak a tíz nap alatt.
Említetted, hogy a Holokauszt 80 emlékév meghatározó a fesztivál szempontjából is. Milyen formában épül bele a programokba az évforduló?
D. A.: Nem kimondottan egy-egy tematikus műsorral készülünk, sokkal inkább az volt a célunk, hogy a produkciókban tükröződjön az a kulturális érték, amit szeretnénk közvetíteni és átadni. Mi így igyekszünk emlékezni a holokauszt áldozataira. Például a már említett Charles Aznavour a zsidóság nagy barátja volt, ennek folytán az élete összekapcsolódott a zsidó sorssal és a holokauszttal. De Bánsági Ildikó, Görög László, Máté Gábor és Móser Ádám irodalmi estje is kötődik az évfordulóhoz.
A produkciók nem hagyományos koncerttermekben, hanem többségében szakrális terekben valósulnak meg. Mit ad hozzá egy-egy ilyen helyszín az előadásokhoz?
D. A.: Vannak olyan helyek, amelyek különleges vonzással bírnak, ilyenek a zsinagógák, ahol a főbb programokat rendezzük. A Dohány utcai zsinagógába már belépni is hatalmas élmény, áradnak belőle a történelmi, spirituális emlékek. A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógát néhány éve újították fel, a Hegedűs Gyula utcai zsinagóga pedig Újlipótváros ékköve. Ezekre a helyekre alapvetően nem a kulturális programok miatt jár az ember, de most erről az oldalról is megismerhetővé válnak. Nem feledkezhetünk meg a másik két helyszínről sem, a Frankel Leó úti zsinagógáról és a Bálint Házról. A fesztiválon kitárulnak a kapuk mindenki előtt.
főszervezőjével beszélgettünk.
Tavaly ünnepeltétek a Zsidó Kulturális Fesztivál 25. évfordulóját. Milyen újításokkal készültök idén?
D. A.: Mindig törekszünk valamilyen szintű megújulásra, éppen ezért a visszatérő fellépők mellett ezúttal is lesznek különleges újdonságok. Ilyen például Tordai Zoltán és zenekarának koncertje vagy éppen Hrutka Róbert érkezése, aki még sosem lépett fel nálunk, és most Für Anikóval, Falusi Mariann-nal és Grecsó Krisztiánnal együtt Tompos Kátya emlékére ad koncertet. De igyekszünk figyelni az évfordulókra is, amelyekből most több is lesz: Holokauszt 80 emlékév van, 10 éves a Swing à la Django, és 100 éve született Charles Aznavour sanzonénekes. Az ő tiszteletére Bardóczy Attila csinál egy estet Jordán Adél közreműködésével. Továbbá újításnak számít bizonyos tekintetben a Henry Mancini-estünk, amelyen filmzene-feldolgozásokat hallhat majd a közönség. A Bernstein-programunk is a fesztiválon debütál a Szerenád bemutatójának 70. évfordulója alkalmából.
Az évfordulókon túl milyen szempontok mentén állt össze az idei program?
D. A.: A mostani fesztivál mottója – „Több mint zene: a kultúrák találkozása” –, valamint a Holokauszt 80 emlékév azok, amelyek alapjaiban meghatározzák az irányt. Emellett törekedtünk rá, hogy a programjaink nagy része speciálisan a fesztiválra készüljön, tehát az előadók a lehetőségek figyelembevételével kifejezetten a helyszínekhez és az eseményhez kapcsolódó műsort állítottak össze. Odafigyeltünk az aktuális trendekre is, igyekeztünk olyan fellépőket hívni, akik aktív, népszerű és elismert tagjai a magyar kulturális társadalomnak.
Miért éppen a „kultúrák találkozása” hívószót választottátok?
D. A.: Azt szerettük volna kiemelni, hogy az idei fesztiválon a klezmer zene mellett nagy hangsúlyt kapnak más műfajok is, például a swing vagy a roma zene, valamint ezeknek a stílusoknak a keveredése. Ez Tordai Zoltán és zenekarának koncertjén csúcsosodik ki, de a Swing à la Django is különleges ünnepi programmal készül, ahol együtt áll majd színpadra többek között Bangó Margit és Szabó Kimmel Tamás. Lesz irodalom, komolyzene, színházi est, tehát a legkülönfélébb területek találkoznak a tíz nap alatt.
Említetted, hogy a Holokauszt 80 emlékév meghatározó a fesztivál szempontjából is. Milyen formában épül bele a programokba az évforduló?
D. A.: Nem kimondottan egy-egy tematikus műsorral készülünk, sokkal inkább az volt a célunk, hogy a produkciókban tükröződjön az a kulturális érték, amit szeretnénk közvetíteni és átadni. Mi így igyekszünk emlékezni a holokauszt áldozataira. Például a már említett Charles Aznavour a zsidóság nagy barátja volt, ennek folytán az élete összekapcsolódott a zsidó sorssal és a holokauszttal. De Bánsági Ildikó, Görög László, Máté Gábor és Móser Ádám irodalmi estje is kötődik az évfordulóhoz.
A produkciók nem hagyományos koncerttermekben, hanem többségében szakrális terekben valósulnak meg. Mit ad hozzá egy-egy ilyen helyszín az előadásokhoz?
D. A.: Vannak olyan helyek, amelyek különleges vonzással bírnak, ilyenek a zsinagógák, ahol a főbb programokat rendezzük. A Dohány utcai zsinagógába már belépni is hatalmas élmény, áradnak belőle a történelmi, spirituális emlékek. A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógát néhány éve újították fel, a Hegedűs Gyula utcai zsinagóga pedig Újlipótváros ékköve. Ezekre a helyekre alapvetően nem a kulturális programok miatt jár az ember, de most erről az oldalról is megismerhetővé válnak. Nem feledkezhetünk meg a másik két helyszínről sem, a Frankel Leó úti zsinagógáról és a Bálint Házról. A fesztiválon kitárulnak a kapuk mindenki előtt.