2024. szeptember 11. / K. B.
Mire felgördült a függöny címmel a szolnoki színjátszás helyszíneiről tart képes előadást a magyar dráma napjához kapcsolódva Bajnai Zsolt a blogSzolnok szerkesztője. A több mint 200 évet felölelő helytörténeti előadás az Élő blogSzolnok Anno sorozat része, amely decemberig minden
második hétfőn jelentkezik a Tisza moziban. A lokálpatrióta előadó-szerkesztővel beszélgettünk.
A helyszínek vagy az ott fellépő színészek és társulatok a fontosabbak egy megyeszékhely helytörténetében?
B. Zs.: Nézőpont és megközelítés kérdése. Amikor elkezdtem ezzel a témával foglalkozni, akkor engem részben az izgatott, hogy az 1876-ban megyeszékhellyé lett Szolnokon miért kellett majdnem négy évtizedet várni a színház felépítésére, miközben a környékbeli nagyvárosokban már álltak a teátrumok. Illetve ha már majdnem egy évszázaddal az első feljegyzett, szolnoki színházi előadás után sikerült csak állandó játszóhelyet építeni, akkor addig hol leltek hajlékra a városba érkező társulatok. Kiderült, hogy csak ezeknek a kérdéseknek a feszegetése is milyen sok mindent elárul egy város múltjáról, hiszen a színjátszás helyszínei összefüggtek a város polgárosulásával, a helyi vendéglátás fejlődésével, Szolnok esetében a vasúttal vagy éppen az aktuális hatalmi viszonyokkal. Mindez odáig is elvezet, hogy beszélnem kell a budapesti Andrássy úton álló, egykor a MÚOSZ, ma az MMA székháza, a legendás 25. Színház valamikori otthona és a végül 1912-ben átadott szolnoki színház, valamint az egyik legfontosabb helyi iparág, a fafeldolgozás kapcsolatáról is.
Akkor ez az előadás inkább város-, mint színháztörténet?
B. Zs.: Az idén hetven éve önálló társulattal rendelkező szolnoki színház történetét képtelenség lenne másfél órában elmesélni, bár megkerülhetetlen, hogy ne beszéljek legendás igazgatókról, előadásokról, korszakokról vagy színészekről. Ugyanakkor elismerem, hogy mindezek ebben az esetben inkább csak díszei egy olyan történetmesélésnek, aminek a középpontjában Szolnok bő 200 éves fejlődése áll a színjátszás helyszínein keresztül. Nagyjából két tucat helyről kell beszélnem, kezdve a ma már nem létező Fehér ló fogadótól, egy volt kétszeres polgármester családjának tulajdonában lévő játszóhelyen át, az alig fél évszázados és először Paál Istvánék által legendássá tett műhelyházig.
A bárhol kényelmesen meghallgatható podcastek korában van érdeklődés egy olyan előadásra, amiért ki kell mozdulni otthonról, ráadásul másfél órát végig is kell ülni?
B. Zs.: Szerencsére még színházba is járnak az emberek. Nem mondom, hogy az idén januárban indított Élő blogSzolnok Anno előadásokat tömegek ostromolják, de azért eddig tizennégy alkalommal sikerült többé-kevésbé megtölteni a Tisza mozi E termét, ahol maximum 40 embert lehet leültetni. Lassan másfél évtizede szerkesztem a blogSzolnok című szubjektív élményportált, ahol nagy hangsúlyt kap a város múltja, és azt tapasztalom, mintha a helytörténet reneszánszát élné Szolnokon. Főleg az a része, amihez személyes emlékekkel vagy családi történetekkel is tudnak kapcsolódni az emberek. Mivel a szolnoki színháznak az elmúlt hét évtizedben voltak legendás korszakai, biztos vagyok benne, hogy a színjátszás helyszíneiről szóló előadásomon is elő fognak kerülni sztorik a hallgatóktól.
Ennek a fokozódó helytörténeti érdeklődésnek szól a Tisza moziban a filmek előtt látható kisfilmsorozat is?
B. Zs.: Az Egykor volt Szolnok sorozat 30-40 másodperces filmjei régi képeslapok segítségével elevenítik fel a város múltját. A tervek szerint az eddig elkészült huszonnyolc rész mellé még legalább kétszer ennyi készül, hogy idén és még jövőre is hetente cserélni lehessen őket a filmek előtt. Demeter Istvánnak és a Tisza mozi csapatának köszönhetően ugyanis az első írásos említésének 2025-ben a 950. évfordulóját ünneplő Szolnok múltját szeretnénk így is kicsit közelebb hozni a város lakóihoz.
A szolnoki színjátszás helyszínei mellett ez az évforduló is témája lesz az Élő blogSzolnok Anno sorozatnak?
B. Zs.: Szeptember 9-én Így lett 900 éves Szolnok címmel az 1975-ös jubileum történetét, eseményeit, emlékeit fogom körüljárni, benne például Örkény Kulcskeresők című, erre az alkalomra írt drámájával. A kéthetente, hétfő esténként jelentkező sorozat további részei Szolnok városrészeinek a történeteiről fognak szólni, illetve az utolsó, decemberi alkalom egy kicsit rendhagyó irodalmi, zenés produkció lesz. Miközben természetesen készülök a 2025-ös előadásokra is, amelyek között több olyan is lesz, amelyek Szolnok jubileumához kapcsolódnak majd.
második hétfőn jelentkezik a Tisza moziban. A lokálpatrióta előadó-szerkesztővel beszélgettünk.
A helyszínek vagy az ott fellépő színészek és társulatok a fontosabbak egy megyeszékhely helytörténetében?
B. Zs.: Nézőpont és megközelítés kérdése. Amikor elkezdtem ezzel a témával foglalkozni, akkor engem részben az izgatott, hogy az 1876-ban megyeszékhellyé lett Szolnokon miért kellett majdnem négy évtizedet várni a színház felépítésére, miközben a környékbeli nagyvárosokban már álltak a teátrumok. Illetve ha már majdnem egy évszázaddal az első feljegyzett, szolnoki színházi előadás után sikerült csak állandó játszóhelyet építeni, akkor addig hol leltek hajlékra a városba érkező társulatok. Kiderült, hogy csak ezeknek a kérdéseknek a feszegetése is milyen sok mindent elárul egy város múltjáról, hiszen a színjátszás helyszínei összefüggtek a város polgárosulásával, a helyi vendéglátás fejlődésével, Szolnok esetében a vasúttal vagy éppen az aktuális hatalmi viszonyokkal. Mindez odáig is elvezet, hogy beszélnem kell a budapesti Andrássy úton álló, egykor a MÚOSZ, ma az MMA székháza, a legendás 25. Színház valamikori otthona és a végül 1912-ben átadott szolnoki színház, valamint az egyik legfontosabb helyi iparág, a fafeldolgozás kapcsolatáról is.
Akkor ez az előadás inkább város-, mint színháztörténet?
B. Zs.: Az idén hetven éve önálló társulattal rendelkező szolnoki színház történetét képtelenség lenne másfél órában elmesélni, bár megkerülhetetlen, hogy ne beszéljek legendás igazgatókról, előadásokról, korszakokról vagy színészekről. Ugyanakkor elismerem, hogy mindezek ebben az esetben inkább csak díszei egy olyan történetmesélésnek, aminek a középpontjában Szolnok bő 200 éves fejlődése áll a színjátszás helyszínein keresztül. Nagyjából két tucat helyről kell beszélnem, kezdve a ma már nem létező Fehér ló fogadótól, egy volt kétszeres polgármester családjának tulajdonában lévő játszóhelyen át, az alig fél évszázados és először Paál Istvánék által legendássá tett műhelyházig.
A bárhol kényelmesen meghallgatható podcastek korában van érdeklődés egy olyan előadásra, amiért ki kell mozdulni otthonról, ráadásul másfél órát végig is kell ülni?
B. Zs.: Szerencsére még színházba is járnak az emberek. Nem mondom, hogy az idén januárban indított Élő blogSzolnok Anno előadásokat tömegek ostromolják, de azért eddig tizennégy alkalommal sikerült többé-kevésbé megtölteni a Tisza mozi E termét, ahol maximum 40 embert lehet leültetni. Lassan másfél évtizede szerkesztem a blogSzolnok című szubjektív élményportált, ahol nagy hangsúlyt kap a város múltja, és azt tapasztalom, mintha a helytörténet reneszánszát élné Szolnokon. Főleg az a része, amihez személyes emlékekkel vagy családi történetekkel is tudnak kapcsolódni az emberek. Mivel a szolnoki színháznak az elmúlt hét évtizedben voltak legendás korszakai, biztos vagyok benne, hogy a színjátszás helyszíneiről szóló előadásomon is elő fognak kerülni sztorik a hallgatóktól.
Ennek a fokozódó helytörténeti érdeklődésnek szól a Tisza moziban a filmek előtt látható kisfilmsorozat is?
B. Zs.: Az Egykor volt Szolnok sorozat 30-40 másodperces filmjei régi képeslapok segítségével elevenítik fel a város múltját. A tervek szerint az eddig elkészült huszonnyolc rész mellé még legalább kétszer ennyi készül, hogy idén és még jövőre is hetente cserélni lehessen őket a filmek előtt. Demeter Istvánnak és a Tisza mozi csapatának köszönhetően ugyanis az első írásos említésének 2025-ben a 950. évfordulóját ünneplő Szolnok múltját szeretnénk így is kicsit közelebb hozni a város lakóihoz.
A szolnoki színjátszás helyszínei mellett ez az évforduló is témája lesz az Élő blogSzolnok Anno sorozatnak?
B. Zs.: Szeptember 9-én Így lett 900 éves Szolnok címmel az 1975-ös jubileum történetét, eseményeit, emlékeit fogom körüljárni, benne például Örkény Kulcskeresők című, erre az alkalomra írt drámájával. A kéthetente, hétfő esténként jelentkező sorozat további részei Szolnok városrészeinek a történeteiről fognak szólni, illetve az utolsó, decemberi alkalom egy kicsit rendhagyó irodalmi, zenés produkció lesz. Miközben természetesen készülök a 2025-ös előadásokra is, amelyek között több olyan is lesz, amelyek Szolnok jubileumához kapcsolódnak majd.