2024. október 10. / K. B.
Szeptember 12-én nyolcadik évadát kezdte a Hangszert a kézbe utazó kiállítás. Andrásik Remo főszervezővel még az új évad előtt az előző szezont is értékeltük, illetve az új helyszínek sorozatba kerüléséről és sorozat befejezéséről is beszélgettünk.
Májusban a 301. kiállítási nappal ért véget a Hangszert a kézbe legutóbbi sorozata. Hogyan értékeli és mennyire nehéz újabb településeket bevonni?
A. R.: Minden sorozat után át szoktuk beszélni a csapattal, hogy melyek azok a területek vagy történések, amelyeken fejlesztenünk kell, vagy amelyek szinte hibátlanul működnek. Minden esetben oda lyukadunk ki, hogy az épp befejezett sorozat volt a legjobb. Az új helyszínek bevonása ma már inkább abból a szempontból jelent nehézséget, hogy szinte nincs is ideje egy-egy településnek a kiállítás fogadásán gondolkodni, olyan gyorsan telik meg a naptárunk. Az elmúlt hét évben párszor körbementünk az országon, és azok a városok, ahol jártunk, garantálják az azonnali túljelentkezést az új sorozatra. Természetesen figyelembe vesszük, hogy hol mikor voltunk, és megpróbálunk új településeket is meglátogatni. Ma már szájról szájra terjed a híre annak, hogy ez a rendezvény nemcsak szórakoztató, de szellemileg és a tudástranszfer tekintetében is kifejezetten tartalmas. Eddig 51 településen járt a kiállítás.
Mitől függ, hogy valahol lesz kiállítás, vagy valahová visszatérnek?
A. R.: A Hangszert a kézbe bárki számára elérhető, aki szeretné befogadni, és ahol tudják biztosítani a rendezvény lebonyolításához szükséges kereteket. A nagyjából 200 négyzetméteres kiállítótér és a 100 fős előadóterem mellett szükséges az is, hogy a fogadók mozgósítani tudják az adott települést. Igyekszünk igazságosan elosztani az egyes sorozatokban meglátogatandó településeket, de tény, hogy vannak olyan aktív kulturális intézmények, ahol extra energiákat mozgatnak meg a szervezők, ami minden esetben látszik a végeredményen, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Amikor olyan visszajelzéseket kapunk a helyi szervezőktől, hogy a Hangszert a kézbe után megsokszorozódnak a beiratkozók a zeneiskolába, vagy a pedagógusok jelzik, hogy a gyerekek zenei érdeklődése látványosan megnyílt, esetleg már kérik a szervezőket, hogy a lehető leghamarabb menjünk újra, akkor nem szabad ellenállnunk. Persze vannak olyan települések, amelyekre még nem sikerült eseményt szerveznünk, de őket minden sorozat előtt értesítjük a kínálkozó lehetőségről mindaddig, amíg egyszer kötélnek nem állnak.
Min változtattak az elmúlt években vagy a legutóbbi szezonban?
A. R.: Mivel folyamatosan értékeljük az eseményeinket, a saját teljesítményünket és a felmerülő igényeket, az alapkoncepciótól nem eltérve, de kisebb-nagyobb újításokkal organikusan változtatjuk mind a kipróbálható hangszerek, technikai eszközök összetételét, mind pedig a programhoz kapcsolódó előadások és egyéb kísérőelemek tartalmát és mennyiségét. Az utolsó sorozatban például hat teljesen új előadással bővítettük a repertoárt, amelyek nem kiváltották a korábbi előadásokat, hanem hozzáadódtak azokhoz. Illetve a kiállítótér interaktív jellemzőinek tökéletesítésén is sokat dolgoztunk, így bekerült egy teljesen új közösségi elem, amely minden óra utolsó 15 percében összefogja a látogatókat. Az idei első kiállítás a beszélgetésünk után egy bevásárlóközpontban lesz, amire még nem volt példa.
Miért döntöttek így?
A. R.: Egyrészt mert volt fogadókészség, ami önmagában is példaértékű lehet. Másrészt mert meggyőződésem, hogy mindent meg kell tennünk azért, hogy a lehető legtöbb helyen és formában hirdessük a hangszeres zenélést, a hangszerrel élés nagyszerűségét. Ettől rendhagyóbb és ettől kevésbé hazai pályának számító helyszínen még nem jártunk.
Az új kiállításokon lesz-e valami változás?
A. R.: Szeretnénk az előző sorozatban bevezetett újításokat tökéletesíteni, illetve a gitáros és basszusgitáros szekciókban aktualizáljuk a technológiai fejlesztések integrálását, amelyek mind a fizikai hozzáférhetőséget egyszerűsítik, mind pedig az átélhető zenei élmény intenzitását növelik majd. Továbbá valamennyi eseményünkre elvisszük egy teljesen új platform – a www.zenelek.hu oldal – hírét, amely kimondottan kezdő hangszereseknek kínál hozzáférést baszszusgitár, billentyűs hangszerek, dob, ének és gitár oktatóanyagokhoz.
Hány évig lehet még ezt csinálni?
A. R.: Úgy gondolom, a jó kérdés inkább az lenne, hogy hány évig kell még ezt csinálni? Addig egészen biztosan, amíg a gyerekeink sehol máshol nem ismerkedhetnek meg kötetlenül a hangszerek világával, amíg nem tapasztaljuk annak az ellenkezőjét, hogy tömegesen nem ismerik fel az adott hangszereket, nem tudják azok nevét, vagy nem tudják, hogyan érintsék meg azokat. Remélem, hogy erre a mi életünk is elegendő időt ad…, de ha mégsem, akkor úgy kell nevelnünk a saját gyerekeinket, hogy folytathassák, amit elkezdtünk, mert ezt a küzdelmet egyszerűen nem szabad elvesztenünk, hiszen akkor mivé lenne a világ. „Zene nélkül az élet egy tévedés lenne.”
Májusban a 301. kiállítási nappal ért véget a Hangszert a kézbe legutóbbi sorozata. Hogyan értékeli és mennyire nehéz újabb településeket bevonni?
A. R.: Minden sorozat után át szoktuk beszélni a csapattal, hogy melyek azok a területek vagy történések, amelyeken fejlesztenünk kell, vagy amelyek szinte hibátlanul működnek. Minden esetben oda lyukadunk ki, hogy az épp befejezett sorozat volt a legjobb. Az új helyszínek bevonása ma már inkább abból a szempontból jelent nehézséget, hogy szinte nincs is ideje egy-egy településnek a kiállítás fogadásán gondolkodni, olyan gyorsan telik meg a naptárunk. Az elmúlt hét évben párszor körbementünk az országon, és azok a városok, ahol jártunk, garantálják az azonnali túljelentkezést az új sorozatra. Természetesen figyelembe vesszük, hogy hol mikor voltunk, és megpróbálunk új településeket is meglátogatni. Ma már szájról szájra terjed a híre annak, hogy ez a rendezvény nemcsak szórakoztató, de szellemileg és a tudástranszfer tekintetében is kifejezetten tartalmas. Eddig 51 településen járt a kiállítás.
Mitől függ, hogy valahol lesz kiállítás, vagy valahová visszatérnek?
A. R.: A Hangszert a kézbe bárki számára elérhető, aki szeretné befogadni, és ahol tudják biztosítani a rendezvény lebonyolításához szükséges kereteket. A nagyjából 200 négyzetméteres kiállítótér és a 100 fős előadóterem mellett szükséges az is, hogy a fogadók mozgósítani tudják az adott települést. Igyekszünk igazságosan elosztani az egyes sorozatokban meglátogatandó településeket, de tény, hogy vannak olyan aktív kulturális intézmények, ahol extra energiákat mozgatnak meg a szervezők, ami minden esetben látszik a végeredményen, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Amikor olyan visszajelzéseket kapunk a helyi szervezőktől, hogy a Hangszert a kézbe után megsokszorozódnak a beiratkozók a zeneiskolába, vagy a pedagógusok jelzik, hogy a gyerekek zenei érdeklődése látványosan megnyílt, esetleg már kérik a szervezőket, hogy a lehető leghamarabb menjünk újra, akkor nem szabad ellenállnunk. Persze vannak olyan települések, amelyekre még nem sikerült eseményt szerveznünk, de őket minden sorozat előtt értesítjük a kínálkozó lehetőségről mindaddig, amíg egyszer kötélnek nem állnak.
Min változtattak az elmúlt években vagy a legutóbbi szezonban?
A. R.: Mivel folyamatosan értékeljük az eseményeinket, a saját teljesítményünket és a felmerülő igényeket, az alapkoncepciótól nem eltérve, de kisebb-nagyobb újításokkal organikusan változtatjuk mind a kipróbálható hangszerek, technikai eszközök összetételét, mind pedig a programhoz kapcsolódó előadások és egyéb kísérőelemek tartalmát és mennyiségét. Az utolsó sorozatban például hat teljesen új előadással bővítettük a repertoárt, amelyek nem kiváltották a korábbi előadásokat, hanem hozzáadódtak azokhoz. Illetve a kiállítótér interaktív jellemzőinek tökéletesítésén is sokat dolgoztunk, így bekerült egy teljesen új közösségi elem, amely minden óra utolsó 15 percében összefogja a látogatókat. Az idei első kiállítás a beszélgetésünk után egy bevásárlóközpontban lesz, amire még nem volt példa.
Miért döntöttek így?
A. R.: Egyrészt mert volt fogadókészség, ami önmagában is példaértékű lehet. Másrészt mert meggyőződésem, hogy mindent meg kell tennünk azért, hogy a lehető legtöbb helyen és formában hirdessük a hangszeres zenélést, a hangszerrel élés nagyszerűségét. Ettől rendhagyóbb és ettől kevésbé hazai pályának számító helyszínen még nem jártunk.
Az új kiállításokon lesz-e valami változás?
A. R.: Szeretnénk az előző sorozatban bevezetett újításokat tökéletesíteni, illetve a gitáros és basszusgitáros szekciókban aktualizáljuk a technológiai fejlesztések integrálását, amelyek mind a fizikai hozzáférhetőséget egyszerűsítik, mind pedig az átélhető zenei élmény intenzitását növelik majd. Továbbá valamennyi eseményünkre elvisszük egy teljesen új platform – a www.zenelek.hu oldal – hírét, amely kimondottan kezdő hangszereseknek kínál hozzáférést baszszusgitár, billentyűs hangszerek, dob, ének és gitár oktatóanyagokhoz.
Hány évig lehet még ezt csinálni?
A. R.: Úgy gondolom, a jó kérdés inkább az lenne, hogy hány évig kell még ezt csinálni? Addig egészen biztosan, amíg a gyerekeink sehol máshol nem ismerkedhetnek meg kötetlenül a hangszerek világával, amíg nem tapasztaljuk annak az ellenkezőjét, hogy tömegesen nem ismerik fel az adott hangszereket, nem tudják azok nevét, vagy nem tudják, hogyan érintsék meg azokat. Remélem, hogy erre a mi életünk is elegendő időt ad…, de ha mégsem, akkor úgy kell nevelnünk a saját gyerekeinket, hogy folytathassák, amit elkezdtünk, mert ezt a küzdelmet egyszerűen nem szabad elvesztenünk, hiszen akkor mivé lenne a világ. „Zene nélkül az élet egy tévedés lenne.”