2024. október 13. / Boros Norina
Federico García Lorca Vérnász című előadása egy különleges utazásra hív minket a József Attila Színházban, ahol a flamenco életérzés, a sors, a dinamika és a drámaiság egyesül. Ebben az előadásban a mozgás és a gesztus olyan jelentőséggel bír, mint maga a szöveg, így a két elem
szoros összhangban van egymással. Salvador Dalí és Luis Buñuel barátja, Federico García Lorca munkássága inspirálta ezt a színházi élményt, amely arra ösztönöz bennünket, hogy a színházról ne a megszokott módon gondolkodjunk. A darab egy mese száz percben, amely az andalúz szerelemről szól, és Lorca szellemiségét tükrözi játékban és táncban egyaránt. Kónya Merlin Renáta betekintést nyújt ebbe a varázslatos világba.
Hogyan reagáltál, amikor megtudtad, hogy a Vérnász című darabot mutatjátok be október 4-én Hargitai Iván rendezésében?
K. M. R.: Ez egy rendkívül érzékeny és gyönyörű darab. Idén is egy komoly kihívással nézek szembe, amit nagy örömmel fogadtam. Különösen boldog vagyok, hogy egy ilyen nehéz és összetett karakter megformálására kaptam lehetőséget. Ez lesz az évad első bemutatója számomra.
A darab eredeti címe Vérnász, de ti Flamenco-Vérnász címen mutatjátok be. Miért esett erre a választás?
K. M. R.: Az előadásban a próza és a flamenco táncelemek egybefonódnak. Mindannyian flamencozni fogunk bizonyos jelenetekben, de ez nem különálló táncblokk lesz, ahogyan azt a nézők esetleg egy musicalben megszokhatták. A mozgás, a ritmus és a szöveg szorosan összekapcsolódik. A flamenco rendkívül dinamikus, érzékeny és markáns ritmusvilággal rendelkezik. Ahogyan Magyarországon a néptáncnál a „magyar virtus” kifejezést használjuk, úgy a spanyoloknál ez a „duende”, amely a spanyol életérzést fejezi ki. Ezt az érzést a flamenco segítségével tudjuk a legjobban megmutatni a nézőknek, de nem az a célunk, hogy spanyolokká váljunk, hanem hogy hiteles és őszinte emberábrázolásokat mutassunk be.
Amikor beléptem a próbára, a színpad kialakítása teljesen az Equus előadására emlékeztetett. Miben hasonlít ez a két előadás egymásra?
K. M. R.: Amikor először beléptél, azt hihetted, hogy az Equus díszlete vesz körül, de valójában nem így van. Bár azok a nézők, akik látták az Equust, és eljönnek megnézni a Vérnászt, egy teljesen más világot tapasztalhatnak meg, mégis ugyanazt az intimitást fogják érezni. A nézők nagyon közel lesznek hozzánk, így mi is közelebb kerülünk hozzájuk. Ez az előadás stúdióelőadásként van meghirdetve, hasonlóan az Equushoz, mivel korlátozott létszámban lehet megtekinteni. Magam is játszom az Equusban, és először furcsának tűnt, hogy egy hasonló díszletben egy másik történetet hozzunk létre. Aztán rájöttem, hogy a színpad mindig ugyanaz, és teljesen el tudtam vonatkoztatni. Azáltal, hogy ennyire közel kerülünk a nézőkhöz, a filmes finomságokat tudjuk nyújtani számukra.
Milyen karakter a Menyasszony, akit te alakítasz?
K. M. R.: A Menyasszony egy nagyon izgalmas nő, akinek éppen az egyszerűségében rejlik a különlegessége. Úgy gondolom, sok nézőt meg fog érinteni a története, hiszen a darab a szerelemről, a családról és az összetartásról szól. Mindannyiunk életében volt, vagy a szerencsések számára van jelenleg is egy nagy szerelem. Kívánom, hogy minden nézőnk számára megadassék ez az életében. A Menyasszonynak az esküvője napján azzal a nehézséggel kell szembenéznie, hogy újra találkozik egykori nagy szerelmével.
Az első bemutató kapcsán – Luxemburg grófja – a rendezővel azon töprengtünk, vajon valóban jó dolog-e szerelmesnek lenni. Te mit gondolsz erről?
K. M. R.: Szerintem szerelmesnek lenni fantasztikus, az élet egyik legcsodálatosabb élménye. A szerelem csodálatos dolog.
Nemcsák Károly a Portugál című előadásban, és itt a Flamenco-Vérnászban is az apádat alakítja. Milyen a közös munka?
K. M. R.: Nekünk már nem idegen a színpadon az apa-lánya kapcsolat megformálása, viszont ez egy teljesen más történet, mint a Portugálban. Jól áll nekünk az apa-lánya kapcsolat.
Hogy álltok a táncokkal?
K. M. R.: Nagyon izgalmas táncpróbáink vannak. Gyulai Júlia koreográfusunkkal már az előző évad végén részt vettünk egy intenzív flamenco kurzuson, ahol elsajátítottuk a flamenco ritmusát és lüktetését. Most a mozgássorokat és a flamenco életérzést összehangoljuk a szöveggel. A nézők egy igazán különleges élményt kapnak, hiszen olyan szerepben láthatják például Molnár Zsuzsannát és Fehér Annát, amelyben izgalmas, új színben tűnnek fel a kollégák.
Milyen új előadásokban játszol ebben az évadban?
K. M. R.: Négy bemutatóm lesz ebben a szezonban. A Flamenco-Vérnász mellett szerepelek a Horace McCoy regénye alapján készülő, A lovakat lelövik, ugye? – show című előadásban, Hadar Galron Mikve című darabjában, valamint a Coline Serreau filmforgatókönyvéből készült Három férfi és egy mózeskosár című színpadi adaptációban.
szoros összhangban van egymással. Salvador Dalí és Luis Buñuel barátja, Federico García Lorca munkássága inspirálta ezt a színházi élményt, amely arra ösztönöz bennünket, hogy a színházról ne a megszokott módon gondolkodjunk. A darab egy mese száz percben, amely az andalúz szerelemről szól, és Lorca szellemiségét tükrözi játékban és táncban egyaránt. Kónya Merlin Renáta betekintést nyújt ebbe a varázslatos világba.
Hogyan reagáltál, amikor megtudtad, hogy a Vérnász című darabot mutatjátok be október 4-én Hargitai Iván rendezésében?
K. M. R.: Ez egy rendkívül érzékeny és gyönyörű darab. Idén is egy komoly kihívással nézek szembe, amit nagy örömmel fogadtam. Különösen boldog vagyok, hogy egy ilyen nehéz és összetett karakter megformálására kaptam lehetőséget. Ez lesz az évad első bemutatója számomra.
A darab eredeti címe Vérnász, de ti Flamenco-Vérnász címen mutatjátok be. Miért esett erre a választás?
K. M. R.: Az előadásban a próza és a flamenco táncelemek egybefonódnak. Mindannyian flamencozni fogunk bizonyos jelenetekben, de ez nem különálló táncblokk lesz, ahogyan azt a nézők esetleg egy musicalben megszokhatták. A mozgás, a ritmus és a szöveg szorosan összekapcsolódik. A flamenco rendkívül dinamikus, érzékeny és markáns ritmusvilággal rendelkezik. Ahogyan Magyarországon a néptáncnál a „magyar virtus” kifejezést használjuk, úgy a spanyoloknál ez a „duende”, amely a spanyol életérzést fejezi ki. Ezt az érzést a flamenco segítségével tudjuk a legjobban megmutatni a nézőknek, de nem az a célunk, hogy spanyolokká váljunk, hanem hogy hiteles és őszinte emberábrázolásokat mutassunk be.
Amikor beléptem a próbára, a színpad kialakítása teljesen az Equus előadására emlékeztetett. Miben hasonlít ez a két előadás egymásra?
K. M. R.: Amikor először beléptél, azt hihetted, hogy az Equus díszlete vesz körül, de valójában nem így van. Bár azok a nézők, akik látták az Equust, és eljönnek megnézni a Vérnászt, egy teljesen más világot tapasztalhatnak meg, mégis ugyanazt az intimitást fogják érezni. A nézők nagyon közel lesznek hozzánk, így mi is közelebb kerülünk hozzájuk. Ez az előadás stúdióelőadásként van meghirdetve, hasonlóan az Equushoz, mivel korlátozott létszámban lehet megtekinteni. Magam is játszom az Equusban, és először furcsának tűnt, hogy egy hasonló díszletben egy másik történetet hozzunk létre. Aztán rájöttem, hogy a színpad mindig ugyanaz, és teljesen el tudtam vonatkoztatni. Azáltal, hogy ennyire közel kerülünk a nézőkhöz, a filmes finomságokat tudjuk nyújtani számukra.
Milyen karakter a Menyasszony, akit te alakítasz?
K. M. R.: A Menyasszony egy nagyon izgalmas nő, akinek éppen az egyszerűségében rejlik a különlegessége. Úgy gondolom, sok nézőt meg fog érinteni a története, hiszen a darab a szerelemről, a családról és az összetartásról szól. Mindannyiunk életében volt, vagy a szerencsések számára van jelenleg is egy nagy szerelem. Kívánom, hogy minden nézőnk számára megadassék ez az életében. A Menyasszonynak az esküvője napján azzal a nehézséggel kell szembenéznie, hogy újra találkozik egykori nagy szerelmével.
Az első bemutató kapcsán – Luxemburg grófja – a rendezővel azon töprengtünk, vajon valóban jó dolog-e szerelmesnek lenni. Te mit gondolsz erről?
K. M. R.: Szerintem szerelmesnek lenni fantasztikus, az élet egyik legcsodálatosabb élménye. A szerelem csodálatos dolog.
Nemcsák Károly a Portugál című előadásban, és itt a Flamenco-Vérnászban is az apádat alakítja. Milyen a közös munka?
K. M. R.: Nekünk már nem idegen a színpadon az apa-lánya kapcsolat megformálása, viszont ez egy teljesen más történet, mint a Portugálban. Jól áll nekünk az apa-lánya kapcsolat.
Hogy álltok a táncokkal?
K. M. R.: Nagyon izgalmas táncpróbáink vannak. Gyulai Júlia koreográfusunkkal már az előző évad végén részt vettünk egy intenzív flamenco kurzuson, ahol elsajátítottuk a flamenco ritmusát és lüktetését. Most a mozgássorokat és a flamenco életérzést összehangoljuk a szöveggel. A nézők egy igazán különleges élményt kapnak, hiszen olyan szerepben láthatják például Molnár Zsuzsannát és Fehér Annát, amelyben izgalmas, új színben tűnnek fel a kollégák.
Milyen új előadásokban játszol ebben az évadban?
K. M. R.: Négy bemutatóm lesz ebben a szezonban. A Flamenco-Vérnász mellett szerepelek a Horace McCoy regénye alapján készülő, A lovakat lelövik, ugye? – show című előadásban, Hadar Galron Mikve című darabjában, valamint a Coline Serreau filmforgatókönyvéből készült Három férfi és egy mózeskosár című színpadi adaptációban.