2024. november 05. /
Várdai István csellóművészt, a Liszt Ferenc Kamarazenekar művészeti vezetőjét kérdeztük az együttes gazdag műsortervéről.
Minden a zenéről szól majd! – így indult a beszélgetésünk. Egy zenekar életében ez azért elég természetesnek tűnik, biztos van valami különleges oka, amiért ez kiszaladt a szádon.
V. I.: Egy zenekar hétköznapjai éppúgy gyakorlati gondokkal nehezítettek, mint minden más munkahelyen, az csak egy illúzió, hogy mindig „magas” művészkedünk – de igaz, összetettebb és több rétegű volt, amit ezzel a megjegyzéssel érzékeltetni akartam. Az elmúlt egy-két év munkájával sikerült a klasszikus zenét végre egy olyan kontextusba helyeznünk, ami bevonzott egyfajta kíváncsiságot, sőt mélyebb érdeklődést a közönség fiatalabb szegmensében is. Koncertjeinken mindig éri őket valami felejthetetlen, felemelő élmény – megteremtődött a bizalom, és ez a növekvő számú bérletes elköteleződésben, a telt házas nézőterekben mutatkozik meg. Ez büszkeséget és önbizalmat ad, amit képesek vagyunk együtt kifelé is sugározni és átadni, és ez átmegy a zenekari játék minőségébe. Amikor minden művészpartnerünktől elismerést kapunk, sőt visszaigazolást az ismétlődő felkérésekben és az új közös tervekben, akkor jó úton vagyunk.
Ez rendkívül pozitívan hangzik, akkor most egy kicsit hátradőlhettek a megnyert csata után?
V. I.: Mindezt meg is kell tartani, és mindig vannak első hallgatók, náluk újra és újra el kell nyerni ezt kötődést. De ennyit a filozofálgatásról, hiszen a mondat mögött ennél gyakorlatiasabb tények is megbújnak: például március 20-án az Animásokkal közösen előadjuk a Zenét. Bartók 1936-os alkotása a 20. század talán legizgalmasabb közönségsiker műve. A Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára megszólaltatása hatalmas kihívás mindkét csapatnak, de bízunk a két együttes muzsikusaiba mélyen beívódott szakmai alapokban. Tehát: 2025. március 20., Zeneakadémia Nagyterem, a Liszt Ferenc Kamarazenekar és az Anima Musicae közös hangversenye.
Tényleg unikális vállalkozás, hiszen a mű nehézsége és különleges apparátusa miatt jó, ha tíz évben egyszer hangzik el hangversenyteremben. Maradjunk a kiemeléseknél, vagy visszatérsz az időrendhez? Hirtelen a tavaszban találtuk magunkat!
V. I.: Még egy kicsit válogatnék, mert vannak a zsákban meglepetések: a napokban jelenik meg a Szinergia című CD, amely összefoglaló rögzítése az elmúlt két évünknek, szintézis és energiabomba, együttműködésben az időszak kiemelkedő művészpartnereivel, Pablo Barragán klarinétművésszel és a Sárközy Trióval. A felvételeken a magyaros motívumok lenyomata 21. századi újraértelmezésekkel válik közös klasszikus zenei nyelvvé, amiben mindenki átélheti zenei kultúránk szépségét és burjánzását. A családoknak is készültünk újabb kiadvánnyal, most jelent meg második zenés mesekönyvünk, amelyben mesehőseink, Mimó és Csipek A nagy diófa alatt találkoznak újra muzsikusainkkal, és együtt élünk át kalandokat nagyszerű klasszikus zenei tematika és gyönyörű grafikák segítségével.
Úgy tűnik, nem sokat lazítottatok a nyár folyamán.
V. I.: Hát nem, de amikor nem koncerteztünk, akkor hűsöltünk – a stúdió, a próbatermek, na meg a nagy tervezgetések közben az irodák klímájában. De akkor mesélem, mi lesz még ebben az évben: októberben feszített tempóban dolgoztunk együtt a zenekarral, a sikeres hazai koncertek után nemrég érkeztünk vissza a cremonai fesztiválról. Elindult új sorozatunk, Zenei kedvencek 60 percben címmel. A négy koncertből még három áll előttünk: a bécsi klasszika, aztán a romantika, zárásként pedig napjaink sikerműveiből áll össze a program. Az időtartam azt is megengedi, hogy a koncertekre együtt érkezzenek a családok, az idősebbek és fiatalok: egy óra mindenkinek belefér. A hónap végén A nagy diófa a Bábozd Zöldre Egyesülettel közös, zenés-bábos élő előadására alig fértünk be az Óbudai Társaskörbe, készülünk az ismétlésekre. A napokban pedig indulunk Erdélybe, négy városban vendégeskedünk. Pihenés nem sok lesz, december elsején a Müpában az Angelica Leánykarral kezdjük az adventi fellépéssorozatunkat, utána 4-én a Zeneakadémia-bérlet második koncertjén a kitűnő hegedűs és zenekarirányító Roman Simovic lesz a vendégünk. December 17-én adjuk hagyományos ünnepi hangversenyünket a Pozsonyi úti templomban, az év utolsó családi előadására pedig december 21-én diós-bejglis karácsonyi hangulatban Pomázon kerül sor.
A nagy felsorolás végére szinte elfogyott a levegőd… Jó látni, érzékelni ezt a lendületet, ami úgy tűnik, kimeríthetetlen lehetőséget ad az újabb és újabb megújulásra neked és a zenekarnak is!
(X)
Minden a zenéről szól majd! – így indult a beszélgetésünk. Egy zenekar életében ez azért elég természetesnek tűnik, biztos van valami különleges oka, amiért ez kiszaladt a szádon.
V. I.: Egy zenekar hétköznapjai éppúgy gyakorlati gondokkal nehezítettek, mint minden más munkahelyen, az csak egy illúzió, hogy mindig „magas” művészkedünk – de igaz, összetettebb és több rétegű volt, amit ezzel a megjegyzéssel érzékeltetni akartam. Az elmúlt egy-két év munkájával sikerült a klasszikus zenét végre egy olyan kontextusba helyeznünk, ami bevonzott egyfajta kíváncsiságot, sőt mélyebb érdeklődést a közönség fiatalabb szegmensében is. Koncertjeinken mindig éri őket valami felejthetetlen, felemelő élmény – megteremtődött a bizalom, és ez a növekvő számú bérletes elköteleződésben, a telt házas nézőterekben mutatkozik meg. Ez büszkeséget és önbizalmat ad, amit képesek vagyunk együtt kifelé is sugározni és átadni, és ez átmegy a zenekari játék minőségébe. Amikor minden művészpartnerünktől elismerést kapunk, sőt visszaigazolást az ismétlődő felkérésekben és az új közös tervekben, akkor jó úton vagyunk.
Ez rendkívül pozitívan hangzik, akkor most egy kicsit hátradőlhettek a megnyert csata után?
V. I.: Mindezt meg is kell tartani, és mindig vannak első hallgatók, náluk újra és újra el kell nyerni ezt kötődést. De ennyit a filozofálgatásról, hiszen a mondat mögött ennél gyakorlatiasabb tények is megbújnak: például március 20-án az Animásokkal közösen előadjuk a Zenét. Bartók 1936-os alkotása a 20. század talán legizgalmasabb közönségsiker műve. A Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára megszólaltatása hatalmas kihívás mindkét csapatnak, de bízunk a két együttes muzsikusaiba mélyen beívódott szakmai alapokban. Tehát: 2025. március 20., Zeneakadémia Nagyterem, a Liszt Ferenc Kamarazenekar és az Anima Musicae közös hangversenye.
Tényleg unikális vállalkozás, hiszen a mű nehézsége és különleges apparátusa miatt jó, ha tíz évben egyszer hangzik el hangversenyteremben. Maradjunk a kiemeléseknél, vagy visszatérsz az időrendhez? Hirtelen a tavaszban találtuk magunkat!
V. I.: Még egy kicsit válogatnék, mert vannak a zsákban meglepetések: a napokban jelenik meg a Szinergia című CD, amely összefoglaló rögzítése az elmúlt két évünknek, szintézis és energiabomba, együttműködésben az időszak kiemelkedő művészpartnereivel, Pablo Barragán klarinétművésszel és a Sárközy Trióval. A felvételeken a magyaros motívumok lenyomata 21. századi újraértelmezésekkel válik közös klasszikus zenei nyelvvé, amiben mindenki átélheti zenei kultúránk szépségét és burjánzását. A családoknak is készültünk újabb kiadvánnyal, most jelent meg második zenés mesekönyvünk, amelyben mesehőseink, Mimó és Csipek A nagy diófa alatt találkoznak újra muzsikusainkkal, és együtt élünk át kalandokat nagyszerű klasszikus zenei tematika és gyönyörű grafikák segítségével.
Úgy tűnik, nem sokat lazítottatok a nyár folyamán.
V. I.: Hát nem, de amikor nem koncerteztünk, akkor hűsöltünk – a stúdió, a próbatermek, na meg a nagy tervezgetések közben az irodák klímájában. De akkor mesélem, mi lesz még ebben az évben: októberben feszített tempóban dolgoztunk együtt a zenekarral, a sikeres hazai koncertek után nemrég érkeztünk vissza a cremonai fesztiválról. Elindult új sorozatunk, Zenei kedvencek 60 percben címmel. A négy koncertből még három áll előttünk: a bécsi klasszika, aztán a romantika, zárásként pedig napjaink sikerműveiből áll össze a program. Az időtartam azt is megengedi, hogy a koncertekre együtt érkezzenek a családok, az idősebbek és fiatalok: egy óra mindenkinek belefér. A hónap végén A nagy diófa a Bábozd Zöldre Egyesülettel közös, zenés-bábos élő előadására alig fértünk be az Óbudai Társaskörbe, készülünk az ismétlésekre. A napokban pedig indulunk Erdélybe, négy városban vendégeskedünk. Pihenés nem sok lesz, december elsején a Müpában az Angelica Leánykarral kezdjük az adventi fellépéssorozatunkat, utána 4-én a Zeneakadémia-bérlet második koncertjén a kitűnő hegedűs és zenekarirányító Roman Simovic lesz a vendégünk. December 17-én adjuk hagyományos ünnepi hangversenyünket a Pozsonyi úti templomban, az év utolsó családi előadására pedig december 21-én diós-bejglis karácsonyi hangulatban Pomázon kerül sor.
A nagy felsorolás végére szinte elfogyott a levegőd… Jó látni, érzékelni ezt a lendületet, ami úgy tűnik, kimeríthetetlen lehetőséget ad az újabb és újabb megújulásra neked és a zenekarnak is!
(X)