2025. május 14. /
Beszélgetés Kozma Andrással, a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) egyik szervezőjével. A MITEM idén különösen sokszínű programot kínál. Milyen szempontok alapján állították össze a fesztivál programját?
K. A.: A program összeállítása és véglegesítése mindig több hónapos, sőt egész éven át tartó keresési és egyeztetési folyamat eredménye. Kollégáimmal együtt figyelemmel kísérjük a világban zajló színházi folyamatokat, új előadások létrejöttét, más fesztiválok programkínálatát. Törekszünk arra, hogy neves színházak és alkotók meghívása mellett felfedezzünk különleges, kevésbé ismert vagy akár teljesen ismeretlen társulatokat és produkciókat, amelyek tágíthatják a színházról alkotott elképzeléseinket, és inspirációt, új gondolatokat adhatnak. Lehetőleg személyesen tekintjük meg a bennünket érdeklő előadásokat, de felvételt mindenképpen kérünk, hogy mindannyian láthassuk azokat, majd beszélgetünk, akár vitatkozunk is ezekről. De emellett – a MITEM több mint tízéves sikerének hála – folyamatosan kapunk színházi ajánlatokat, koprodukciós lehetőségeket is a világ minden tájáról. A fesztiválunknak jó híre van, sokan szeretnének fellépni nálunk, így a szelektálás nem egyszerű dolog. Idén is meghívtuk olyan legendás mesterek rendezéseit, mint Silviu Purcărete, Theodórosz Terzopulosz, Rimas Tuminas vagy Jan Fabre, emellett a középgeneráció kiemelkedő képviselőinek előadásai is megjelennek például Franciaországból, Olaszországból, Georgiából, Bulgáriából, Szerbiából. És, persze, nagy hangsúlyt fektetünk a fiatalabb színházi nemzedék munkáinak megmutatására is.
A nemzetközi színházi fesztiválok között a MITEM egyre jelentősebb helyet foglal el. Mi az a sajátos karakter vagy szellemiség, ami megkülönbözteti a MITEM-et más hasonló rendezvényektől?
K. A.: A MITEM kezdettől fogva az alkotói és emberi találkozások, az egymásra nyitott együttlét fontosságát hangsúlyozza, és ezt a fesztivál neve is kifejezi – Madách Nemzetközi Színházi Találkozó. Nem versenyhelyzetet, hanem a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszéd lehetőségét kínáljuk, mivel a kultúrára egyenrangú partnerek dialógusaként tekintünk, és fontosnak tartjuk, hogy a lehető legnagyobb kíváncsisággal viszonyuljunk minden nemzet, minden régió művészeti teljesítményéhez. Tehát a szakmai érdeklődés mellett az emberi kapcsolatok építését, a kulturális hidak megteremtését tekintjük fő feladatunknak, főleg a mostani zaklatott geopolitikai viszonyrendszerben.
Az idei MITEM tematikailag vagy stilárisan is kínál különlegességeket? Vannak-e olyan előadások, amelyek különösen közel állnak a magyar közönséghez, és mely előadásokat emelné ki személyesen?
K. A.: Az idei programban olyan különleges színházi „csemegék” is szerepelnek, mint például a Mongol Nemzeti Dráma Színház monumentális történelmi eposza, Az Ég fia vagy a Mexikói Nemzeti Színház civilizációk ütközéséről szóló produkciója, Az ördögi átváltozás, amely a spanyol mellett ősi maja-nahuatl nyelven szólal meg. De fesztiválunk egyedülálló részét képezi az a speciális program is, amely a nyelvi-etnikai kisebbséghez tartozó közösségek produkcióit vonultatja fel, mivel számukra a színház a kulturális identitás megőrzésének egyik záloga – az Ének Észak gyermekeihez a hanti nép mítoszaiból építkező álomszerű víziót, a jiddis-német-román nyelvű Sidy Thal a zsidó nép sorstragédiáját mutatja meg, míg a Tbilisziből érkező orosz nyelvű előadás, A szerelem sétányai az irodalmi Nobel-díjas Ivan Bunyin művein keresztül mutatja meg a szerelem labirintusát, illetve a szkopjei török színház A vakok című előadása is megrendítő látomás. Nehéz lenne kiemelni egy vagy két előadást, mivel mindegyiket nagyon értékesnek tartom, de Terzopulosz Oreszteiája és Tuminas Cyranója mellett jó szívvel ajánlom a bolgár Diana Dobreva előadásainak varázslatos, költőien expresszív világát, amelyet a Saloméban, a Moby Dickben és a Vér nélkülben láthatunk, illetve a Nemzeti Színház és a Kassai Nemzeti Színház egyedülálló, szlovák-magyar nyelvű Rómeó és Júliáját, Vidnyánszky Attila rendezésében.
A MITEM nemcsak színházi előadásokat, hanem szakmai beszélgetéseket és workshopokat is kínál. Milyen jelentősége van ezeknek a kísérőprogramoknak, és milyen visszajelzéseket kapnak a résztvevőktől?
K. A.: Az előadásokat követő közönségtalálkozók, illetve szakmai programok során nemcsak az előadás létrejöttének és egy társulat életének kulisszatitkaiba pillanthatunk bele, de beleláthatunk egy egész nép mentalitásába, kulturális sajátosságaiba. Ezek a beszélgetések gyakran legalább annyira izgalmasak és gondolatébresztőek, mint maguk a produkciók, és nagyon népszerűek a közönség körében.
K. A.: A program összeállítása és véglegesítése mindig több hónapos, sőt egész éven át tartó keresési és egyeztetési folyamat eredménye. Kollégáimmal együtt figyelemmel kísérjük a világban zajló színházi folyamatokat, új előadások létrejöttét, más fesztiválok programkínálatát. Törekszünk arra, hogy neves színházak és alkotók meghívása mellett felfedezzünk különleges, kevésbé ismert vagy akár teljesen ismeretlen társulatokat és produkciókat, amelyek tágíthatják a színházról alkotott elképzeléseinket, és inspirációt, új gondolatokat adhatnak. Lehetőleg személyesen tekintjük meg a bennünket érdeklő előadásokat, de felvételt mindenképpen kérünk, hogy mindannyian láthassuk azokat, majd beszélgetünk, akár vitatkozunk is ezekről. De emellett – a MITEM több mint tízéves sikerének hála – folyamatosan kapunk színházi ajánlatokat, koprodukciós lehetőségeket is a világ minden tájáról. A fesztiválunknak jó híre van, sokan szeretnének fellépni nálunk, így a szelektálás nem egyszerű dolog. Idén is meghívtuk olyan legendás mesterek rendezéseit, mint Silviu Purcărete, Theodórosz Terzopulosz, Rimas Tuminas vagy Jan Fabre, emellett a középgeneráció kiemelkedő képviselőinek előadásai is megjelennek például Franciaországból, Olaszországból, Georgiából, Bulgáriából, Szerbiából. És, persze, nagy hangsúlyt fektetünk a fiatalabb színházi nemzedék munkáinak megmutatására is.
A nemzetközi színházi fesztiválok között a MITEM egyre jelentősebb helyet foglal el. Mi az a sajátos karakter vagy szellemiség, ami megkülönbözteti a MITEM-et más hasonló rendezvényektől?
K. A.: A MITEM kezdettől fogva az alkotói és emberi találkozások, az egymásra nyitott együttlét fontosságát hangsúlyozza, és ezt a fesztivál neve is kifejezi – Madách Nemzetközi Színházi Találkozó. Nem versenyhelyzetet, hanem a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszéd lehetőségét kínáljuk, mivel a kultúrára egyenrangú partnerek dialógusaként tekintünk, és fontosnak tartjuk, hogy a lehető legnagyobb kíváncsisággal viszonyuljunk minden nemzet, minden régió művészeti teljesítményéhez. Tehát a szakmai érdeklődés mellett az emberi kapcsolatok építését, a kulturális hidak megteremtését tekintjük fő feladatunknak, főleg a mostani zaklatott geopolitikai viszonyrendszerben.
Az idei MITEM tematikailag vagy stilárisan is kínál különlegességeket? Vannak-e olyan előadások, amelyek különösen közel állnak a magyar közönséghez, és mely előadásokat emelné ki személyesen?
K. A.: Az idei programban olyan különleges színházi „csemegék” is szerepelnek, mint például a Mongol Nemzeti Dráma Színház monumentális történelmi eposza, Az Ég fia vagy a Mexikói Nemzeti Színház civilizációk ütközéséről szóló produkciója, Az ördögi átváltozás, amely a spanyol mellett ősi maja-nahuatl nyelven szólal meg. De fesztiválunk egyedülálló részét képezi az a speciális program is, amely a nyelvi-etnikai kisebbséghez tartozó közösségek produkcióit vonultatja fel, mivel számukra a színház a kulturális identitás megőrzésének egyik záloga – az Ének Észak gyermekeihez a hanti nép mítoszaiból építkező álomszerű víziót, a jiddis-német-román nyelvű Sidy Thal a zsidó nép sorstragédiáját mutatja meg, míg a Tbilisziből érkező orosz nyelvű előadás, A szerelem sétányai az irodalmi Nobel-díjas Ivan Bunyin művein keresztül mutatja meg a szerelem labirintusát, illetve a szkopjei török színház A vakok című előadása is megrendítő látomás. Nehéz lenne kiemelni egy vagy két előadást, mivel mindegyiket nagyon értékesnek tartom, de Terzopulosz Oreszteiája és Tuminas Cyranója mellett jó szívvel ajánlom a bolgár Diana Dobreva előadásainak varázslatos, költőien expresszív világát, amelyet a Saloméban, a Moby Dickben és a Vér nélkülben láthatunk, illetve a Nemzeti Színház és a Kassai Nemzeti Színház egyedülálló, szlovák-magyar nyelvű Rómeó és Júliáját, Vidnyánszky Attila rendezésében.
A MITEM nemcsak színházi előadásokat, hanem szakmai beszélgetéseket és workshopokat is kínál. Milyen jelentősége van ezeknek a kísérőprogramoknak, és milyen visszajelzéseket kapnak a résztvevőktől?
K. A.: Az előadásokat követő közönségtalálkozók, illetve szakmai programok során nemcsak az előadás létrejöttének és egy társulat életének kulisszatitkaiba pillanthatunk bele, de beleláthatunk egy egész nép mentalitásába, kulturális sajátosságaiba. Ezek a beszélgetések gyakran legalább annyira izgalmasak és gondolatébresztőek, mint maguk a produkciók, és nagyon népszerűek a közönség körében.