2026. augusztus 03. /
Szeptember 25–26. között a Corvin tér és a Budai Vigadó egyszerre változik kézműves vásárrá, szabadtéri színpaddá, mesés labirintussá és éjszakába nyúló táncházzá. A Hagyományok Háza első nagy, kifejezetten a nagyközönségnek szóló őszi seregszemléje a fecskét választotta jelképéül – azt
a madarat, amely minden ősszel útra kel, hogy tavasszal pontosan ugyanoda térjen vissza. Dr. Both Miklóssal, a Hagyományok Háza főigazgatójával arról beszélgettünk, hogyan lesz egy egész intézmény szakmai munkájából kétnapos ünnep.
Hogyan született meg a fesztivál ötlete, és mi volt az alapvető célkitűzés?
Dr. B. M.: Évek óta érlelődött bennünk egy fesztivál megvalósításnak ötlete. Minden esztendőben rengeteg partnerrel dolgozunk együtt az első és a környező
kerületekben is: óvodákkal, iskolákkal, idősek otthonával, zenészekkel, táncosokkal, kézművesekkel. Ugyanakkor arra még soha nem volt alkalmunk, hogy egyetlen nagy rendezvényen mindannyiukat egyszerre láthassuk vendégül. A másik szál, amit érdemes hangsúlyoznunk, hogy tavasszal évek óta megrendezzük a teljes intézmény éves szakmai seregszemléjét – csakhogy annak az eseménynek a szakma a közönsége. Ezért úgy éreztük, az év átellenes pontján egy olyan alkalomra is szükség van, amikor nem a kollégáknak, hanem a nagyközönségnek nyitjuk ki az épületet, a környező tereket, és megmutathatjuk, mivel is foglalkozunk valójában. Mert a tapasztalatunk az, hogy nagyon sokan ismerik a Hagyományok Házát – de szinte mindenki csak egy szeletét. Van, aki egy kézműves képzésünkre jár, van, aki a Magyar Állami Népi Együttes előadására vagy a múzeum kiállítására vált jegyet. Más a könyvtárunkban olvas, megint más az archívumunkban kutat, vagy a Kárpát-medencei hálózatunk valamelyik partnerének programjára jár. De azt kevesen látják át, hogy ez mind egyetlen intézmény. Éppen ez az átjárhatóság, ez az egyben látott tudás az, ami szerintem igazán izgalmas élményt adhat. Őszintén szólva: sokat köszönhetünk az első kerületnek és az itt élőknek is. Ezt a fesztivált részben azért találtuk ki, hogy közösen ünnepelhessünk. Ebből az elgondolásból ered a név is: a néphagyomány a szeptember végi, Kisasszony napja körüli időszakot nevezte „fecskehajtónak”, amikor a fecskék gyülekezni kezdenek, hogy útra keljenek. Nálunk ez egyben a búcsú és a visszatérés ünnepe is – éppen ezt a hangulatot szerettük volna megragadni szeptember végén.
Miben különbözik ez a fesztivál a többi hasonló rendezvénytől?
Dr. B. M.: Pontosan annyiban, amennyiben a Hagyományok Háza különbözik minden más magyar kulturális intézménytől. Nálunk egyszerre van jelen a művészet, a tudomány, a képzés és a legkülönfélébb műfajok – a népzene, a néptánc, a népi kézművesség és a mese is. Egy látogató nálunk egyetlen délután alatt átléphet egy hangszeres koncertből egy kézműves műhelybe, onnan egy meseszóval bemutatott épületbejárásba, majd egy táncházba. Nem véletlen, hogy a legnagyobb hazai fesztiválokon is ott vagyunk a saját udvarainkkal, és gyakran szerepelünk a
legnépszerűbb helyszínek között. Ez a Hagyományok Háza sokrétűségéből fakad – meg abból a külön kisugárzásból, amit az itt dolgozó elkötelezett emberek munkája ad ennek a helynek.
Milyen értékeket szeretnének közvetíteni a látogatók felé?
Dr. B. M.: Az egyik legfontosabb számunkra a történeti dimenzió: olyan örökséggel foglalkozunk, amely – akár tudatosan akár tudattalanul – mindenki saját családtörténetéhez és múltjához kapcsolódik. De legalább ennyi munkánk van abban, hogy ezt az örökséget a jelen nyelvén szólaltassuk meg, és élővé tegyük a ma embere számára. A fesztivál programjai között ezért számos olyan elem kap helyet, amely a kortárs kultúra eszközeivel a jelenkor nyelvén teremt kapcsolatot a múlt és a jelen között. Végső soron minden kezdeményezésünk arról szól: készségeket átadni, élményt nyújtani, és teret nyitni az emberi együttlétnek és az elmélyülésnek. Ezek az értékek manapság sokszor hiánycikknek számítanak.
Milyen szempontok alapján állítják össze a programkínálatot?
Dr. B. M.: A vezérelv egyszerű: azt szeretnénk, ha a Hagyományok Háza minden szakmai műhelye lehetőséget kapna arra, hogy megmutassa magát és a saját értékeit. Így kerül egymás mellé a népzene, a néptánc, a népi kézművesség, a népmese, az archívum, a könyvtár, a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum és a Magyar Állami Népi Együttes. A program éppen ettől lesz olyan, mint maga a ház: sokféle, mégis egyben látható.
Milyen programok, fellépők várhatóak a HH Napok – Fecskehajtó Fesztiválon?
Dr. B. M.: Két napon át megtelik élettel a Corvin tér és a Budai Vigadó. A látogatókat kézműves vásár, interaktív alkotóműhelyek és közösségi programok várják: például egy hatalmas, közösen font madárfészket is építünk, amelyhez bárki hozzáteheti a saját készítésű vesszőfecskéjét. Lesz kézműves vásár kosárfonóval, bőrösökkel, nemezesekkel, ékszerkészítőkkel és mézeskalácsossal – utóbbinál fecske formájú finomságokkal is. A színpadon egymást váltják a népzenei koncertek – külön kiemelném a Magyar Banda fellépését és a Sebő Ferenc emlékére szervezett emlékkoncertet. Az épületben élőszavas mesemondás, épületbejárások, tárlatvezetések és kézműves workshopok kínálnak élményeket minden korosztálynak. Szombat este a színházteremben megtekinthető a Magyar Állami Népi Együttes Naplegendája, a kisebbeket pedig bábszínházi előadások várják. Táncházzal is készülünk, kötetlen találkozások a fröccsteraszon, kocsmakvízzel fűszerezve alkotják a fesztivál esti programjait.
Van-e olyan produkció vagy esemény, amely különösen kiemelkedik a többi közül?
Dr. B. M.: Ha egyet kell kiemelnem, az a mindkét este megismételt fény- és zenei produkció. Alkonyatkor a Budai Vigadó homlokzata mozgó fényfestéssé változik: Árvai György látványvilága és Gera Gábor zenéje kel életre az épület falain, körülbelül húsz-huszonöt percen át. Szándékosan időzítjük a naplemente utánra, sötétben a leghatásosabb, és közvetlenül átvezet az esti színházi előadásokba. Ilyenkor a megszokott, patinás épület hirtelen valami egészen mássá válik – szerintem sokan ezt a képet viszik majd haza magukkal. És persze a közösen font óriásfészek, amely a fesztivál élő jelképe: az első nap egy vázként indul, és a második napra készül el.
Kiknek szól a Hagyományok Háza Napok, kiket várnak a Corvin térre és a Budai Vigadó épületébe?
Dr. B. M.: A várható széles közönség és a gazdag programkínálat miatt nyugodtan mondhatom: mindenkit szeretettel várunk. Ugyanakkor tudatosan tagoljuk a napokat. Vannak külön idősávok az óvodásoknak és iskolásoknak, lesznek programok kifejezetten az idősebbeknek, és gondoltunk a fiatalokra is. Egy nagymama az unokájával, egy baráti társaság vagy egy fesztiválozó egyetemista is meg fogja találni a számára izgalmas lehetőségeket. Fontos még hangsúlyoznunk, hogy külön népművészeti programokat tervezünk a sérülékeny és kiemelt figyelmet igénylő társadalmi csoportok részére is.
Mit jelent ma egy népművészeti vagy kulturális fesztivál szerepe a közösség életében?
Dr. B. M.: Azt hiszem, ma a legnagyobb érték, amit egy fesztivál adhat, az a valódi együttlét. Az élmény, az elmélyülés, az alkotás öröme és a személyes találkozások. Egy olyan világban – ahol életünk jelentős része a képernyőkön keresztül zajlik – különösen fontos, hogy legyenek alkalmak, amikor együtt éneklünk, táncolunk, alkotunk, vagy egyszerűen csak jelen vagyunk egymás számára. Ezen felül a Corvin teret és a Budai Vigadót is egészen más megvilágításban, más hangulatban szeretnénk megmutatni – hogy aki eddig csak elsétált mellette, most belépjen, és otthon érezze magát ezekben a terekben.
Mennyire fontos a helyi közösségek bevonása a szervezésbe?
Dr. B. M.: Fontos természetesen, de mi ezt tágabban értelmezzük. Nemcsak a helyi közönséget szólítjuk meg – bár őket is, hangsúlyosan –, hanem Magyarország és a Kárpát-medence különböző népművészeti szervezeteit is. Szeretnénk leképezni a táncházmozgalom területi sokszínűségét, annak minden gazdagságával és izgalmával. Így lesz egy első kerületi ünnepből egyszerre Kárpát-medencei találkozó.
Mit adhat egy ilyen rendezvény azoknak is, akik először találkoznak a népi kultúrával?
Dr. B. M.: Épp nekik találtuk ki a legtöbb belépő élményt. A közös fészeképítéshez, a Craft_ME program felfedezéséhez, a meséhez vagy a táncházhoz semmilyen előismeret nem kell – csak nyitottság. Aki életében nem táncolt még népit, az „Aprók táncán” vagy az esti táncházban öt perc alatt beletanul, mert ott vannak a segítők. A népi kultúra nem múzeumi tárló mögött él, hanem a kézben, a lábban, a dallamban – és ezt itt, a Hagyományok Háza Napok – Fecskehajtó Fesztivál keretében bárki azonnal megtapasztalhatja.
a madarat, amely minden ősszel útra kel, hogy tavasszal pontosan ugyanoda térjen vissza. Dr. Both Miklóssal, a Hagyományok Háza főigazgatójával arról beszélgettünk, hogyan lesz egy egész intézmény szakmai munkájából kétnapos ünnep.
Hogyan született meg a fesztivál ötlete, és mi volt az alapvető célkitűzés?
Dr. B. M.: Évek óta érlelődött bennünk egy fesztivál megvalósításnak ötlete. Minden esztendőben rengeteg partnerrel dolgozunk együtt az első és a környező
kerületekben is: óvodákkal, iskolákkal, idősek otthonával, zenészekkel, táncosokkal, kézművesekkel. Ugyanakkor arra még soha nem volt alkalmunk, hogy egyetlen nagy rendezvényen mindannyiukat egyszerre láthassuk vendégül. A másik szál, amit érdemes hangsúlyoznunk, hogy tavasszal évek óta megrendezzük a teljes intézmény éves szakmai seregszemléjét – csakhogy annak az eseménynek a szakma a közönsége. Ezért úgy éreztük, az év átellenes pontján egy olyan alkalomra is szükség van, amikor nem a kollégáknak, hanem a nagyközönségnek nyitjuk ki az épületet, a környező tereket, és megmutathatjuk, mivel is foglalkozunk valójában. Mert a tapasztalatunk az, hogy nagyon sokan ismerik a Hagyományok Házát – de szinte mindenki csak egy szeletét. Van, aki egy kézműves képzésünkre jár, van, aki a Magyar Állami Népi Együttes előadására vagy a múzeum kiállítására vált jegyet. Más a könyvtárunkban olvas, megint más az archívumunkban kutat, vagy a Kárpát-medencei hálózatunk valamelyik partnerének programjára jár. De azt kevesen látják át, hogy ez mind egyetlen intézmény. Éppen ez az átjárhatóság, ez az egyben látott tudás az, ami szerintem igazán izgalmas élményt adhat. Őszintén szólva: sokat köszönhetünk az első kerületnek és az itt élőknek is. Ezt a fesztivált részben azért találtuk ki, hogy közösen ünnepelhessünk. Ebből az elgondolásból ered a név is: a néphagyomány a szeptember végi, Kisasszony napja körüli időszakot nevezte „fecskehajtónak”, amikor a fecskék gyülekezni kezdenek, hogy útra keljenek. Nálunk ez egyben a búcsú és a visszatérés ünnepe is – éppen ezt a hangulatot szerettük volna megragadni szeptember végén.Miben különbözik ez a fesztivál a többi hasonló rendezvénytől?
Dr. B. M.: Pontosan annyiban, amennyiben a Hagyományok Háza különbözik minden más magyar kulturális intézménytől. Nálunk egyszerre van jelen a művészet, a tudomány, a képzés és a legkülönfélébb műfajok – a népzene, a néptánc, a népi kézművesség és a mese is. Egy látogató nálunk egyetlen délután alatt átléphet egy hangszeres koncertből egy kézműves műhelybe, onnan egy meseszóval bemutatott épületbejárásba, majd egy táncházba. Nem véletlen, hogy a legnagyobb hazai fesztiválokon is ott vagyunk a saját udvarainkkal, és gyakran szerepelünk a
legnépszerűbb helyszínek között. Ez a Hagyományok Háza sokrétűségéből fakad – meg abból a külön kisugárzásból, amit az itt dolgozó elkötelezett emberek munkája ad ennek a helynek.Milyen értékeket szeretnének közvetíteni a látogatók felé?
Dr. B. M.: Az egyik legfontosabb számunkra a történeti dimenzió: olyan örökséggel foglalkozunk, amely – akár tudatosan akár tudattalanul – mindenki saját családtörténetéhez és múltjához kapcsolódik. De legalább ennyi munkánk van abban, hogy ezt az örökséget a jelen nyelvén szólaltassuk meg, és élővé tegyük a ma embere számára. A fesztivál programjai között ezért számos olyan elem kap helyet, amely a kortárs kultúra eszközeivel a jelenkor nyelvén teremt kapcsolatot a múlt és a jelen között. Végső soron minden kezdeményezésünk arról szól: készségeket átadni, élményt nyújtani, és teret nyitni az emberi együttlétnek és az elmélyülésnek. Ezek az értékek manapság sokszor hiánycikknek számítanak.
Milyen szempontok alapján állítják össze a programkínálatot?
Dr. B. M.: A vezérelv egyszerű: azt szeretnénk, ha a Hagyományok Háza minden szakmai műhelye lehetőséget kapna arra, hogy megmutassa magát és a saját értékeit. Így kerül egymás mellé a népzene, a néptánc, a népi kézművesség, a népmese, az archívum, a könyvtár, a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum és a Magyar Állami Népi Együttes. A program éppen ettől lesz olyan, mint maga a ház: sokféle, mégis egyben látható.
Milyen programok, fellépők várhatóak a HH Napok – Fecskehajtó Fesztiválon?
Dr. B. M.: Két napon át megtelik élettel a Corvin tér és a Budai Vigadó. A látogatókat kézműves vásár, interaktív alkotóműhelyek és közösségi programok várják: például egy hatalmas, közösen font madárfészket is építünk, amelyhez bárki hozzáteheti a saját készítésű vesszőfecskéjét. Lesz kézműves vásár kosárfonóval, bőrösökkel, nemezesekkel, ékszerkészítőkkel és mézeskalácsossal – utóbbinál fecske formájú finomságokkal is. A színpadon egymást váltják a népzenei koncertek – külön kiemelném a Magyar Banda fellépését és a Sebő Ferenc emlékére szervezett emlékkoncertet. Az épületben élőszavas mesemondás, épületbejárások, tárlatvezetések és kézműves workshopok kínálnak élményeket minden korosztálynak. Szombat este a színházteremben megtekinthető a Magyar Állami Népi Együttes Naplegendája, a kisebbeket pedig bábszínházi előadások várják. Táncházzal is készülünk, kötetlen találkozások a fröccsteraszon, kocsmakvízzel fűszerezve alkotják a fesztivál esti programjait.
Van-e olyan produkció vagy esemény, amely különösen kiemelkedik a többi közül?
Dr. B. M.: Ha egyet kell kiemelnem, az a mindkét este megismételt fény- és zenei produkció. Alkonyatkor a Budai Vigadó homlokzata mozgó fényfestéssé változik: Árvai György látványvilága és Gera Gábor zenéje kel életre az épület falain, körülbelül húsz-huszonöt percen át. Szándékosan időzítjük a naplemente utánra, sötétben a leghatásosabb, és közvetlenül átvezet az esti színházi előadásokba. Ilyenkor a megszokott, patinás épület hirtelen valami egészen mássá válik – szerintem sokan ezt a képet viszik majd haza magukkal. És persze a közösen font óriásfészek, amely a fesztivál élő jelképe: az első nap egy vázként indul, és a második napra készül el.
Kiknek szól a Hagyományok Háza Napok, kiket várnak a Corvin térre és a Budai Vigadó épületébe?
Dr. B. M.: A várható széles közönség és a gazdag programkínálat miatt nyugodtan mondhatom: mindenkit szeretettel várunk. Ugyanakkor tudatosan tagoljuk a napokat. Vannak külön idősávok az óvodásoknak és iskolásoknak, lesznek programok kifejezetten az idősebbeknek, és gondoltunk a fiatalokra is. Egy nagymama az unokájával, egy baráti társaság vagy egy fesztiválozó egyetemista is meg fogja találni a számára izgalmas lehetőségeket. Fontos még hangsúlyoznunk, hogy külön népművészeti programokat tervezünk a sérülékeny és kiemelt figyelmet igénylő társadalmi csoportok részére is.
Mit jelent ma egy népművészeti vagy kulturális fesztivál szerepe a közösség életében?
Dr. B. M.: Azt hiszem, ma a legnagyobb érték, amit egy fesztivál adhat, az a valódi együttlét. Az élmény, az elmélyülés, az alkotás öröme és a személyes találkozások. Egy olyan világban – ahol életünk jelentős része a képernyőkön keresztül zajlik – különösen fontos, hogy legyenek alkalmak, amikor együtt éneklünk, táncolunk, alkotunk, vagy egyszerűen csak jelen vagyunk egymás számára. Ezen felül a Corvin teret és a Budai Vigadót is egészen más megvilágításban, más hangulatban szeretnénk megmutatni – hogy aki eddig csak elsétált mellette, most belépjen, és otthon érezze magát ezekben a terekben.
Mennyire fontos a helyi közösségek bevonása a szervezésbe?
Dr. B. M.: Fontos természetesen, de mi ezt tágabban értelmezzük. Nemcsak a helyi közönséget szólítjuk meg – bár őket is, hangsúlyosan –, hanem Magyarország és a Kárpát-medence különböző népművészeti szervezeteit is. Szeretnénk leképezni a táncházmozgalom területi sokszínűségét, annak minden gazdagságával és izgalmával. Így lesz egy első kerületi ünnepből egyszerre Kárpát-medencei találkozó.
Mit adhat egy ilyen rendezvény azoknak is, akik először találkoznak a népi kultúrával?
Dr. B. M.: Épp nekik találtuk ki a legtöbb belépő élményt. A közös fészeképítéshez, a Craft_ME program felfedezéséhez, a meséhez vagy a táncházhoz semmilyen előismeret nem kell – csak nyitottság. Aki életében nem táncolt még népit, az „Aprók táncán” vagy az esti táncházban öt perc alatt beletanul, mert ott vannak a segítők. A népi kultúra nem múzeumi tárló mögött él, hanem a kézben, a lábban, a dallamban – és ezt itt, a Hagyományok Háza Napok – Fecskehajtó Fesztivál keretében bárki azonnal megtapasztalhatja.