Levelezés Kemény Istvánnal
2017. október 02. / D. Magyari Imre

Lúdbőr címmel jelent meg Kemény István esszé­kötete, amiben az elmúlt két évtizedben írt esszéit gyűjtötte össze, köztük a leg­fon­to­sabb ötven + 1 irodalmi pillérről szólókat. A Pesti Műsort nemcsak térben, hanem időben is rengetegen olvassák: a könyv kapcsán számos levél érkezett hozzánk, amik egy részét az író válaszaival együtt közöljük.


Kedves Ismeretlen! Megtisztelő, hogy ötven irodalmi pillére közt megemlíti az én kis Odüsszeiámat is, annál is inkább, mert én csak egy fikció vagyok. Mondja, magán kívül olvassa ezt még valaki? Egyáltalán: olvasnak még? Ön mit tud az olvasóiról? T. Homérosz
Kedves Két És Félezer Éves Fikció Úr Vagy Hölgy! Megnyugtatására közlöm, hogy mindenkinek van valami fogalma az Ön eposzairól. Eltekintve családom legtöbb tagjától, akikről első kézből tudom, hogy olvasták, és attól a sok ezer másik embertől is, akik pont most olvassák a vonatkozó műveket szerte ezen a bolygón, szóval eltekintve mindezektől, egy Észak-Amerika nevű kontinensre szeretném felhívni szíves figyelmét, és ezen belül is egy Hollywood nevű kisvárosra: ma innen látják el történetekkel legalább a fél emberiséget. Nos, ez a városka már rég tönkrement volna, ha nem az Ön (és néhány későbbi kollégája) eposzainak a kliséit variálná már több mint egy évszázada: háború, útra kelés, eltévedés, szörnyek, boldog és véres szerelmek, tivornyák, bosszúk… nem sorolom. Szóval ne aggódjon: mert azt ugyan nem merném egész biztosan állítani, hogy az életműve jó kezekben van, de arra, hogy kezekben van, és ezek a kezek görcsösen markolják, és el nem fogják engedni, amíg a világ világ – hát erre mérget vehet! Ami pedig az én olvasóimat illeti: azért nekem is vannak, ha nem is annyian, mint Önnek.

Én tényleg lángelme lennék? Folyton átléped az irodalom, a magas művészet és a saját határaid! Csokonai, Berzsenyi, Menyhárt Jenő, Kiss Tibi meg én együtt? P. Howard (Válasz: Európa jeligére a kiadóba)
Inkább egy Spiró György nevű írót kérdezz meg erről, Jenő. Olvastam egyszer egy fejtegetését, miszerint vannak alapművek, amiknél nem az a lényeg, hogy a „magas” vagy az „alacsony” művészethez tartoznak. Az alapmű az alapmű. Elsősorban nem jó vagy rossz, hanem: alap. Alapmű a Divina Commedia és például a te életműved is. De Spiró ezt jobban el tudná neked magyarázni. Én mindenesetre ezzel a szemlélettel válogattam össze azokat a műveket, amikről a Lúdbőrben írtam: ezek az én alapműveim és alapszerzőim. Te is köztük vagy, Jenő. Fogalmam sincs, lángelme voltál-e. Nem tudom, nem tartozik-e hozzá a lángelmeséghez az is, hogy komolyan vegye magát az ember. Nem elég lángelmének lenni, annak is kell látszani.

„Aki próbált már kidobóembert meggyőzni bármiről, annak van fogalma arról, hogy igazából hol az értelmiség helye a társadalomban.” Ezt állítólag ön írta, legalábbis a Sanyi, aki tud olvasni, ezt mondja. Most egyébként neki diktálok, mert írni is tud. Mi a bajod velünk? Nincs ránk szükség? Nem mi vagyunk többen? Ha ránk bízzák, a tatárok meg a törökök se jöhettek volna be! Mi tartunk rendet! Nem kell a rend? És mi nem vagyunk ám megosztottak, mint az értelmiség! Pisti
Pisti, neked igazad van.

Hős Lovag, neked mik a szélmalmaid? Don Quijote
Te vagy az én szélmalmom, ó, Felülmúlhatatlan Lovagja az Egyetemes Irodalomnak! Te és Ady Endre eltévedt lovasa. Titeket szeretnélek összehozni egy regényben. De legalábbis megérteni.

Azért csak jobb a kék szeműeknek, nem gondolod? Tonio
De. Pont ezt mondtam a Pistinek is.

Írja, hogy ott a Keleti Szélen a Búcsúlevél lett a leghíresebb verse. Ez mintha kicsit fájna önnek. Biztos írt sok minden mást is… Vigasztalja, hogy az önök korában annak az angol költőnek a hozzám szóló ódája az egyetlen ismert verse! Szokott azon gondolkodni, hogy munkásságából mi marad meg, olvassák-e a műveit kétszáz év múlva? Baráti fújással: a Nyugati Szél
Kedves, Drága Nyugati Szél, inkább tegeznélek, mint egy ódaköltő. Viszont inkább nem vállalkoznék arra, hogy részletesebben megtippeljem, mi lesz itt kétszáz év múlva. Te biztos itt leszel, gondolj majd rám.

Az szép, hogy a költészet a szirének énekének az elmesélése. És, hát igen, ez a szirén-dolog az Odüsszeiában van… Talán az én célom is a lúdbőr volt, mint neked, hogy aki hallja, annak lúdbőrözzön a háta. Van ez még, kell ez még a ti korotokban? Hümér
Kedves Homérosz, úgy sejtem, átolvastad ezt az interjút. Ha nyeglének tűnhetett egyik-másik válaszom, kérlek, nézd el nekem. Nem volt szándékom viccet csinálni a múltból és a régi szerzőkből pusztán azért, mert később sikerült születnem náluk. De akármilyen későn születik is az ember, vannak dolgok, amik nem veszhetnek el belőle. Ilyen a katarzisra való képesség. A katarzis olyan, mint a nyugati szél: amíg vannak égtájak és levegő, addig ő fújni fog.

Kemény István: Lúdbőr

Magvető Kiadó, 2017
228 oldal / 3299 Ft