A szerelem vak
2018. január 17. / G. I.

Michael Mailer rendezői debütálásában kizárólag szépen fényképezett képek vannak, más semmi. Minden, amit a film mutat, másodkézből való: a történet, a párbeszédek, de még a szí­né­szek közti kémia is. Afelől semmi kétség, hogy Az esküdt után 21 évvel

Demi Moore és Alec Baldwin még mindig működőképes párost alkot. A film legjobb pillanatai azok, amikor együtt láthatók, csak hallgatni ne kéne, miket mondanak. De miről is szól a történet? A gátlástalan és erőszakos üzletember (Dylan McDermott) bűnbánó felesége (Moore) – férje lesittelése után – a vak bestseller-írónak (Baldwin) tart felolvasást. Folytassuk? A nőt közmunkára ítélték, ezért kerül a vakok intézetébe, ahol szerelemre lobban a pikírt író iránt. És az érzés – micsoda for­du­lat! – kölcsönösnek bizonyul. A nő megnyílik, a férfi ihletet kap, a néző meg idegrángást.
A Szerelem vak ékes bizonyítéka annak, hogy a tehetség nem minden esetben öröklődik. Norman Mailer legkisebb fia, John Buffalo Mailer megírta, a legidősebb fiú, Michael Mailer pedig megrendezte ezt a szé­pel­gő, minden eredetiséget nélkülöző szerelmi drámát. A film egy­har­ma­da valószínűleg azért játszódik felhőkarcolóban, hogy a mélygarázs-szintű közhelyek közül legalább kimagasodjon valami. Amikor olyanokat mondanak a szereplők, hogy a „szeretőd csak egy novella, a regényed én vagyok”, az nemcsak az atyai örökség megcsúfolása, de olyan nézőellenes atrocitás is egyben, hogy a gyártókat kárpótlásra kellene kötelezni.

DVD
ADS Service
Kritika (2)