Impresszum | Előfizetés  
  2024. december 7., szombat
Ambrus

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Megmutatni Poncius Pilátus esendőségét és gyötrelmét
2021-08. szám / Nagy Klaudia

Mihail Bulgakov A Mester és Margarita című regénye nemcsak a 20. századi orosz, hanem egyben az egyetemes irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása. Sokrétegű és megjelenése óta sokféleképpen értelmezett mű, amelyben számos műfaj és stílus (romantika, realizmus, groteszk)
keveredik. Kettős regénynek is tekinthető: a Pilátus-regény és a moszkvai fejezetek eseményei egymástól függetlenül is értelmezhetők. A Pilátus-regény két központi alakja Jesua és Pilátus, Judea római helytartója. A Nemzeti Színház új előadásában egy újfajta Pilátus-ábrázolással találkozhatunk Alekszandar Popovszki rendezésében. A premierre szeptember 1-jén kerül sor. Rátóti Zoltán Érdemes és Kiváló Művészt, a Nemzeti Színház stratégiai igazgatóját legújabb szerepéről, Poncius Pilátusról kérdeztük.

Már játszott egyszer A Mester és Margaritában, a Nemzeti Színház 2005-ös előadásában. Most újra megtalálta ez a rendkívül filozofikus, bonyolult mű. Közel áll a szívéhez a regény?
R. Z.: Kacskaringós úton jutottam el a regény megértéséhez. Most már elmondhatom, hogy fiatal koromban nem értettem a könyvet. És amikor 2005-ben a szerepre kellett készülni, újra elolvastam, fel­fe­dez­tem ebből a hihetetlen szellemi alkotásból fakadó erőt, humort és szellemességet. Bár Hontalan Ivánt játszottam, aki nem a humort kép­vi­sel­te, most pedig Poncius Pilátust alakítom a darabban, aki szintén komoly figura. Ez nem baj, csak irigykedve néztem a fiatalokat a pró­bá­kon, mert a rendező nagyon jól vezette őket, rengeteg humor került az előadásba. Sokkal több, mint amennyi a korábbi produkciónkban volt.

Alekszandar Popovszki állítja színpadra a művet, aki különleges stílussal, látásmóddal rendelkezik. Milyen volt a közös munka?
R. Z.: Hamar egymásra hangolódtunk, és a társulatot is nagyon megszerette, hálás vagyok neki azért, hogy a fiatal generációt nagyon jó helyzetbe hozta, hogy megadta nekik a stílusbravúr lehetőségét. Nem úgy fogta fel a darabot, mint egy nagy klasszikust vagy egy magasztos történetet, ami számunkra is könnyebb­séget jelentett, különösen a fiataloknak.

A fiatalabb nézőkorosztályt célozza meg az előadás?
R. Z.: Nagyon bízom benne. Tartottunk egy házi bemutatót, amelynek során érezhető volt, hogy más közönségréteget is meg fog szólítani, mint akik a Nemzetibe szoktak járni. Nagyon különös nyelvezetet, színpadi kifejezéseket használ, a mai fiatalok nyelvhasználatához és színházi világképéhez közelít, anélkül, hogy veszítene a mélységéből.

A regényben Pilátus lenézi felebarátait, kiábrándult az emberekből. Az ön alakításában milyen Pilátust ismerhetünk meg?
R. Z.: Beszélgettünk a rendezővel, hogy egy megcsömörlött figura ábrázolása túl leegyszerűsített lenne. Próbáltunk abból kiindulni, hogy van valaki, akit szeret. És ez a kutyája. Kell, hogy legyenek érzései. Azt szeretném megmutatni, hogy Pilátus megérzi, hogy feladata van Jesuával, mégsem tudja megmenteni. Számára ez egy életkudarc. Az esendőségét emeljük ki, hogy nem eleve gonosznak született. Meg­csö­mör­lött ember, de inkább az a belső konfliktus érdekes, hogy a Főpapok tanácsával szemben érvényre tudja-e juttatni az igazát, vagy megbotlik a jogi útvesztőben, amit felállítanak az ott érvényes törvények. A botlása, hogy nem sikerül Jesuát megmentenie, egy emberi törés. Elítéli, hozzájárul Jesua halálához, de valami lenyomata mégiscsak marad a lelkében, ezért megváltásra vár.
hirdetés

Mi ragadja meg Pilátust Jesua lényében a kihallgatás során?
R. Z.: Másképp fogalmaz, mint a kihallgatások során megjelenő több száz másik. Jesua megérzi Pilátus lényét, és előhozza a napi rutin miatt kegyetlenné vált helytartó érzéseit. Berettyán Sándor játssza Jesuát, vele már több előadásban dolgoztunk együtt, kialakult egyfajta közös nyelv köztünk, ami sokat segít a kettejük viszonyának ábrázolásában.

Ezek szerint nem egy szokványos Pilátus-ábrázolásra számíthatunk.
R. Z.: Nagyon örülök, hogy a rendezővel való közös munkában meg tudjuk mutatni Pilátus gyötrelmét. Kicsit általános, hogy elítél embereket és kegyetlenkedik, nem zsarnokként fogjuk ábrázolni.

Popovszki szerint Bulgakov regényének mai olvasata, hogy bízni kell a csodában.
R. Z.: A feloldozás, a megváltás, az egymásra találás, a megbocsátás időnként ma már csodaszámba megy. Bízni kell benne, hogy az emberek tudnak egymással kapcsolatot teremteni, én így értelmezem az ő csoda felfogását. Az előadásban is benne van, hogy a csodáért tenni kell, nem jön csak úgy magától. A lélek, a nyelv, a fantázia csodálatos eszközök, de ezekre oda kell figyelni. Ki ördögi dolgokra használja, ki pedig a tisztaságot próbálja felfedezni vagy megtalálni. A csodakeresés nem egy tétlen állapot. Képileg is nagyon látványos előadás, a rendező is sokat tesz azért, hogy a színházi csoda is megtörténjen. A Bulgakov világában élő figurákkal szintén apró csodák történnek. Előfordulnak drámák is természetesen, de a dráma önmagában hordozza minden esetben azt, hogy abból valami jó is születhet.

Hogyan illeszkedik ez az egészen egyedi stílusú és hangvételű előadás a színház repertoárjába?
R. Z.: Az előadás egyik sarokköve lehet annak a tévhitnek a megváltoztatására, hogy bármi, amit a Nemzeti Színházban játsszunk, avítt vagy unalmas. A színházban sokat beszélgetünk, hogy sajnos létezik egy ellenállás, és azon dolgozunk, hogy bebizonyítsuk, hogy ami itt történik, jó és érvényes. Ebbe a kategóriába jól besorolható ez az előadás, de ilyen lett a Rómeó és Júlia is, és persze itt elfogultan sorolhatnám előadásainkat… Az a feladatunk, hogy ezt a téves gondolkodást vagy előítéletet lebontsuk, azzal az eszközzel, hogy érvényes, izgalmas és hiteles előadásokat hozunk létre.



vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor