Hogy egy kicsit távolról kezdjem: kicsi a liftünk. Nem borzalmasan kicsi, hárman beleférnek, de azt már meg kell fontolnom, hogy melyik biciklivel szállok be. Mert vagy ő, vagy én, esetleg. Mindegy, van olyan kerékpárom, ami befér, vagy ami mellé beférek, de emiatt kissé el is bíztam magam, és nem vettem le a hátizsákomat egy téli estén. Vagyis bicikli, télikabát, hátizsák… –
pont az történik, amit az ember nem szeretne, a zsák megnyom magától minden gombot. Megállunk minden emeleten, és a végén megtörténik a katasztrófa: riasztják a liftmentőket, mintha beszorultam volna. Egy ismerős hang kezd el megnyugtatón beszélni a központból. Nyilván előre felvett az üzenet, mert a hang csodálatos, ahogy mondja: őrizze meg a nyugalmát.
Mécs Károly beszél. Rögtön elveszítem a nyugalmamat, mert nekem, mint a legtöbbünknek, Mécs Károly a köztünk élő legenda. Baradlay Richárd, huszárruhában, tiszta tekintettel, fenn Budavár bástyáján. Aki azt a halálos csapást mérte Palvicz Ottóra. Akire egy Páger borult, hogy megvédje a magvadult lovak taposásától. Belesajdult a szívünk, de sajnáljuk, nem mi kezdtük a sógorokkal a bunyót. Nem is mi nyerjük, de ez már másik probléma...
Van egy rossz gesztus az emberben, hogy ez talán még sincs így rendben, Mécs Károlynak nem kellene a liftben nyugtatnia senkit, ha beütjük a könyökünket, nem hívjuk le az égből az összes szenteket, hogy segítsenek. Aztán eszembe jut, hogy azért ez mégsem ennyire egyszerű. Jeremy Irons épp Magyarországon forgatott, amikor váratlanul stúdióba kellett mennie, és egy hosszú narrációt kellett fölmondani társadalmi célból, azzal a céllal, hogy tessék kevesebb nejlonzacskót használni, mert környezetszennyező. Ez a színészélet: egyik nap ő a pápa, másik nap szidja a zacskókat. A látszat ellenére ez nem egyszer fenn, másszor lenn, hanem mindig fenn.
Végiggondolva a dolgokat, mire fölértem a negyedikre, vissza is szereztem a nyugalmamat. Végül mégiscsak egy Baradlay Richárd mondta, hogy nincsen semmi baj. Az élet folyamatos veszélyes üzem, de vannak hősök, vannak hősi hangok, akik és amelyek utat mutatnak, és segítenek a vészben. Akár a hangszórókon át is.
|
vissza
vissza a lap tetejére
