PM Online | Színház

Jól ismerjük a főváros szívében lévő Vörösmarty teret, meghatározó épületét, a Gerbeaud-házat, illetve a benne működő cukrászdát. Azt azonban kevesen tudják, hogy a patinás épület falai között már a kultúra is helyet kapott egy új kiállító- és előadói tér formájában. Nagy Mónika Leával,
a Hungarikum Élményház és Pódium igazgatójával beszélgettünk.

A Dunától száz méterre, a város szívében széles márványlépcsők vezetnek azokba az elegáns termekbe, ahol néhány hónapja kiállítás és színházi előadások láthatók. Milyen céllal nyílt meg a Hungarikum Élményház és Pódium, milyen programokkal várják a nézőket?
N. M. L.: Nevünk is mutatja azon célunkat, hogy vendégeink testközelből, élményszerűen ismerhessék meg azokat a kulturális értékeket, tudományos teljesítményeket, amelyekre mi magyarok a leginkább büszkék lehetünk. Célunk nem színtisztán a hagyományőrzés, hanem hogy újra felfedezzük kultúránkat, és inspiráljuk erre a fiatalokat is. Az interaktív kiállításunk 3D-s hidrogénbombájától a Kossuth-szelfin át az Ómagyar Mária-siralom rapváltozatáig sok mindennel találkozhat az érdeklődő. Meggyőződésem, hogy a klasszikus paradigmák mentén nem lehet a mai fiatalok érdeklődését felkelteni. Úgy tudjuk az irodalmi művekre irányítani a figyelmüket, ha szabadabban bánunk velük, és megmutatjuk, ma is aktuálisak tudnak lenni. A hagyományokból építkezünk, de a korszerűség jegyében dolgozunk. Célunk, hogy ennek a patinás épületnek a falai között egyre több magyar művész találjon otthonra, és kultúránkból inspirálódva egyre több új magyar alkotás születhessen, igazi műhelymunka alakuljon ki. Ékes példája volt ennek legutóbbi bemutatónk, a Q – Klasszikusok Újratöltve. Gerner Csabával, a darab író-rendezőjével azon törtük a fejünket, miként lehetne keretet adni a klasszikus művek bemutatásának. Nem akartunk unalmas irodalmi arcképcsarnokot, egy interaktív, figyelemfelkeltő, szórakoztató összeállítás volt a célunk a S.Ö.R. (Shakespeare Összes Röviden) mintájára. A próbafolyamat alatt tovább inspirálták ezek a klasszikus művek a kortárs alkotókat. Kovács Áron (zenész, műsorvezető) például álmában sem gondolta volna, hogy egyszer gitárt ragad, és megzenésít egy szívbemarkoló Balassi-szonettet, vagy rapet ír az Ómagyar Mária-siralomból. Mégis megtörtént. Az előadás csúcspontja pedig Tinódi Lantos Sebestyén Summáját írom című ismert sorainak popváltozata lett, ami teljesen magával ragadja a közönséget. Nem kis öröm számomra, hogy az előadás után távozó fiatalok azt kérdezik, van-e CD a dalokból, mert szeretnék megvásárolni. Így harmonikus műhelymunka eredményeként sikerült életre kelteni és megszerettetni azokat a csodás magyar irodalmi műveket, amelyek nem tartoznak a fiatalok kedvencei közé.

Önöknél látható Vörösmarty Csongor és Tündéje is.
N. M. L.: Nagyon örülök annak is, hogy a 2017-es év közönségdíjas előadása, a magyar drámairodalom egyik alapműve, Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéje nálunk látható. A darabot a 22 éves, tehetséges H. Varga Tamás színész jegyzi, akinek ez volt az első rendezése. A remekül sikerült előadás ősszel az RS9-ben volt látható néhány alkalommal, nálunk viszont most állandó játszóhelyre talált. Nagyobb térbe került, és többen láthatják, mert 140 néző fér el ezen az előadáson – egyébként 160 nézőt tudunk leültetni. H. Varga Tamás nagyszerű munkát végzett, szorosan értelmezte Vörösmarty gyönyörű szövegét, de mégis friss előadást alkotott. Azért is elismerésre méltó a munkája, mert előtte több rendező bicskája beletört a Csongor és Tünde színpadra álltásába, de ő megtalálta azt a kortárs színpadi formát, amely méltóképpen mutatja be a boldogság kereséséről szóló történetet.

Apropó színpad és nézőszám. Rendkívül elegáns a színházterem, a hatalmas ablakokból pazar a kilátás, a gyöngyházszínű székek pedig nagyszerűen illenek ebbe a térbe.
N. M. L.: Ami a székeket illeti, nemcsak szépek, kényelmesek is, ami nem mellékes szempont, ha a nézők 2-3 órát ülnek rajtuk.