Mi ez, mi ez, mi ez, ez a rettentő csengetés? Tűz van? Ezek nyilván tűzoltók… szólni kellene az Erzsinek, hogy oltsa el a lámpát, biztosan meggyulladt a kredenc… Dehogy… hiszen ez a vekker… A vekker csönget… De hiszen akkor fél hét van már… fel kellene kelni.
Ismerős gondolatok ugye? Reggel hét, óracsörgés, álom és ébrenlét határán…
Ki ne ébredt volna életében legalább egyszer azzal a vággyal, hogy bár a  reggeli sűrű ködben tényleg eltűnt volna az iskola, és ha nem is örökre, de legalább a mai napon ne kellene betenni oda a lábunkat. Ki ne emlékezne a tanár komótos naplólapozgatása közben átélt rettegésre, vagy a megkönnyebbülésre, miután a tanár ma az osztály jó tanulóját hívta ki felelni, vagy a padsorok között bujkáló, gurgulázó nevetésre, miközben osztálytársunk az óra alatt a kukában rejtőzik.
A Tanár úr kérem! megszólítja a mostani iskolásokat és az öregdiákokat is, Karinthy Frigyes saját szavaival élve: „Nem látom olyan keservesnek és fárasztónak és nyomasztónak; hanem figyelni fogom benne mindazt, ami benne kedély és humor és emlék és szép fiatalság.”
Rendező: Simon Kornél. Szereplők: Kuna Kata, Menczel Andrea, Baronits Gábor, Fila Balázs, Pásztor Ádám, Peller Károly, Sütő András, Szelle Szilárd, Szűcs Péter Pál, Vecsei László.
Karinthy Színház
Bemutató: 03. 23., 19h |
vissza
vissza a lap tetejére
