Interjú
„Angyal szállt el felettünk”
2018-02. szám / Pavlovics Ágota
2018. március 21. és 25. között negyedik alkalommal rendezi meg a tatabányai Jászai Mari Színház MOnodráma és STúdiószínházi FESZTiválját. A MOST FESZT programján a vidéki, a független és a határon túli társulatok monodráma és stúdiószínházi előadásai szerepelnek.
Crespo Rodrigóval, a színház igazgatójával nem csak a MOST FESZT-ről beszélgettünk.
Mielőtt az idei fesztiválról beszélgetnénk, idézzük fel a rövid idő alatt komoly közönségérdeklődést és tekintélyes szakmai rangot kivívott MOST FESZT indulását.
C. R.: 2011 óta gondolkodtunk azon, hogy szeretnénk fesztivált csinálni, és persze azt is tudtuk, hogy a vidéki, független és határon túli stúdiószínházi előadásoknak és a monodrámáknak nincs fesztiváljuk. Vagyis a két műfaj alkotóinak adtunk lehetőséget a megmutatkozásra, másként fogalmazva: hiánypótló seregszemlét indítottunk útjára. Fesztiválunkkal némileg javítottunk a közhelyszámba menő tényen, Budapest vízfejűségén. Az első fesztiválnál még mi kértük fel a színházakat, hogy hozzák el produkcióikat hozzánk, de ez a trend hamar megfordult, már a második évben az alkotók kerestek meg bennünket, és ajánlották produkcióikat. A MOST FESZT nagyon hamar bekerült a szakma vérkeringésébe. Ma már jelentős számú előadás közül válogathatunk, vagyis gyorsan visszaigazolódott, hogy jó úton járunk.
Hány produkcióval jelentkezhetnek az alkotók, színházak?
C. R.: Egy színház vagy műhely egy stúdiószínházi előadással és egy monodrámával pályázhat. Az előadásokat három tagból álló szakmai csapat nézi meg, és dönt a meghívásukról.
Mekkora merítésből kerül ki az idei fesztiválon látható program?
C. R.: Tavaly is bőséges volt a választék, de idén több mint 50 jelentkező közül választottuk ki azt a 4 monodrámát és 5 stúdiószínházi előadást, amelyek a MOST FESZT programját alkotják.
A kilenc előadás ismertetésére nem vállalkozhatunk, de említsünk meg egyet-kettőt.
C. R.: Kiemelném a friss és jó társulati munka eredményeként született Elza, vagy a világ vége című miskolci produkciót. A Miskolci Nemzeti Színház előadásának alapja Babits Mihály Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom című, 1933-ban megjelent utolsó regénye. A regény Babits kora után száz évvel játszódik, az örök háború korában, egy olyan világban, ahol a tudomány kizárólag a háborút szolgálja, a kultúrának, a vallásnak és a családi életnek nincs helye a teljesen kiüresedett államban. A másik előadás Szolnokról érkezik. Jankovics Anna, a szolnoki Szigligeti Színház művésze A legnagyobb tilos! című verses játékot adja elő. A legigényesebb irodalmi anyagok alapján készült előadásból megtudhatjuk, milyen gyerekszemmel a világ. Kíváncsian várom az előadást és persze azt is, hogy mit szólnak majd hozzá a gyerekek.
| hirdetés
 |
|
Tatabányára szoktak-e már a fővárosiak?
C. R.: Budapest is kezdi felfedezni a színházat, sok barátunk van, akik rendszeresen járnak hozzánk, és hírét viszik előadásainknak, így egyre többen kapnak kedvet hozzá, hogy Tatabányára látogassanak.
A színház híre tényleg remek, alkotók és nézők is kalapot emelnek mindaz előtt, ami történik a falai között. Kiváló előadások, kicsi, de ütős társulat, mindezek tetejébe jó a hangulat.
C. R.: Köszönjük szépen. Beérni látszik a párbeszéd a közönséggel. Annak ellenére, hogy nem mentünk el a kommersz irányába. Igyekszünk olyan mondanivalóval jelentkezni, ami a jelen kor kérdéseire reagál. Az évad mottója, az igazság keresése, olyan kérdés, amely mindenkit foglalkoztat, az általunk bemutatott darabokban pedig mindenki magára ismerhet. Ami az évad előadásait összekötő szálat, az igazságkeresést illeti, ma azzal egészíteném ki, hogy az igazság keresése mellett nagyon fontos a megbocsátás is, hogy magunknak és másoknak is meg tudjunk bocsátani. Büszke vagyok rá, hogy igazi műhelymunka folyik nálunk. Amikor például A mi osztályunk című darabot próbáltuk, éreztük, angyal szállt el felettünk, szerencsénkre más darabjainknál is érezzük olykor a bizsergető angyalszárnyakat. A közönség tapsából pedig egyértelműen azt érezzük, hogy szeretnek bennünket. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban a szakma is felfigyelt ránk.
Új bérletet indítottak, ami azt jelzi, hogy növekszik az érdeklődés a közönség részéről.
C. R.: Örömünkre sikerült növelnünk a bérleteink számát is, és új bérletet is indítottunk. Az történt, hogy az évadhirdetéskor meghatározott bérletszám a nézők igényei alapján nem bizonyult elégnek, ezért úgy döntöttünk, hogy még egy felnőtt bérletet nyitunk. A bérletet Margitai Ágiról neveztük el. Az új bérlet megnyitása nagy öröm számunkra, hiszen azt jelenti, hogy nézőink szeretik a Jászait. Persze az is fontos, hogy a névadással egy rendkívüli művész emléke előtt tiszteleghetünk.
Minden évben próbálnak finomítani valamit a MOST FESZT hagyományain.
C. R.: A MOST FESZT újdonságaként az előadások után az ITT ÉS MOST KLUB-ba invitáljuk azokat, akik egy pohár bor mellett szeretnék zárni az estét. Szeretnénk, hogy előadás után a nézőknek ne kelljen rögtön elmenniük a színházból, ezért a színház nézőtéri büféjében alkalmat teremtünk rá, hogy beszélgethessenek az előadásról a színészekkel, az alkotókkal.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
