Interjú
„Mindenképpen érdemes magasra tenni a mércét”
2018-02. szám / Pavlovics Ágota
Az ötéves Kecskemét City Balett Rómeó és Júlia előadásának bemutatója március 14-én lesz a Kecskeméti Katona József Színházban. Prokofjev klasszikusa mellé Tom Johnson 1971-ben írt, Négyhangú opera című művét illesztették. A társulat születésnapjáról, a közelgő premierről, vala-
mint az együttes túlzás nélkül óriási sikerei mögött lévő kemény munkáról Barta Dórával, az átható tekintetű, karizmatikus, magával és táncosaival szemben gyémántkemény, ugyanakkor családias hangulatot teremtő táncművész-koreográfus-rendezővel beszélgettünk.
Ötödik születésnapjához érkezett a Kecskemét City Balett. Mi mindennel ünnepeltek február 1-én?
B. D.: Az ünneplés kezdő része egy nagyszerű fotókiállítás, amely a premiereken készült legszebb fotókat mutatja be, és március végéig látogatható. Annyi kiemelkedően szép fotó készült az elmúlt időszakban, hogy igen nehézzé tette a kiválasztást, ezen okból már körvonalazódik is egy újabb tematizált tárlat. Ezt követően Nyílt napot tartottunk, örömömre már nem először, mert tavaly is rendeztünk hasonló jellegű programot. A legtöbbet az jelentette, hogy telt ház volt, és persze az is, hogy a háromórás ünnepségen mindenki ott maradt végig. A közönség kíváncsi és érdeklődő volt, izgalmas kérdéseket tett fel. Gazdag, élményekkel teli műsor bontakozott ki végül. A nézők valódi érdeklődését az előadásokon is látom. Egyre jobban érezhető, hogy Kecskeméten sokan szeretik és azt remélem, hogy a jövőben még többen fogják szeretni a táncművészetet. Kialakult egy erős törzsközönségünk, amely biztos alapot ad a továbblépéshez. A Kecskeméti Katona József Színház zenés-táncos produkcióiban is szerepelünk, és azt hiszem, hogy szerénytelenség nélkül kijelenthetjük, részvételünk jelentős esztétikai többletet ad a zenés daraboknak.
Következetes törekvése, hogy a táncot más művészeti ágakkal ötvözi.
B. D.: Produkcióinkat társítottuk már a népzenével, a fotóművészettel, a világzenével, és volt olyan bemutatónk is, melynek középpontjában egy színész állt. Koreográfusként, rendezőként kedvelem azokat az előadásokat, ahol keveredhetnek a műfajok.
Március 14-én két egyfelvonásos darab, két különböző műfaj mutatkozik be együtt, a Rómeó és Júlia balett változata, valamint Tom Johnson Négyhangú opera című műve.
B. D.: A Katona József Színházban új műfajként már megjelent az opera, mesék formájában (meseoperák kicsiknek). Most pedig egy felnőtt operát láthatnak majd a nézők, a balett-előadással egy esten belül. A Rómeó és Júlia rendező-koreográfusa én vagyok, és tisztán táncszínházi produkció lesz. A Tom Johnson-operát Réczei Tamás rendezi. Izgalmas találkozása lesz ez a két műfajnak, de ebben az esetben nem keresünk egyéb kapcsolódási pontokat, leginkább azért, mert a Rómeó és Júliát egyedüli programként is játszani fogjuk a színház repertoárjában. Évadunk csúcsprogramjának tekintjük ezt a premiert, már nagyon várjuk. | hirdetés
 |
|
A Rómeó és Júliát nem először koreografálja, 2011-ben nagy sikerrel mutatták be az ön koreográfiája alapján készült darabot. Hogy változik a koreográfia, miután útjára bocsátotta a darabot, illetve amikor újrakoreografál egy művet?
B. D.: Rátapintott egy számomra fontos dologra. A próbafolyamat során egy gondolatot viszek végig, de előfordul, hogy a premier után is változtatok, ha valamit nem érzek elég jónak. Természetesen nem alapdolgokban, a részletek csiszolásának nagy jelentőséget tudok tulajdonítani. Amikor koreográfusként többször találkozom egy művel, ugyanazzal a témával, akkor is különböző karakterű előadásokat hozok létre. Nagyon sok kép van a fejemben, szabadon szeretném hagyni magam, hogy ezek formát öltsenek. Olyan előadást szeretnék, amelyre sokan kíváncsiak, és sokáig marad repertoáron.
Többször koreografált mű után jöjjön egy új koreográfia. Tavaly bemutatott Lajtha című darabjukat rendhagyó módon március 1-én, a Budapest Táncfesztivál keretén belül ismét láthatja a közönség. A Badora Társulat előadása tavaly elsöprő sikert és némi meglepetést hozott.
B. D.: Ménesi Gergelytől származik a gondolat, hogy a Capricciót színre vigyük. Meghallgattam a művet, ami lenyűgözött, tanulmányoztam a forrásanyagokat, és magával ragadott Lajtha László személyes varázsa, élettörténete. Azé a művészé, aki Bartók és Kodály méltó kortársa volt, mégsem hangzik el a neve harmadikként a két zeneszerzőóriás mellett. Számomra annyira erős volt Lajtha élettörténete, hogy legyőzte a Capricciót. Aztán Németh Virág dramaturg segítségével az eredeti Capriccio történet is megtalálta a darabban a helyét. A produkció nemcsak az élőzene miatt esszenciális, hanem erős vizuális világa miatt is, amihez Bordos László Zsolt, a 3D mapping világhírű szakértője készített csodás videotartalmat.
Ön karizmatikus ember, mégis megkérdezem, hogyan lehet együtt tartani egy társulatot, és folyamatosan kiemelkedően magas művészi színvonalon dolgozni a kőszínházi előadásokban és az önálló táncprodukciókban egyaránt?
B. D.: Ellentmondást nem tűrően magasra teszem a lécet, ez előbb vagy utóbb mindenki számára kiderül. Van, aki meg tud birkózni akár a nehézségekkel is, emiatt nagyra tartom és tisztelem, van, aki lemorzsolódik. Ismerem a szakmánk jellegét, nem zavar a változás, ha a szakmai tendenciát fejlődni látom. A kezdeti időszakhoz képest artikulálni tudta magát a társulat, és beazonosítható világot képvisel. A kemény szakmai munkának köszönhetően van olyan táncos, aki az ittléte alatt olyan szakmai fejlődést produkál, hogy ha kipróbálja magát egy neves külföldi társulat próbatáncán, felvételt nyer. Ez jó érzés, visszacsatolás, remek visszajelzés nekem, nagy öröm, hogy a sok jelentkező közül az én táncosaim közül vettek fel valakit. Tehát mindenképpen érdemes magasra tenni a mércét. Aki ezen átmegy, annak normává válik ez a szint, és boldog művész válhat belőle. Egy táncművésznek töredéknyi idő áll rendelkezésére az önmegvalósításhoz. Örömmel látom, hogy a táncosaim számára visszaigazolást nyert, hogy miért fontos állandóan továbbképezniük magukat. Így nekem is egyre könnyebb dolgom van.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
