A Kiscelli Múzeum február végén nyílt interaktív kiállítása a társasjátékok világába kalauzolja el a látogatót, az Országos Kaszinótól a szabadulószobákig, a malomtól a propaganda játékokon át a Catanig. Tudták például, hogy a
malomjáték ábrája a barlangrajzokig visszavezethető? Vagy hogy a világ sorsát arany játéktáblán eldöntő germán istenek és az egyes napok szerencséjét a naptáron való kockázással biztosító egyiptomiak a mai spílerek és gémerek elődjei? Pedig van az a nézőpont. Még akkor is, ha a társasjáték szón egészen a múlt század végéig nem táblás játékokat, hanem olyan közösségi kalandokat értettek, mint a bújócska, a zálogosdi, a barkochba vagy a sport és ügyességi játékok.
 Az elemekből felépíthető, variálható táblák, a játékosok által irányított komplex karakterek, a filmszerűen összetett sztorik zömében a 20. század újításai. Többségük kezdetben olyan neves művészek keze alól került ki, mint Bortnyik Sándor vagy Pályi Jenő, aki a Piatnik alkalmazásában a harmincas-negyvenes években számos társasjátékot is tervezett. A kártyalapokon és a játékterepen felbukkanó motívumok a korszak ideológiáját is tükrözik. A harmincas években hátat fordítva kellett elfutni a ’48-as osztrák parancsnok, Hentzi-emlékművétől, az államosítás után pedig az Úttörőtáborba vezettek a budai hegyvidéken játszódó társasok.
Kiscelli Múzeum
04. 29-ig |
vissza
vissza a lap tetejére
