Interjú
„Amikor két lépcsőfokkal feljebb jutunk, kiderül, mögötte még sok van”
2018-03. szám / Pavlovics Ágota
Zétényi Tamás csellóművész sokak örömére számos szóló és ensemble hangversenyen játszik itthon és külföldön. Olyan együttesekben muzsikál, mint az UMZE, a THReNSeMBle, a CentriFUGA. A Classicus Ensemble alapító tagjaként Fejérvári Zoltánnal, Palojtay Jánossal és Tornyai
Péterrel a CEU rezidens zenekarként adnak rendszeresen koncerteket. Zétényi Tamással, a Classicus Quartet csellistájával nem csak az egyedülálló, Das Wohltemperierte Streichquartett (A jól temperált vonósnégyes) sorozat április 14-i koncertjéről beszélgettünk.
Mielőtt a vonósnégyes sorozatról ejtünk szót, megkérdezem, ön szerint miért nem hallgattak a múzsák az I. világháború tragikus négy éve alatt?
Z. T.: Az emberek eleinte tüntettek a háború mellett, Ady írja egy helyütt, hogy a hírt hallva boldogan ölelték át egymást az utcán. Ravel például azért fejezte be sietve a zongoratrióját, hogy minél hamarabb indulhasson a frontra. Egyre többen harcoltak a fronton, és egy ideig egy karcolás nem esett ezen az illúzión. Aztán egyik pillanatról a másikra elsodorta a realitás ezt az álomvilágot. Az is tény, hogy például Párizsban nem állt rendelkezésre egy zenekarnyi zenész, hogy új műveket adjanak elő, Debussy is ekkor komponálta utolsó kamaraműveit. Vagyis a zeneszerzők számára a katasztrófa éppen ellenkezőleg hatott, ez a négy év az elmúlt kétszázötven év szinte legerősebb négy éve a kamarazenei termés szempontjából.
Johann Sebastian Bach Das Wohltemperiertes Klavier című örökbecsű műve közismert. Kinek az ötlete volt a Das Wohltemperierte Streichquartett (A jól temperált vonósnégyes) sorozat?
Z. T.: Tornyai Péter ötlete volt, hogy hangnemek szerint rendezzük a vonósnégyeseket, a sorozatban a 12 alaphang egy-egy hangnemére épülő kvartetteket szólaltatunk meg. Célunk, hogy a vonósnégyes irodalom minden jelentősebb szerzője, kvartettje szólaljon meg, összességében a stíluskorszakokat illetően nagyjából egyenlő arányban. A 4 év alatt évi 4 koncerten (tavasz-nyár-ősz-tél) összesen több mint 60 mű, a vonósnégyes irodalom egyedülálló keresztmetszete lesz hallható. Péter bizonyára zavarba jönne, ha hallaná, de meggyőződésem, hogy korosztálya egyik legjelentősebb elméje. Sziporkázóan szellemes zeneszerző, ötletei kifogyhatatlanok.
Milyen műsorral indult a sorozat? Hova érkeznek majd meg a negyedik év végére?
Z. T.: Joseph Haydn, a „vonósnégyes atyja” Kaiserquartettjével kezdtük, amit C-dúrban írt. A hangverseny második száma Kurtág György Hommage à Mihály András című művének 12 mikroludiuma volt, amely a skála 12 hangjára épül, így jól kapcsolódott sorozatunk tematikájához, végül Bartók Béla első vonósnégyesét játszottuk. A sorozat koncertjein mindig lesz egy kortárs darab is, részben a 12 fiatal magyar szerző alkotta CentriFUGA zeneszerzői közösség tagjai miniatűrjeinek ősbemutatói, valamint Vidovszky László és Eötvös Péter darabjai. Reményeink szerint négy év múlva olyan koncerttel zárhatjuk sorozatunkat, amelyen elhangzik Bartók hatodik kvartettje, majd Ligeti Métamorphoses nocturnes című első vonósnégyese, amelyet szokás „Bartók 7. kvartettjeként” is említeni. A záró koncerten szerepel majd a nyitó koncert mintájára egy-egy Haydn- és Kurtág-mű is, a töredékben maradt op. 103-as d-moll kvartett két tétele, valamint az Officium Breve (Hommage à Andrea Szervánszky), ezzel zárva le a vonósnégyes irodalom egyedülálló keresztmetszetét. | hirdetés
 |
|
A jól temperált vonósnégyes sorozat második koncertje április 14.-én lesz a Budapest Music Centerben (BMC), ezen az esten mit fog hallani a közönség?
Z. T.: Először Mozart C-dúr vonósnégyese (K. 465) hangzik majd el, amely a Haydnnak dedikált hat kvartettből az utolsó. A mű egészen különleges lassú bevezetője okán kapta a Dissonanzenquartett nevet. Utána a CentriFUGA egyik tagja, Szigeti Máté miniatúrája következik – c tonalitásban – Second Movement címmel. A szünet után a c-moll felé fordulva először Schubert Quartettsatz (D.703) című műve csendül fel. A műsor záró száma Sosztakovics egyik legismertebb és legtalányosabb műve, a 8. vonósnégyes, amelyet alig három nap alatt a lebombázott Drezdában komponált. A mű alcíme szerint a fasizmus és a háború áldozatainak emlékére íródott, mások szerint a kompozíció a totalitarianizmus áldozataira emlékezik, megint mások azt vallják, a darab a szerző saját magának emelt síremléke.
A sorozatnak a BMC ad otthont, ahol a köztiszteletnek és közszeretetnek örvendő Kurtág György is él. Meghallgatja önöket, amikor próbálnak?
Z. T.: Magyarországon egyelőre csak kevés koncertterem és színház képes olyan minőséget nyújtani, mint amilyet a Budapest Music Center. Minden elemében nagyszerű helynek tartom, Gőz László fantasztikus tette, hogy ez így létre tudott jönni. A BMC arra is lehetőséget ad, hogy A jól temperált vonósnégyes esteken a koncertterem közepén, egymással szemben üljünk és játsszunk, a közönség pedig körbevesz bennünket. Az ötletet a Frank Gehry tervezte, kör alakú Pierre Boulez Saal adta, amely művészeti vezetője, Daniel Barenboim tervei szerint a keleti zene kutatásának és oktatásának otthona lesz. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban az a megtiszteltetés érte a Classicus Quartetet, hogy Kurtág György meghallgatott bennünket. Kétszer három órát szánt ránk, amitől szárnyakat kaptunk. Úgy éreztük, hogy lehetőségeink szerint jól felkészülve játszottunk neki, ám ő így is hihetetlen új összefüggésekre mutatott rá. Amikor két lépcsőfokkal feljebb jutunk, kiderül, mögötte még sok van.
Mit jelent a gyakorlatban, hogy a Classicus Ensemble a Közép-Európai Egyetem rezidens zenekara?
Z. T.: Amikor egy tanév után, amelyet ösztöndíjjal az amerikai Bard College-ban töltöttem, hazajöttem, kerestem a lehetőséget az egyetemeken, hogy rezidens zenekar lehessünk. Egyedül a CEU volt nyitott, így a Közép-európai Egyetemnek köszönhetően sokat tanultunk a szakmánkról, és olyan kiemelkedő művészekkel játszhattunk együtt, mint Várdai István, Baráth Emőke, Fejérvári Zoltán, Palojtay János vagy Kemenes András. Örömmel várjuk a további koncerteket.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
