PM Online | Színház

A Győri Nemzeti Színház idei, Örökzöld évadának utolsó nagyszínházi bemutatója a kultikus magyar rockopera, az István, a király lesz. A darab rendezőpárosa, Forgács Péter igazgató és Kováts Gergely Csanád koreográfus már több zenés darabot vitt sikerre a kiváló társulattal. A
magyar rockopera címszerepét Másik Lehel énekli, aki korábban az Arany Kotta Díjas Jézus Krisztus szupersztárban a főszerepet játszotta. Vele és Kováts Gergely Csanáddal beszélgettünk a legendás magyar rockopera készülő bemutatójáról.
Másik Lehel, a címszereplő és Kováts Gergely Csanád társrendező, koreográfus

Másik Lehel, a címszereplő és Kováts Gergely Csanád társrendező, koreográfus

Melyek az első meghatározó élményeik a kultikus művel kapcsolatban?
K. G. Cs: Gyerekként elkerült a rockopera. Az első meghatározó élményem már jóval későbbre datálódik, amikor koreográfusként találkoztam vele a 30 éves jubileumi előadása kapcsán. Láttam Alföldi Róbert rendezését, ami bár sokakból ellenérzést váltott ki, én mégis szerettem. Ezek után néztem meg az összes feldolgozást. A ’83 ősbemutató mindenképpen megkerülhetetlen. A mű koreográfusa Novák Ferenc volt, aki a Honvéd Táncegyüttessel fantasztikus teljesítményt nyújtott. A mondanivaló, a zene és a mozgás hármassága azt üzente a kor emberének, hogy hamarosan kiléphet a kommunizmus árnyékából. Forgács Péter igazgatóval tiszteletben tartjuk az eredeti szándékot, az ősiséget, a magyar virtust, a népies vonulatot, ami a darab sajátja, ugyanakkor a 21. századi elvárásoknak megfelelően nagyobb dinamikát viszünk a győri előadásba. Megelevenedik majd az igazi, sámáni őrület is a Győri Nemzeti Színház színpadán, illetve egy alkalommal, május 11-én a győri Audi Arénában.
M. L.: Rongyosra hallgattam az István, a király bakelitlemezt. A végén már ugrált rajta a tű. A Rékát éneklő Sebestyén Márta volt a kedvencem. Később István szerepére jelentkeztem A Társulathoz, amit Rosta Mária producer, a Zikkurat Színpadi Ügynökség vezetője hozott létre, hogy fiatal énekesek népszerűsítsék a rockoperát. Tudtam, hogy nincs sok esélyem, de nem bocsátottam volna meg magamnak, ha nem jelentkezem. A második rostán szórtak ki.

Hogyan lehet megbirkózni a közönség elvárásaival, és lehet-e a várt „aha” élmény mellett újat nyújtani?
K. G. Cs.: Bizonyos szempontból könnyű a dolgunk, hiszen ismert a történet. A rockopera fókuszában István és Koppány kapcsolata áll. Az eddigi feldolgozásokban teljesen egyértelmű volt, hogy Koppány István ellenpólusa, a rossz, akit nem szeretünk. Ez viszont nagyon leegyszerűsíti az ő kapcsolatukat, hiszen a darab eredeti szövegében is fellelhető, hogy Koppány maga is felvette a kereszténységet. A pogány jelző a lázadásra utal. Ez a két ember szereti egymást, de elválasztja őket az a felfogás, amit képviselnek a trónra jutás kérdésében. Istvánhoz sem a pátoszon keresztül közelítünk, és ebben lesz nagyon jó Lehel, hogy személyiségének emberi oldalát domborítja majd ki. Ez volt a koncepciója a Jézus Krisztus szupersztárnak is, és nagyon jól működött. Természetesen a néző a darab végén, a koronázási képben látja majd azt a királyt, akit a történelmi tablókról azt gondolom, mindenki ismer.
M. L.: Énekesi szempontból kegyetlenül nehéz a címszerep. Mindenki ismeri a dalokat, nem lehet kamuzni, az eredeti szerzői szándékokat kell a magunkévá tenni. Nagyon fontos, amiről Csanád beszélt, hogy a győri előadás kulcsa István és Koppány harca. A király tettei felfedik gyarló, emberi voltát, célja a kereszténység megszilárdítása, a trónra jutás volt. Koppányt a kitűnő Cselepák Balázs alakítja, aki egy igazi, ősi rocktenor, bizony nemcsak fizikailag, hanem hangilag is meg kell vele birkóznia Istvánnak (nevet).