Idén az ötödik évét ünneplő Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (Madách International Theatre Meeting – MITEM) tizenhárom ország produkcióit látja vendégül április 10. és 29. között a budapesti Nemzeti Színházban. A fesztivál programja ezúttal is különleges színházi csemegéket
tartalmaz, korábban nem látható társulatokkal, kultúrákkal ismerkedhetnek meg a nézők. A 2018-as tematikáról, a művészet kapcsolatteremtő erejéről Kulcsár Edittel, a színház dramaturgjával beszélgettünk, aki második éve a szemle főszervezője.
„Szeretetre születtem, s nem gyűlöletre” – milyen megfontolásból választották épp ezt a Szophoklész-idézetet a 2018-as Madách Nemzetközi Színházi Találkozó mottójául?
K. E.: Olyan időket élünk, amikor a világ és az emberi lélek háborús helyzettel küzd, s éppen ezért ma a színházak az emberiség nagy kérdéseit állítják a középpontba. A művészet eszközeivel próbáljuk feldolgozni a jelenlegi világválságot, és keressük a kiutat belőle. Az idei MITEM-re olyan megrendítő erejű előadásokat hívtunk, amelyek által tisztábban láthatjuk a világot, amelyben élünk, a sorsot, ami ránk vár, és segítik döntéseinket a jövőnk alakításában.
A migráció ma az egyik fő politikai téma, a migránskérdés erőteljesen megjelenik a MITEM-programban is.
K. E.: A színháznak nem szabad félnie az élet problémáiról beszélni, a migrációról sem. Bekerült programunkba több arab művész előadása, amelyek által a világ egyik legterheltebb konfliktuszónájába (Észak-Afrika, Közel-Kelet) kap betekintést a néző. Érkezik előadás Tunéziából: a Tunéziai Nemzeti Színház társulata a Violence(s) című produkciójában mindennapi életük reménytelenségének okait kutatja alternatív, dokumentarista formában. Fellép nálunk egy Németországba menekült szír társulat, akik előadásukban egy család történetén keresztül a menni vagy maradni kérdését járják körbe, valamint látható egy Belgiumban élő iraki rendező előadása is, amely vetítésekkel, képzőművészeti víziókkal mutatja meg a háború emberi lélekre gyakorolt hatását. A határon túli Tomcsa Sándor Színház a Párizsban élő román író, Matei Visniec darabjából készült előadásával, a Migránsoook – avagy túlsúlyban a bárkánk című produkcióval vesz részt a fesztiválon, melyet a színház művészeti vezetője, Zakariás Zalán rendezett. A darab megrendítő jelenetekben mutatja meg a témát több nézőpontból: az embercsempészek, a görög szigetek lakói, az útra kelők és a helyzetből üzleti hasznot remélők szempontjából. |
Mely színházakat látják még vendégül, és mire számíthat a közönség a fesztivál három hete alatt?
K. E.: Magyarország mellett tizenhárom ország – Olaszország, Oroszország, Ukrajna, Németország, Románia, Észtország, Belgium, Libanon, Tunézia, India, Szerbia, Szlovénia és Horvátország – színházai vesznek részt. Először szerepel a MITEM-en az egyik legjelentősebb német színház, a Berliner Ensemble, két előadással: A kaukázusi krétakör Michael Thalheimer rendezése, A bádogdob az ebben az évadban kinevezett igazgató, Oliver Reese előadása. Újra láthatnak előadást olyan rendezőktől, mint Eimuntas Nekrosius, Valerij Fokin és Rimas Tuminas. A moszkvai Vahtangov Színház ezúttal Szophoklész tragédiájával, az Oidipusz királlyal mutatkozik be, a milánói Piccolo Teatro Antonio Latella rendezésében a Pinokkiót mutatja be. Először látogatnak hozzánk az államiságuk századik évfordulóját ünneplő észtek, akik két előadással is szerepelnek a fesztiválon. Az egyiket, a R.A.A.A.M. Színház Vérfarkas című előadását a „jakut Tarantinónak” is nevezett Szergej Potapov rendezte, aki másodszor jár a fesztiválunkon. Sikerült a szomszédjaink körét is tágítani: a Szlovén Nemzeti Színház az Iliászt hozza el, a Horvát Nemzeti Színház előadásában pedig az Ivanov látható Eimuntas Nekrosius neves litván rendező értelmezésében.
Mekkora a magyarországi és a nemzetközi színházi szakma részéről a fesztivál iránti érdeklődés? Mit mutatnak a jegyeladási adatok?
K. E.: Azok a külföldi társulatok, amelyek nálunk jártak, jó hírünket viszik a világban, sokan javasolnak nekünk új társulatokat és alkotókat, ennek köszönhetően minden évben úgy ér véget a MITEM, hogy a jövő évi repertoár egy részét már előre tudjuk. Vannak olyan színházak, amelyek ismeretlenül jelentkeznek a fesztiválunkra, és sok levelet kapunk más kontinensekről is, például Afrikából, Dél-Amerikából is. Mindez jól mutatja, hogy a világ felfigyelt ránk, markánsan jelen vagyunk a nemzetközi színházi köztudatban, igyekszünk új barátokat szerezni, de ügyelünk arra is, hogy ápoljuk a már meglévő szakmai kapcsolatainkat, s meglegyenek a magunk felfedezettjei. A közönség részéről évről évre nagyobb az érdeklődés. Karácsony előtt már lehetett három előadásra szóló MITEM bérletet kedvezményesen vásárolni, bár akkor még nem árultuk el a teljes programot, vagyis aki akkor vásárolt nálunk, kvázi bekötött szemmel, maximális bizalmat szavazva tette ezt. A januári sajtótájékoztatót követően több mint ezer jegy fogyott el, pár hét alatt a legtöbb előadás telt házas lett.
Gondolja, hogy az óriási érdeklődést az a sokszínűség, minőség és nyitottság indukálja, amit immár ötödik éve tűz a zászlajára a rendezvénysorozat?
K. E.: Igen, illetve az, hogy nem egy bevált receptet követünk, hanem a saját szakmai meggyőződésünk mentén haladunk, elsősorban a társadalmi és emberi problémák művészi szintű feldolgozása érdekel bennünket, hangsúlyt fektetünk az együttlétre, az egymás kultúrája iránti kíváncsiságra, az egyes színházi kultúrák gyökereinek felkutatására és a párbeszéd fontosságára. Úgy látszik, hogy sikerült valami olyan színt kikevernünk a MITEM-palettán, amit elismernek, és ami időről időre képes felkelteni és fenntartani az érdeklődést.
|
vissza
vissza a lap tetejére
