Interjú
A bohózat borzasztóan nehéz műfaj
2018-03. szám / Pavlovics Ágota
Hajduk Károly 2015 óta a Vígszínház színművésze, aki pályája kezdetétől fogva játszik független előadásokban, mert fontos számára a határok feszegetése. Georges Feydeau Egy éj a Paradicsomban című bohózatát március 3-án mutatta be a Vígszínház. A darab színpadi változatát
Michal Docekal készítette, és a darabot is ő rendezte. Az előadásról és sok minden másról a darab főszereplőjét, Hajduk Károlyt faggattuk.
Úgy érzékelem, eddigi pályáján meghatározóak voltak a rendezők, akikkel dolgozott, például Bodó Viktor vagy Kovács D. Dániel. Milyen a kapcsolata Michal Docekallal? Jelentett-e nehézséget a közös nyelv hiánya?
H. K.: Docekallal először a Bűn és bűnhődésben dolgoztam, Marmeladovot játszottam. Akkor nem csináltam vele végig az egész próbafolyamatot, de az első szakmai találkozás során világos lett számomra, hogy rendezőként a realitáson, a pszichikai realizmuson kívül képekben és szimbólumokban gondolkodik. Az Egy éj a Paradicsomban című Feydeau-darab érdekes kirándulás lehetett számára is, mert egészen más, mint amihez eddig hozzányúlt. Nem vígjáték, hanem bohózat, ami borzasztó nehéz műfaj. Nem gondolom, hogy a közös nyelv hiánya feltétlenül nehézséget jelentene. Az egyik legjobb színházi emlékem a Troilus és Cressida, amit a Katona József Színházban Silviu Purcarete rendezett. Vele sem volt közös nyelv, de amit megálmodott, fontossá tudta tenni. Bodóval egy nyelvet beszéltünk, és amikor német vagy osztrák nyelvterületen játszottunk, láttam, hogy az ottani kollégák felé át tudja adni, amit szeretne. Az Egy éj a Paradicsomban speciális dolog, mert más vicces magyarul, csehül vagy németül. Van globális humor, van európai humor, de van országhoz kötött is, és ez a magyaroknál még a többi népnél is speciálisabban van jelen. Ráadásul évtizedenként vagy akár évente más minősül humorosnak. A magyarok ízesen és választékosan káromkodnak, a németek nem. Az is jelentős hatással van a humorérzékre, hogy aktuálisan mi veszi körül az embereket. A humorban napra késznek kell lenni. Mi Hofi Géza ország vagyunk, és ez hatással van a humorunkra, ami egy bohózatnál még nehezebb. Úgyhogy a próbafolyamat göröngyös és nehéz volt.
Hogy áll a szerepével, Zsetonnal, minden gesztusa, mozdulata a helyére került a premierre?
H. K.: Nem mindig érkezik meg egy előadás a premierre, a további előadások során előnyére változhat a darab. A hajó elindult, érzem, vannak még adósságaim, nem vagyok teljesen elégedett magammal.
Jól gondolom, hogy a színházi társulatokban, amelyekhez eddig tartozott, fontos volt az ön számára, hogy szeretik-e egymást a társulat tagjai?
H. K.: Szerencsés vagyok, olyan munkákban dolgoztam eddig, ahol jó volt a csapat. Persze, ha szeretik egymást egy társulaton belül az emberek, de nem képesek érvényes előadásokat produkálni, nem sokat ér a szeretetük. Ez a harmadik évadom a Vígben, és nagyon sok embert szeretek, úgy látom, a korkülönbség ellenére élvezik egymás társaságát a társulat tagjai. Vannak közös ügyeink, születnek fontos előadások.
Évek óta a drámairodalom legégetőbb kérdéseit feszegető darabokban látjuk, közben pedig olyan színészpróbáló filmeket forgat, mint például a Fekete kefe vagy A martfűi rém.
H. K.: Nem látok nagy különbséget, szerintem nincs olyan, hogy megterhelő vagy kevésbé megterhelő egy színházi vagy egy filmes szerep. A színház sokszor többet kivesz az emberből, mint a film. Ami A martfűi rémet illeti, mindannyian olvastuk a könyvet, készítettünk próbafelvételeket, készültünk a nehezebb jelenetekre, nincs bennem olyan érzés, hogy ez milyen pokolian nehéz volt. Boldog vagyok, ha forgathatok. Az lenne az egészséges, ha minden színész dolgozhatna színházban, és rendszeresen forgathatna is. | hirdetés
 |
|
Alakításait rendre dicséri a kritika, a közönség kalapot emel ön előtt, következetesen járja az útját, és a lécet is jó magasra tette. A saját mértéke szerint hogy sikerültek az ön által megformált alakok, előadások?
H. K.: Sok esetben, ha visszapörgetek munkákat, azt mondom, ma másként csinálnám, de utólagos keserűség nincs bennem. Az adott képességemhez mérten mindig igyekeztem megtenni, amit tudtam. Visszagondolva, például a Katonában játszott Macbethet jobban is elkaphattam volna, de ahány éves voltam, nem kaphattam el. Van ilyen, talán még lesz is.
Miben láthatjuk a közeljövőben?
H. K.: Znajkay Zsófia első darabja, amit ő írt és rendezett, Az ölében én a TÁP Színházban látható. Szintén ő ír és rendez egy darabot, aminek a címe Rendezői változat, és április közepén lesz látható a MU Színházban. Ebben Kurta Niké és Laboda Kornél lesznek a partnereim. Május végén a Rómeó és Júlia próbái kezdődnek, amit a Dóm téren a Szegedi Szabadtéri Játékokon fogunk játszani, július 27-én, 28-án és 29-én. A darab rendezője Hegedűs D. Géza, Rómeó: Vecsei H. Miklós, Júlia: Mészáros Blanka, én pedig Mercutio szerepét játszom.
Végül, de egyáltalán nem utolsósorban időről időre megjelennek József Attila versei az életében. A Vígszínház Hamletjében József Attila Levegőt! című versét mondja, a Nyáry Krisztián által írt történetek közül a József Attila, Kozmutza Flóra, Illyés Gyula szerelmi háromszöget megmutatóban Illyés Gyulát játssza, az Andaxínház Suttogók című előadásában társaival mámorítóan mondják a költő verseit. Van aktuális kedvence?
H. K.: Nagyon nehéz lenne választani, nagyon sok mindent szeretek. Az is fontos számomra, hogy József Attila végre kikerült a kommunista költő skatulyából, az ő költészete ennél sokkal több. Nagy felelősségük a tanároknak is, hogy úgy mutatassák be a gyerekeknek József Attilát, hogy kedvük legyen olvasni a verseit. Nagyon sok versét szeretem, de közel állnak hozzám olyan sorok is, amelyek valamelyik verséből maradnak meg sokáig a fejemben. Ilyen például a József Attila című vers két sora: „Minden reggel hideg vízben fürdetem gondolataimat, így lesznek frissek és épek.” Vagy „Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat, gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre”.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
