Második animációs filmjével Wes Anderson a japán kultúra, de leginkább a kutyák előtt tiszteleg. És annyira önazonosan teszi, hogy amint abbahagyja, máris pitiznénk a következő adagért.
Mint A fantasztikus Róka úrban, úgy most is úgy festenek az állatok, mintha Anderson igazi, kitömött példányokkal játszana stop-motionösdit, ami azért eléggé félelmetes – is lehetne, ha a független filmes csodabogarak hercege nem lenne képes megtölteni még egy preparátumot is élettel. Meg tud, meg tud, naná, hogy ismét megy neki, s szemnek-szívnek élvezetes meséjéhez persze falkányi színészhaverját invitálta szinkronizálni. Akik persze rohantak is csaholni. De nemcsak Bill Murray, Edward Norton, Jeff Goldblum, Greta Gerwig és a többi híres sztár hangmunkája miatt emberi A kutyák szigete, hanem azért is, mert játékosan, kicsit sem okoskodóan, keserű humorral beszél kitaszítókról és kitaszítottakról, politikai bűnökről és népbutító szólamokról.
A szeméttelepre küldött blökik mi vagyunk, mint ahogy az őket száműző paranoiás emberek is. S mi vagyunk azok is, akik felszabadultan nevetnek Anderson kedves és kedvesen nyersebb viccein. Direktorunk biztos kézzel szemtelenkedik a narratívával, ügyesen teremt egyedi látványt hagyományos eszközökkel, s a nyomasztó alapötletet is arra használja, hogy ott is meglássuk a szépet, ahol csak a csapzott kutyák nosztalgiáznak egyszervolt kutyakekszekről és a gazdi szeretetéről. Azt nem merem állítani, hogy ez a film könnyed szórakozást nyújt az egész családnak, mint ahogy azt sem, hogy Wes Anderson legjobbjával van dolgunk, de egészen bizonyos, hogy azt kapjuk tőle, amit várhattunk. Egy újabb emlékezetes andersoni moziélményt.
Kutyák szigete (6)
(Isle of Dogs)
Amerikai, feliratos animációs film |
vissza
vissza a lap tetejére
