PM Online | Színház

Az idén 80 éves Margitszigeti Nagyszínpadon több mint tíz éve nem láthattunk operettet. Ám idén nyáron visszatér a sokak által imádott műfaj a szigetre, és egyik legimpozánsabb darabjával bizonyítja, mit sem veszített népszerűségéből. Kálmán Imre grandiózus darabja, A cirkuszhercegnő
nemcsak látványos, de szívhez szóló is, ráadásul a cirkusz világa komoly szerephez jut benne. A nagyoperett a Szabad Tér Színház és a Miskolci Nemzeti Színház együttműködésével jön létre, rendezője pedig a prózában, operettben, operában is otthonosan mozgó Szabó Máté, a Miskolci Nemzeti Színház Nádasdy Kálmán-díjas művészeti vezetője. A cirkuszhercegnő a Budapesti Nyári Fesztiválon július 20-án és 21-én lesz látható, a próbák április 13-án kezdődtek. Szabó Máté rendezővel jóval a próbák megkezdése előtt beszélgettünk.

Még a műfaj csínját-bínját jól ismerő és nagy tapasztalattal rendelkező rendezőnek sem lehet könnyű feladat a mégoly gyönyörű Margitszigeti Szabadtéri Színpadon színre állítani egy olyan, a cirkusz világában is kalandozó nagyoperettet, mint A cirkuszhercegnő. Hol tartanak a gondolkodásban?
Sz. M.: Nehezebb dolgom nincs attól, mert szabad a tér, inkább ihletet ad. De valójában úgysem lehet konkurálni a természettel, egy előadást készítünk, ami aztán beköltözik a Miskolci Nemzeti Színházba, és lesz két este, amikor nem lesz fölöttünk tető, a szabadságnak ez a tudata természetesen mindig inspiráló. A díszletet Cziegler Balázs tervezi, a jelmezeket Berzsenyi Kriszta. A dramaturg Ari-Nagy Barbara, a koreográfus Katona Gábor, a karmester Cser Ádám. A főszerepeket két szereposztásban Dobó Enikő, a Kecskeméti Katona József Színház fiatal művésze, Eperjesi Erika a Miskolci Nemzeti Színház színésznője, a musical és operettszerepek sorából jól ismert Miller Zoltán és Szőcs Artur, a Miskolci Nemzeti Színház színész-rendezője játsszák. Balázzsal szeretünk kidolgozott architektúrákkal foglalkozni. Néha el is mozdulunk a kortól, és mivel az operett lényegében mese, a fontos az, hogy a jelentése hasznos legyen az előadás számára. A cirkuszi atmoszféra nagy lehetőség arra, hogy megmutassuk, mi zajlik a kulisszák mögött. Egy cirkuszépületnek aurája van. A cirkuszi mutatványokban együttműködünk a Fővárosi Nagycirkusszal, olyan produkciókat keresünk, amelyek metaforikus jelentést hordoznak. Természetesen a cirkusz működésének vannak alapfeltételei, amikhez alkalmazkodnunk kell már a tervezéskor.

Ön eddigi pályafutása során igyekezett hű maradni az adott szerzők gondolatvilágához, most mennyire kötik gúzsba a szerzői utasítások?
Sz. M.: Vannak szerzői utasítások, a rendezői bátorság pedig már rajtunk múlik. Két példa a szerzői utasításokra, az operett egy pontján 16 kozák lány táncol be, miközben az imént táncolt ki 16 bohóc, illetve hat páholy van egy emeleten, a színpadon. Mindkettő elképzelhető, de nehezen, és ennek nem a fantáziánk szab határt. Nem nagyon hihető, hogy 16 állandó női balett-táncos tagja van egy színháznak. Jó lenne, de nincs így. Honnan volt nekik? Olyan szövevényes a szerzői utasítások rendszere, hogy végigbogarászni sem volt könnyű, de rendet tettünk. Sokat tanakodtunk, nézegettünk, azt kerestük meg, mi volt a szándék, és aztán kibontakoztattuk a mi saját gondolatainkat erről a történetről.