PM Online | Gasztro

Letisztult formájú, meglehetősen szép, félköríves, műemlékvédelem alatt álló Bauhaus épületben található a Pasarét Bisztró. Hatalmas üvegablakokon lehet be- és kilátni. A családias hangulatú vendéglőt három és fél évvel ezelőtt vette át a mostani csapat. Nem állítható, hogy a korábban itt próbálkozók sikert sikerre halmoztak, több viszonylag kérészéletű vállalkozás is volt.

Most pedig úgy tűnik, jól mennek a dolgok, mindennap reggeltől késő estig nyitva a kellemes terasszal, különteremmel is rendelkező hely. A reggeliztetés belenyúlik az ebédidőbe, és általában holtidőben, hétköznap délutánonként sem maradnak üresek a székek. A vendégek zöme a környékről jön, elképesztő magas, tán kilencven százalék körüli a törzsvendégek aránya, akik közül többen hetente háromszor-négyszer is tiszteletüket teszik.
Komoly ételsorokat is végig lehet enni, de lehet benézni akár csak egy kávéra, vagy éppen borozgatni, főleg magyar nedűkből meglehetősen tekintélyes a választék. Gál Bence üzletvezető felelős a borokért. És sok tekintetben a koncepcióért is. Energikus, lelkesen beszélő, harmincegy éves fiatalember, eleve vendéglátós a szakmája, négy évig felszolgált Svájcban, luxus síparadicsomban. Azt mondja, ők azért tudták ezen a helyen megvetni a lábukat, mert három utcányira a vendéglőtől nőtt fel, emiatt pontosan tisztában volt azzal, mit szeretnének az itt élők. Részint nem mindenki módos ember errefelé, másrészt pedig ők sem akarnak kissé merev, ünnepélyes, fehér kesztyűs pincéres, nagyon drága helyet, mert nem hébe-hóba szeretnének betérni, hanem rendszeresen. És bizony vannak, akik hazulról leugranak ide akár papucsban, melegítőben, vagy az egész családdal jönnek, ők nem tűrnének semmi feszélyezettséget, sokkal inkább vágynak otthonosságra, mint luxus körülményekre. Azt viszont igénylik, hogy az ételek minősége olyan legyen, ami a világon bárhol megállná a helyét, hiszen sokan közülük gyakran utaznak.

Bence már dolgozott együtt a jeles és neves séffel, Nánási Lajossal, így természetes volt, hogy ide is őt hívja. Róla ugyancsak lerí, hogy imádja, amit csinál. Korábban is kóstoltam már a főztjét, a magyar és a francia konyha szerelmese. Nagyon épít a hagyományokra, esze ágában sincs úgy átvariálni az ételeket, hogy azok felismerhetetlenné váljanak, de érezhető az alkotó fantáziája, mindenhez azért hozzáteszi a magáét is. Persze garantáltan jó minőségű alapanyagokat használ, és abszolút kiaknázza azt a lehetőséget, ha valaminek éppen szezonja van. Így például természetes, hogy ott-jártunkkor harsogóan friss medvehagymát ugyanúgy felhasznált, mint spárgát.
Nincs is állandó kínálat, ahogy hagyományos étlap sincs, nagy, fekete táblára, krétával írják fel az ajánlatot, ami általában hetente változik, de előfordul, hogy akár napközben is adódik csere. Ebédidő utánig ott ücsörögve láthattuk, hogy a bárányt gyöngytyúkra írják át a vacsorázni kívánóknak. A kiszolgálás szakszerű, barátságos. Nincs egyen öltözete a pincéreknek, a lehető legfesztelenebb a viseletük, akár farmer, kockás ing. Mivel a környéken csaknem mindenkinek van kutyája, ezért kimondottan kutyabarát helyről van szó, vagyis behozhatók a házi kedvencek. A terasz mellett pedig kis játszótér is van, ahol hétvégéken animátorok foglalkoznak a gyerkőcökkel, hogy a szülők nyugodtan ehessenek.