Interjú
Gyulai Várszínház – Ahol a művészet felszabadít
2018-04. szám / Jónás Ágnes
A Gyulai Várszínház ötvenötödik nyári fesztiválja idén is színvonalas nyári élményeket kínál a legkülönbözőbb korú és érdeklődésű közönségrétegeknek, a legfiatalabbaktól a legidősebbekig, a történelmi drámáktól a különböző táncszínházi produkciókon át a Jazz Fesztiválig a hatszáz
éves vár udvarán, a csodálatos panorámájú tószínpadon és a város különböző terein felállított színpadokon. A június 24. és augusztus 11. között zajló programsorozatról a színház direktorával, dr. József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikussal beszélgettünk.
Idén tartjátok a Gyulai Várszínház 55. évadját. Mi az idei mottó?
Dr. E. T.: Egy ilyen sokszínű, sokműfajú, másfél hónapos összművészeti fesztivált nem lehet egyetlen vezérfonálra felfűzni, nem lehet egyetlen mottója, és évenként sem igen változtatható. Az eddigi Nyáron színházba Gyulára várom! szlogent viszont felcseréljük Gyulai Várszínház – Ahol a művészet felszabadít-ra. Azt gondoljuk ugyanis, hogy nincs az a narkotikum, amely felszabadítóbb hatással lehet az emberre, mint a művészet, s a Gyulai Várszínház olyan hely szeretne lenni, ahol nem más (nem alkohol, drog stb.), hanem a minőségi művészeti élmények szabadítanak fel, s az igazán értékes produkciók azok, amelyek úgy és azáltal szórakoztatnak, hogy meg is emelnek kicsit bennünket.
Tavaly november óta igazgatod a színházat. Milyen változástatásokra, újításokra, premierekre lehet számítani a nyári programsorozatban, illetve a kamaratermi sorozatban, és mely társulatokkal dolgoztok együtt?
Dr. E. T.: Nem könnyű mindent s mindenkit megemlíteni. Sok minden marad a korábbi hagyományokból, például az, hogy a legkülönbözőbb korú és érdeklődésű közönségrétegeknek próbálunk színvonalas nyári élményeket biztosítani a kisgyerekektől a legidősebbekig, a történelmi drámáktól a különböző táncszínházi produkciókon át a Jazz Fesztiválig. Harag György negyven évvel ezelőtti, emlékezetes Caligula helytartója előadása után ismét bemutatjuk Székely János darabját a Nemzeti Színházzal közös produkcióként, Szász János rendezésében. Sőt, egy kétnapos programsorozattal (tudományos konferenciával, a költészetéből rendezett előadói esttel, a Dózsa-monodráma bemutatásával, kerekasztal-beszélgetéssel, A nyugati hadtest novelláinak élő hangjátékbemutatójával) a Székely János-i életmű egészére próbáljuk ráirányítani a figyelmet, és nemcsak azért, mert Gyulán öt darabját bemutatták annak idején. A Shakespeare Fesztivál végén az Aradi Kamaraszínházzal közös előadásunk lesz a Rosencrantz és Guildenstern halott című Tom Stoppard-darab, Tapasztó Ernő rendezésében. Augusztus elején lesz egy Erdélyi Hét elnevezésű előadássorozatunk, melynek keretében minden este más-más erdélyi magyar színház előadását láthatja majd a közönség, s ennek a végén a Kolozsvári Magyar Operával közösen mutatjuk be Orbán János Dénes Búbocska című darabját (Béres László rendezésében) családi mesemusicalként. S ahogy ígértem, egyszerre fordulunk a történelmi drámák és a kortárs szerzők művei felé, például Benkó Bence – Fábián Péter, Géczi János – Likó Marcell, Háy János, Jantyik Zsolt, Kincses Réka – Alina Nelega, Moravetz Levente, Lackfi János, Székely Csaba, Tóth-Máté Miklós, Verebes Ernő, Zalán Tibor darabjait is láthatja majd a publikum. Az ősztől induló újabb kamaratermi programsorozatot egy picit módosítjuk – valószínűleg kevesebb zenei eseménnyel és több igazi színházi produkcióval. A kamaratermünkkel kapcsolatos jó hír, hogy mire ez az interjú megjelenik, már klimatizáltattuk is, azért, hogy se a szereplők, se pedig a közönségünk ne szenvedjen nyáron a hőségtől, amikor nemcsak a várban, a tószínpadon és a művelődési házban, de ott is számos előadásra sor kerül majd. | hirdetés
 |
|
Több helyütt lehetett olvasni, hogy némileg lerövidül a nemzetközi Shakespeare Fesztivál. Miért volt erre szükség?
Dr. E. T.: Mert a helyi társadalomban nagy az ellenérzés a fesztivállal szemben, kezdettől volt, de az utóbbi években még inkább lett. Arra gondoltam, hogy egy rövidebb, de intenzívebb, látványosabb, könnyebben befogadható programsorozattal talán sikerül megnyerni az ellenzők egy részét is a folytatáshoz. Ráadásul nem csak Shakespeare lesz, mert a Hamlet és társai elnevezésű fesztiválon a Hamlet című dráma több előadásnak csak ugródeszka, háttérismeret lesz, illetve az eredeti művet sem hagyományos drámai produkciók jelenítik majd meg. Az olasz, román, cseh, angol, orosz, magyar előadások mindegyike különleges élményt ígér.
Minden évben gondoltok a fiatalokra is.
Dr. E. T.: Teljes arcéllel fordulunk a fiatalok különböző korosztályai felé. A Hamletre azért is esett a választásom, mert a fiatalok leginkább ezt a Shakespeare-művet ismerhetik, számos középiskolában tananyag. A kisebbeknek lesznek olyan báb- és gyerekelőadások, amelyeket a szüleik is nagyon fognak élvezni, például A helység kalapácsa vagy A rettentő görög vitéz, a Micimackó, a VANmeSe vagy az említett Búbocska. A középiskolás és egyetemi korosztály számára az egész Shakespeare Fesztivál érdekes lehet, benne egy Tiger Lillies-koncerttel, de a Kosztolányira emlékező Hajnali részegség, a Babitsot rendhagyó módon továbbíró Elza, vagy a világ vége, a Barbárok táncjáték feldolgozása, a Zrínyi 1566 című rockopera, a Vad Fruttik zenéjét felhasználó Bunkerrajzoló című Likó Marcell élet-rekonstrukció mind-mind nekik (is) való. Olyan fiatal alkotók produkcióit is meghívtuk, akiknek a színházi eszközei, színházi beszédmódja is közelebb áll a fiatal generációhoz, ilyen például Benkó Bence és Fábián Péter, ifj. Vidnyászky Attila és a Sztalker Csoport vagy egy improvizációs színházi előadás slam poetrykkel. A Békéscsabai Jókai Színház színistúdiósai utcára is viszik a Hamletet, de a Shakespeare Fesztivál és az Erdélyi Hét idején workshopok is lesznek fiatalok számára.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
