PM Online | Mozi

Az Egy fantasztikus nő a Testről és lélekről elől happolta el a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díját; ez az első alkalom, hogy egy chilei film győzedelmeskedett. Mindkét filmben közös, hogy a Berlini Filmfesztiválon kezdték pályafutásukat, és főszereplőik a maguk módján különcök.

Sebastián Lelio drámájának hősnője, a transznemű Marina (Daniela Vega) éppen nyaralását tervezi a barátjával, a középkorú férfi azonban az éjszaka folyamán rosszul lesz. Marina amilyen gyorsan csak tudja, kórházba viszi a férfit, de a barátján nem tudnak segíteni. A nő kálváriája csak ezután kezdődik igazán. Először megvetően, majd egyenesen gyanúsítottként bánik vele mindenki – az orvosok, a rendőrök, egykori barátja volt felesége és legfőképpen a fia. Pedig Marina csak egyetlen dolgot szeretne: a család nyomatékosított rosszallása ellenére jelen lenni szerelme temetésén.
Sebastian Lelio rendező gyakorta választ olyan szereplőket, akiket a környezetük valamiért kivet magából: a Gloriában egy hatvan körüli nő dönt úgy, hogy még nem késő új kapcsolatot (és életet) kezdeni, A rabbi meg a lánya (az idei Titanicon vetítették) leszbikus hősnője pedig édesapja halála után tér vissza az ortodox zsidó közösségbe, és vált ki folyamatos megvetést az életmódjával. Lelio mély empátiával tekint karaktereire, akik kitartásukkal hétköznapi hősökké avanzsálnak. Így van ez az Egy fantasztikus nő esetében is, amely talán a három film közül a legmívesebb darab. Egyszerű története ellenére Lelio már-már thrilleri feszültséget teremt, és ezzel sikerrel veszi fel a harcot az artfilmeket sújtó megbélyegzés, a „na már megint egy nyomasztó művészfilm” sztereotípiája ellen.

Egy fantasztikus nő (16)
(Una mujer fantástica)
Chilei-német-spanyol-amerikai film