PM Online | Könyv

Száz országban járt (eddig) Medgyes Péter, angoltanár, nyelvész, az ELTE tanszékvezetője, rektorhelyettese, jelenleg professor emeritusa, aki Magyar Bálint miniszterségei idején helyettes államtitkárként, majd damaszkuszi nagykövetként is dolgozott. Része van a londoni és New York-i magyar Kulturális Központ megnyitásában, a budapesti kínai-magyar két tanítási nyelvű általános iskola létrejöttében. Erzsébet királynő a Brit Birodalom Érdemérem parancsnoki fokozatával tüntette ki, egy másik díját Fülöp herceg adta át a Buckingham-palotában. A Corvinánál megjelent új könyvében elsősorban az utazásairól ír: a borítón lévő képen épp a Ha Long-öbölbe lógatja a lábát. Ami ki tudja, hol van.

Egy pillanatig sem akarom lekicsinyelni az általad betöltött pozíciók rangját, súlyát, de igazából az nyűgöz le, hogy Kubában bohócsipkában, Kassán dinoszaurusznak öltözve tartottál előadást, Katmanduban… Az hol is van? Egyáltalán: ország vagy város?
M. P.: A Nepáli Királyság fővárosa.

Szóval Katmanduban pedig egy bábuval vitatkozva, aminek hasbeszélőként te voltál az angol hangja. Ez hogy jutott az eszedbe?
M. P.: A tanári pályafutásom során összegyűjtöttem egy csomó tapasztalatot, ezt próbálom átadni. Ugyanakkor kétkedő ember lévén semmiféle igazságot nem hiszek el vakon, ezért olykor megkettőzöm magam. Vagyok én és van egy bábu, aki ellentmond nekem, vagy rákérdez bizonyos kínos dolgokra.

A színészi hajlamod a gyerekkorból ered?
M. P.: Már az óvodában is én játszottam a kis bohóc szerepét, ma is emlékszem a mondókám elejére. Az általánosban pedig Oszejeva A varázsige című feledhetetlen alkotásában én voltam a főszereplő, Pavlik, a rossz fiú.

Mintha az utazási szenvedély is a gyerekkorban gyökerezne: írsz arról, hogy már gyerekkorodban lelkesen nézegetted a különböző atlaszokat, még azt is felfedezted, hogy a Csomolungma az egyikben 8883 méter, a másikban 8848!
M. P.: Imádtam a földrajzot, az atlaszokat, a glóbuszokat, még azt is megjegyeztem, hogy melyik országnak mi a fővárosa. Igaz, az extremitások, köztük a nagy felfedezők nagy felfedezései, nem érdekeltek. De az utazás maga rettenetesen izgatott, mint ahogy nagyon sok korombeli gyereket, sőt felnőttet, hisz nem utazhatott senki sehová. Kíváncsiak voltunk, mi lehet a falon túl.

Mikor találtad ki, hogy ha nem is mind a százkilencvennyolc országba, de százba eljutsz?
M. P.: Elkezdtem utazni. Ifjúsági válogatott sportolóként, vívóként jártam először külföldön, tizenkilenc évesen. Később jött az idegenvezetés. Szép lassan nőtt az általam meglátogatott országok száma. Amikor a hetvenedik körül jártam, átvillant az agyamon, hogy ebből akár száz is lehet – és elkezdtem erre hajtani. Teljesen begőzöltem, szegény feleségem a tanúja annak, miként hatalmasodott el rajtam az őrület. 2017 októberében sikerült eljutnom a századik országba – ekkor már írtam a könyvemet.

Melyik lett a századik?
M. P.: Málta. Azt terveztem, hogy a századik helyre elviszem a családomat is, immár turistaként, de végül a kilencvenkilencedikre vittem el, a Zöld-foki Köztársaságba, és Máltára egyedül utaztam. Épp a századik nem sikerült jól: négy napra mentem, ebből három napon át ömlött az eső, nálam pedig még esernyő sem volt. A negyedikre kisütött a nap, de addigra meg elrontottam a gyomrom.