Impresszum | Előfizetés  
  2024. november 21., csütörtök
Olivér

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Az akupunktúra és az opera közös pontja: a fül
2018-07. szám / M. Zs.

A Dáma Díva nevű társulatával A sevillai borbélyt mutatja be augusztus 10-én a Városmajori Szabadtéri Színpadon Csonka Zsuzsanna, aki Berta szerepében maga is énekel a Szabad Tér
Színházzal közös produkcióban. Tízéves korától hegedült, felsőfokú tanulmányait 1976-tól a Zeneakadémia magánének szakán végezte.

Az Erkel Színház Bohémélet előadásába 1983-ban Musette szerepébe kellett beugrania, és miután vendégként már többször énekelte ott A varázsfuvolából az Éj királynője szerepét, szerződést kapott az Operaházba, amelynek azóta is tagja. Hogy marad emellett ereje saját énekes vállalkozás működtetésére?
Cs. Zs.: Négy-öt éve mint operanagykövet működöm a Magyar Állami Ope­ra­ház­ban. Huszon-egynéhányan vagyunk ilyen státusban, akik évtizedeket töltöttünk el az intézményben, és elég nagy tapasztalattal rendelkezünk ahhoz, hogy az opera műfaját népszerűsítsük. Nagyon színes munka ez, olyanokkal ismertetjük meg és igyekszünk meg is szerettetni az operát, akiket ez a zenei, színházi forma még nem érin­tett meg, vagy nem volt módjuk találkozni vele. Iskolákban, egye­te­mek­re és idősotthonokba egyaránt járunk, koncertszerű, vetítéssel és műelemzéssel egybekötött előadásokkal csábítjuk be a közösségek tagjait az Operába.

A Dáma Díva társaság tehát továbbra is a színpadot jelenti a pályáján. Hogyan született ez a művészeti csoport, és honnan a figyelemfelkeltő neve?
Cs. Zs.: Néhány évvel ezelőtt jótékonysági munkámért dámává avattak, és egy kicsit talán díva is vagyok, tehát kötődik hozzám a cégem elnevezése. Esztendőnként kivitelezünk egy-egy darabot, ezzel turnézunk külföldön, többször jártunk például Izraelben, Németországban és Oroszországban. A Dáma Díva be­mu­tat­ko­zás-sorozata szinte kivétel nélkül a Városmajori Szabadtéri Színpadon szokott először megvalósulni. Ennek következő állomása Gioachino Rossini A sevillai borbély című vígoperája, amelyet magam állítok színpadra. Nem török rendezői babérokra, de azt hiszem, értem annyira az operát, hogy jól fel tudom építeni az előadást, sikerül világos szituációkat teremtenem. Nem állandó társulattal dolgozom, de mindig van néhány kedves művész, aki ráér nekem. Fontosnak tartom, hogy a fiatal tehetségeknek, akikben fantáziát látok, fellépési lehetőséget adjak. A szerelem kibontakozásáról szóló darabban aztán végképp nekik kell teret biztosítani.

Félszcenírozott előadásként hirdetik a városmajori bemutatót. Mit takar ez esetben a kifejezés?
Cs. Zs.: A sevillai borbély esetében a zenekar a színpad közepén fog ülni, a színészjárásokat a Szolga István által tervezett díszletekből építi meg a műszak. Az énekesek, mint régen a vásári komédiákban, egyetlen díszletben, kellékek felhasználásával adják elő a darabot. Időről időre táncosok jönnek a színre, és mozdulataik aláfestik a történetet. A külön táncbetéteket az Operaház két első szólistája, Tatiana Melnik és Leblanc Gergely adja elő.
hirdetés

Fontos szempont, hogy az előadásaikon magyar nyelven csendüljenek fel a művek?
Cs. Zs.: Számomra ez alapvető. Szokták ugyan kérdezni: nem mindegy, hogy magyarul vagy más nyelven nem érti a hallgatóság az áriákat? Amikor felvettek a Zeneakadémiára, sok estémet az Operaházban töltöttem. Eleinte, ha nem olvastam volna el előre, hogy miről szól a történet, fel se vettem volna a fonalat. De aztán szép lassan kinyílik az ember füle erre, és ha nem is szóról szóra, de a cselekmény követéséhez elégségesen kihámozza az énekelt szöveget. A szenzációs, poétikus magyar fordítások miatt is híve vagyok annak, hogy az anyanyelvünkön adjuk elő a zenedarabokat.

A jótékonyság, amiért dámává avatták, hajléktalanok megsegítését jelenti. Mi vezérelte erre az önfeláldozó irgalmas munkára?
Cs. Zs.: Hobbiból kezdtem fülakupunktúrát tanulni, ami a szegények számára is elérhető gyógymód, ezért ugyanis nem szabad pénzt kérni. A kezelésnek nyugtató és gyulladáscsökkentő hatása is van. Mesterem, Eöry Ajándok egyszer említette, hogy segítségre lenne szüksége a mentőben, ahol a hajléktalanokat fogadja. Ott ragadtam ezen a megrendítő helyen. A fiatalokat különösen sajnálom. Ki­ke­rül­nek az in­tézetből, tapasztalatlanok a külvilág dolgaiban, a munkaadók becsapják őket. Elkallódnak a jobb sorsra érdemes gyerekek. Megnyugtat, ha valami keveset tudok segíteni a kiszolgáltatott embereknek.





vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor