A ’80-as években berobbant rendező a teljes életművét arra fűzte fel, hogy az afro-amerikaiak szerepét vizsgálja a kortárs Egyesült Államokban. Rasszizmus, politikai ellentétek, vegyes kapcsolatok, bűnözés vagy szegénység – mind-mind olyan témák, amelyek állandóan visszaköszönnek a történeteiben.
 Aktuálpolitikai áthallásai még akkor is félreérthetetlenek, ha éppen valamilyen történelmi témát választ magának, legyen szó a fekete katonák elhallgatott szerepéről a második világháborúban (Miracle at St. Anna – 2008) vagy a polgárjogi harcos Malcolm X-ről (1992).
Egyes eseményekre rendkívül gyorsan reagált: az egymillió feketét mozgósító Million Man Marchról egy éven belül készített játékfilmet (Ha megy a busz – 1996), de szeptember 11. utóhatásainak megjelenítésével sem tétlenkedett (Az utolsó éjjel – 2002). Legfontosabb munkái közé tartozik a Szemet szemért (1989), amelyben egy brooklyni pizzéria olasz tulajdonosa és a fekete közösség között feszül pattanásig a helyzet, valamint a már említett Malcolm X, illetve az 1991-es Dzsungelláz, amely egy fekete építész és olasz titkárnője „tiltott” szerelemről szól.
Dokumentumfilmeket is jegyez, a Rekviem egy hurrikánról című, négyrészes munkájában például a Katrina-hurrikán pusztítását eleveníti fel. Lee nemcsak filmjeiben, de nyilatkozataiban is szókimondó: beolvasott Clint Eastwoodnak, amiért Levelek Ivo Dzsimáról (2006) című filmjében nem szerepeltetett fekete katonákat, a Filmakadémiát pedig a jelölések hiányáért és a Miss Daisy sofőrje díjazásáért marasztalta el.
|
vissza
vissza a lap tetejére
