A Bach Bridges program keretében a Budapest Music Centerben, 2017 áprilisában három koncertből álló sorozat volt, amelyen a Budapesti Fesztiválzenekar és az amszterdami Royal Concertgebouw Zenekar szólistái együtt muzsikáltak. A nagy sikerre való tekintettel idén október
elején folytatódik a jeles kezdeményezés. A fesztiválról a Sinfonietta Pannonica alapítójával és művészeti vezetőjével, Szabó Péter gordonkaművésszel, a Budapesti Fesztiválzenekar szólócsellistájával beszélgettünk.
Kinek a kezdeményezésére indult útjára a Bach Bridges fesztivál?
Sz. P.: A Royal Concertgebouw Orchestra Amsterdam osztrák születésű brácsaművésze, Michael Gieler kezdeményezésére jött létre a Bach Bridges program, amelynek célja, hogy egy-egy ország muzsikusainak közreműködésével Európa több országában legyenek koncertsorozatok, a klasszikus és a kortárs zenét népszerűsítő programok. A koncertsorozatok középpontjában Bach zenéje áll, de elhangzanak a barokk kor más szerzőinek művei is, illetve olyan későbbi korok zeneszerzőinek a darabjai is, akikre Bach művészete hatással volt, így kortársak is.
Milyen volt a visszhangja a tavalyi Bach Bridges fesztiválnak?
Sz. P.: A tavalyi program három különleges kamarazenei hangversenyből állt és nagy sikert aratott. A koncerteken Johann Sebastian, Carl Philipp Emanuel Bach és Webern alkotásai váltakoztak kortárs szerzők műveivel. Számos komponistát ihletett meg Bach, így Kurtág György világhírű magyar zeneszerzőt is, a Bach Bridges második hangversenyén többek közt Kurtág műveiből is válogattunk. Fischer Iván Táncszvit című művét a Bach Bridges felkérésére írta, és a mű magyarországi bemutatója is ezen a koncerten volt. Szintén a Bach Bridges felkérésére született az est legfiatalabb szerzője, a magyar származású holland Peter Vigh Ouvertures and Canons című műve.
Két világszerte ismert és elismert zenekar fogott össze a program megvalósítása érdekében, mit jelent ez a gyakorlatban?
Sz. P.: Csupa megszállott zenész alkotja a csapatot, úgy érezzük jól magunkat, ha állandóan muzsikálunk. Az alap pedig az, hogy a Bach Bridges koncertjein világhírű zenészek muzsikálnak.
|
Pontosan mikor lesz, és milyen lesz a programja az idei Bach Bridges fesztiválnak?
Sz. P.: Október 3. és 5. között lesz a Budapest Music Centerben a fesztivál, melynek fő vonalát Johann Sebastian Bach művei adják, de a program színesebb lesz, mint eredetileg gondoltuk, mert több lett az anyagi keretünk. Idén kaptunk támogatást a Nemzeti Kulturális Alaptól, ráadásul pályáztunk és nyertünk egy európai uniós pályázaton is. A brüsszeli támogatás feltétele, hogy a program másik négy uniós országban is meg kell valósuljon. Az első est, akárcsak tavaly, versenyművekből áll majd, de idén a kettősversenyekből válogatunk Bachtól és fiaitól, illetve a barokk környezetből. A második este címe A latin Bach, és olyan zeneszerzők műveiből áll majd, akiket Bach inspirált, és latin vérmérséklettel dolgozták fel a dolgait. A legkevesebb, amit mondhatok, hogy igazi ínyencségekre számíthat a közönség. Nagyszerű, ritkán hallható művek fognak elhangozni. Célunk, hogy a fesztivál – mert immár bátran nevezhetjük fesztiválnak – inspirálja a fiatal zeneszerzőket, hogy térjenek vissza Bachhoz. Olyan műveket is bemutatunk, amelyeket kortárs zeneszerzők írtak Bach hatására. Sajnos ezek a művek az idő rövidsége miatt idén nem magyar, hanem külföldi szerzők darabjai lesznek. A másik célunk: mesterkurzusokat szeretnénk tartani. Tavaly is bevontuk a Zeneakadémia hallgatóit, hogy hallják, mit tudnak két világhírű zenekar muzsikusai. Csodálatos dolog, ami a közös muzsikálás során születik, de mögötte rengeteg igényes munka van. A Fischer Iván által felépített Budapesti Fesztiválzenekar világszínvonalú, de csak a következetes és kemény munka vezethet világszínvonalhoz. Gyakran idézem Széchenyi Istvánt, aki a tetté vált gondolat irányába tartott egész életében, nem a „szájhősök” hanem a „tetthősök” sorába tartozott, és aki azt mondta, a magyar nemzet két dologban lehet nagy, a művészetben és a tudományban.
Ön Erdélyben, Marosvásárhelyen született és nőtt fel, édesapja Szabó Csaba zeneszerző, zenetudós, népzenekutató volt. Milyen volt akkor a zenei élet?
Sz. P.: Akkoriban Kodály növendékei közül többen is Kolozsváron tanítottak. Marosvásárhelyen 15-20 zeneszerző élt a mindössze száz-kétszázezer lakosú városban. Nálunk otthon a zene mindennapi anyanyelv volt. Tudni kellett, ismerni, formailag elemezni, ez elvárás volt. Én például Kolozsváron a Kodály-tanítvány Jagamas János első formatanóráján azt a feladatot kaptam, hogy egy ütemekre vágott Bach-korált rakjak össze. Magas színvonalú, gazdag zenei élet volt Erdélyben. Igyekszem életben tartani mindazt, amiben felnőttem, és amiért édesapám dolgozott. 1999-ben Erdélyi Magyar Harmóniás Énekek a XVIII. századból címen jelent meg háromkötetes tudományos munkája a Balassi Kiadónál. Ebben a kevéssé ismert népi többszólamúsággal foglalkozott. Jelentős 2002-ben írt Adalékok a népzene-prozódia kérdéséhez című tanulmánya is, melyben a népzene egészét vizsgálta. Az egyik koncerten a legismertebb erdélyi zsoltárokat is előadjuk az én hangszerelésemben.
Számos zeneszerző-óriás tette műveivel gazdagabbá, szebbé az életünket. Közülük is Bach a híd?
Sz. P.: Bach vitathatatlanul minden idők legnagyobb befolyást gyakorló zeneszerzője, művészete segít a klasszikus zene megértésében. Alfa és ómega, az inspiráció forrása. Olyan kincs, amihez mindig vissza lehet térni. Bachhoz nélkülözhetetlen az elmélyülés. A flörtölés Bach művészetével lehetetlen.
|
vissza
vissza a lap tetejére
