Interjú
Egy szeretni való zeneszerző
2018-08. szám / Pavlovics Ágota
Gyöngyösi Levente szívesen fejti ki gondolatait a modern zene aktuális helyzetéről, de ennél jóval fontosabb, hogy olyan kortárs zenét ír, ami a közönség számára nemcsak befogadható, szerethető is. Személyes kedvencem I. és III. szimfóniája, de gyönyörűek az életműve gerincét
képező nőikari latin nyelvű kórusművei is, melyek száma meghaladja a hetvenet, és amelyek széles körű nemzetközi ismertséget hoztak számára. És akkor még nem beszéltünk versenyműveiről és operáiról. A riporterként és filmkészítőként is figyelemre méltó, mindig derűs Gyöngyösi Leventével mások mellett két küszöbön álló koncertjéről beszélgettünk.
Háromévente jelentkezik szerzői esttel, a soron következő 2018. szeptember 23-án lesz a Pesti Vigadóban. Milyen szempontok szerint állította össze a műsort?
Gy. L.: Az esten a munkásságom három szeletét mutatjuk meg. A program összeállításánál azt is figyelembe vettük, melyek azok a műveim, amelyek keveset voltak eddig műsoron. Elsőnek nőikari latin nyelvű kórusműveimből hangzik el hét, az előadó a nyíregyházi Pro Musica Leánykar lesz, Szabó Dénes vezényletével. Majd a 2018-ban született Fuvolaverseny hangzik el, amelyet Ittzés Gergely számára írtam. Ittzés a kortárs fuvolairodalom legjelentősebb magyar előadója, akinek technikai újításait számos muzsikus használja világszerte. A mű középső tételében felhangzik néhány különleges multifónia (hagyományos technikával játszhatatlan többszólamú játékmód), amelyek éteri hangzásukkal földöntúli hatást keltenek. Még egy versenymű hangzik el a koncert első részében: a 2011-ben bemutatott Zongoraverseny, melynek megírására Balog József, napjaink legnagyszerűbb zongoraművészeinek egyike inspirált. Mindkét versenymű csupán egyetlen alkalommal volt eddig hallható. Az est zárása pedig az első négy tétel lesz a Bulgakov regénye nyomán készült A Mester és Margarita című opera-musicalemből. A Hollerung Gábor felkérésére komponált darab premierje 2017. június 24-én volt a Bartók Plusz Operafesztiválon.
Bátor döntés volt, hogy művének az opera-musical műfaj meghatározást adta.
Gy. L.: Vékony mezsgyén jártam, de azt gondolom, sikerült megvalósítanom, amit szerettem volna: a mű kísérlet a kortárs opera és a musical összeházasítására a komolyzene szemszögéből. Ezért a zenekar részét képezi egy ötfős rockegyüttes is. Az irodalmi alapanyagból Várady Szabolcs készített szöveget. A koncerten neves operaházi szólisták – Sáfár Orsolya, Balczó Péter, Hábetler András, Kálmán László, Kőrösi András – fogják életre kelteni a regényből jól ismert szereplőket. Az est szervezője és kísérője a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar, a karmester Hollerung Gábor lesz. Nagyon régi és jó a kapcsolat a Budafoki Dohnányi Zenekar és köztem. E barátság eredménye az a megtiszteltetés, hogy 2018. január 1-jétől én lehetek a zenekar rezidens zeneszerzője.
A szeptemberi koncerten nem hallhatunk szimfóniái közül, amelyekből többet is írt. A szimfónia műfajában ritkán gondolkoznak a modern zeneszerzők. Ön miért választotta többször is?
Gy. L: Négy szimfóniát írtam és mindegyiknek más a története. Az I. szimfónia, melyet Hollerung Gábor és a Dohnányi Zenekar felkérésére írtam, személyes élményeim alapján beszéli el egy szerelem létrejöttét és elmúlását, majd az új szerelem születését. Ez utóbbi, nem titok, ahhoz a csodálatos hölgyhöz fűz, aki azóta is a feleségem. A Budapesti Fesztiválzenekarnak írt III. szimfóniámat 2012-ben komponáltam, és a kislányom születéséről szól. A két szimfóniában közös, hogy a művek végén megszólal az énekhang. Ez Beethoven óta kedvelt fogás, a zeneszerző akkor nyúl ehhez az eszközhöz, amikor feljebb akarja emelni a művet egy magasabb régióba. | hirdetés
 |
|
Mit gondol a kortárs magyar zeneszerzők és a közönség kapcsolatáról?
Gy. L:: Magas labdát adott, erről órákig tudnánk beszélgetni... Szerintem a kortárs zene meglehetősen kedvezőtlen irányba fejlődött a múlt században. Elvesztettük a kapcsolatot a közönséggel – ez a mi hibánk, ami most visszaüt. Kétségtelen, hogy a régi kontaktus zeneszerző és közönsége között nem születik meg, vagy csak igen ritkán. A kortárs zene jelentős része nehezen befogadható még a szakmának is. Lehet, hogy a szellemi, intellektuális élményt megkapnám, de legtöbbször zsigerileg nem érzek késztetést arra, hogy foglalkozzam a művel.
A kortársak közül kiknek a műveit szereti különösen?
Gy. L.: Orbán György műveit nagyon szeretem. Tanárom volt a Zeneakadémián, rajongtam a zeneszerzésóráiért. Nagyformátumú zeneszerző, a magyar kórusművészet első számú megújítója, a közép-kelet-európai lélek egyik legmélyebb értője, kórusdarabjai ezer közül felismerhetőek. De Vajda Jánost is mondhatnám, aki ugyanezt a munkát végezte el az opera területén.
A szeptemberi koncert után durván egy hónappal ismét különleges estre készülhetünk.
Gy. L.: A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál felkérésére komponált Veni Iesu, veni amor című művemet az angol kórusiskolai hagyomány egyik legnagyszerűbb képviselője, a kristálytiszta, könnyed énekléséről világszerte ismert The King’s Singers fogja előadni október 21-én a Müpában. A mű szövege Csíkszentmihályi Mihály 1797-ben kiadott katolikus énekeskönyvéből való. Himnusz, amelyben a barokkra oly jellemző módon az isteni és az emberi szerelem összefonódik. Olyan művet szerettem volna írni, ami nemzetközi, ugyanakkor jellegzetesen magyar, végül, de egyáltalán nem utolsósorban érzelmeket kelt és szerethető.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
