Interjú
Rockzenétől lesz hangos a Madách Színház
2018-08. szám / Jónás Ágnes
A Broadway és a West End után a kontinensen először látható a budapesti Madách Színházban a musicalmogul, Andrew Lloyd Webber Rocksuli című musicalje. A Szirtes Tamás rendezésében szeptember 21-től látható előadás főbb szerepeit a gyerekek mellett Gallusz Nikolett, Mahó
Andrea, Krassy Renáta, Borbély Richárd, Szemenyei János és Serbán Attila játsszák. A történet helyszíne egy elit magániskola, az ide járó tizenéves diákok mindennapjai fenekestül felfordulnak, amikor egy nap új tanár érkezik hozzájuk Dewey Finn személyében, s ezzel megkezdődik életük legvagányabb rocksztorija. A pedagógust alakító Szemenyei János színész-zeneszerzővel beszélgettünk.
A Rocksuli című színdarab az azonos című, 2003-ban nagy sikert aratott film nyomán készült, melyben Jack Black játszotta a főszerepet.
Sz. J.: Bevallom, nem néztem végig a filmet. Nem mintha attól félnék, hogy prekoncepcióim lesznek, de jobban szeretek tiszta lappal érkezni az olvasópróbára, hogy azután a rendező – ez esetben Szirtes Tamás – vázolja fel a koncepciót. A főszereplőt, Dewey Finnt alakítom, aki munka nélküli rockzenész. Mindene a zene, ez az egyik közös vonásunk. Egy napon a barátja neve alatt vállal helyettesítő tanári állást egy elit magániskolában, és fejébe veszi, hogy rockbandát alapít a diákokkal, s a segítségükkel megnyeri a Bandák Csatája rockfesztivált.
Tizenéves diákok állnak a történet fókuszában, éppannyi idősek, amennyi idősen te először álltál színpadra.
Sz. J.: A Légy jó mindhaláligban játszottam, és ekkoriban döntöttem el, hogy színész leszek. A Rocksuli próbáinak nagy lelkesedéssel vágtam neki, a tizenkét-tizenhárom évesek ugyanis pont az a korosztály, amelyikkel szívesen dolgozom. Volt is már alkalmam rá tavaly tavasszal is, amikor Hamburgban zenét szereztem A takácsokhoz, a Hauptmann-dráma nyomán született Mundruczó Kornél-rendezéshez. Ezek a gyerekek már benne vannak a kamaszkorban, de még elég fiatalok ahhoz, hogy higgyenek a csodákban.
Három szereposztásban harminckilenc gyerek vesz részt. Milyen velük dolgozni?
Sz. J.: Nagyszerű! Bár Szirtes tanár úr milliméter pontossággal tervezte meg az egyes jeleneteket, így a közös munka olyan erőteljes koncentrációt igényelt mindannyiunktól, hogy a próbák során alig volt idő „haverkodásra”. A gyerekszínészek közül hármukat jól ismerem a Vackor nyomában című, gyerekeknek szóló előadásból, ami szintén a Madách Színházban megy, ráadásul az én rendezésemben. A Rocksuli gyerekszereplőit tavaly nyáron választották ki többfordulós castingon, és szeptember óta színészmesterséget tanultak, hang- és hangszeres képzésben részesültek, táncórára is jártak – szóval egyenrangú partnerek leszünk.
| hirdetés
 |
|
Zeneszerzőként mennyire figyeled a dalok felépítését? Képes vagy elvonatkoztatni?
Sz. J.: Nem tudok kikapcsolni, úgy próbálok, hogy mindvégig figyelemmel követem a zenét is. Ráadásul az egész nyaram arról szólt, hogy tanultam gitározni, hogy a néző számára hiteles zenepedagógus lehessek. Van egy dalom, tele improvizációkkal, hangszerek hangjának utánzásával, igazi truváj, afféle attrakció.
Eddig leginkább zongorán játszottál…
Sz. J.: De gyerekkoromban volt néhány próbálkozásom gitárral is. Csakhogy édesapám fémhúros gitárjával az én pici ujjaim nemigen tudtak mit kezdeni, amit kudarcként éltem meg akkoriban. Évekkel később tudtam meg, hogy létezik elektromos gitár is, amin jóval könnyebb játszani. Egyébként a zenén belül engem minden érdekel; mindig is nyitott voltam újabb utak felderítésére, kalandozásokra a műfajok között. Szeretem valamiféle plusszal megtölteni a zenéimet.
Számodra mi a darab üzenete?
Sz. J.: A történet elején Dewey Finn egy bajban lévő, adósságban úszó lúzer, aki nem igazán találja a helyét. Van egy rockegyüttese, de az nem váltja be a reményeit. Később kiderül, hogy remek pedagógus, könnyedén megtalálja a hangot a gyerekekkel, akikkel egyénre szabottan foglalkozik, és rendkívül empatikus. Olyasvalami kerül felszínre belőle – és a gyerekekből is –, aminek a létezéséről nem is tudott. Kutassuk fel magunkban a tehetséget, és keményen dolgozzunk azért, hogy ez a tehetség előtörhessen! – az én olvasatomban ez a Rocksuli egyik főbb üzenete.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
