Interjú
„Igazi fúziós zene várja a közönséget az Opus Jazz Clubban”
2018-09. szám / Pavlovics Ágota
Juhász Márton kiemelkedően tehetséges dobos, afrikai gyökerű zenei világa lenyűgöző, azonnal magával ragadja az embert. Több formáció tagja, bármelyikről legyen is szó, a magyar zenei élet és a világ legkiválóbb muzsikusai alkotják. A jelenleg Bázelban élő zenész és a Common
Ground nevű együttes az afrikai mellett karibi színeket is hoz október végén a Budapest Music Centerbe, koncertjük, mint mindig, most is ünnep lesz.
Ön jelenleg Bázelben él, a Focusyear ösztöndíj programban vesz részt. Mit jelent ez a program a gyakorlatban?
J. M.: 2017 szeptemberében indították el az első Focusyear programot, amit leginkább az amerikai Thelonious Monk Intézethez tudnék hasonlítani. A világ minden tájáról jelentkezhettek zenészek, és egy bizottság egy nyolctagú együttesre választott ki hangszerenként egy-egy muzsikust, akik utána egy évig intenzív közös munkában vesznek részt. Tavaly az a megtiszteltetés ért, hogy engem választottak az első formáció dobosának. A program szülőatyja és művészeti vezetője Wolfgang Muthspiel gitáros, vele még tavaly decemberben a bázeli Volkshausban adtunk közös koncertet. Az ösztöndíj keretében lehetőségünk volt arra, hogy egy-egy hétig neves sztárokkal dolgozzunk együtt, így történt, hogy egy színpadon találtam magamat Kurt Rosenwinkellel, Joshua Redmannel, Dave Hollanddal vagy Django Batesszel. Az év záró koncertjét júliusban adtuk a bécsi Wien Jazz Festivalon.
Idén jelent meg az After This című CD, amelyet a Focusyear programban részt vevő zenésztársaival készített, hogy sikerült?
J. M.: Az egyik feladatunk az év során az volt, hogy alakítsunk ki egy saját zenei világot, írjunk zenét erre a hangszer-összeállításra, és rögzítsünk egy stúdiólemezt. Ez lett az After This, ami a német Neuklang Records gondozásában jelent meg júniusban. Egy-egy szám hallható a nyolc zenésztől, én a lemez első számát jegyzem. Ha egy zenekar ennyire intenzíven és ilyen hosszan tud együtt dolgozni, előbb-utóbb kialakul egyfajta „zenei telepátia” a tagok között, azaz a zenekar néha bármilyen megbeszélés nélkül egyszerre és ugyanúgy reagál egy zenei szituációban. Tavasszal úgy döntöttem, hogy mindenképpen kihasználom ezt a különleges szituációt, és ezzel az együttessel rögzítem az első szólólemezemet. Májusban vettük fel az anyagot és még az idén megjelenik Discovery címen, szerzői kiadásban. Az év során a bázeli jazz-tanszak infrastruktúráját használtuk, így kapcsolatba kerültünk az ottani diákokkal, tanárokkal. Jorge Rossy, a Brad Mehldau Trio egykori dobosa egyfajta mentorunkká vált a zenekar bőgősével és trombitásával, és az év végére olyan szoros zenei kapcsolat alakult ki köztünk, hogy úgy döntöttünk, így kvartettben is rögzítettünk egy lemezt (ezen vibrafonon közreműködik). Ha minden a terv szerint halad, ez is az idén jelenik meg a spanyol Fresh Sounds kiadó gondozásában.
Milyen formációkban játszik még? | hirdetés
 |
|
J. M.: 2010 körül a bostoni Berklee College of Music hallgatója voltam, itt találkoztam a skót zongoristával Alan Benzie-vel, akivel azóta töretlen a baráti és zenei viszonyunk. Amikor 2012 körül visszatértünk Európába, Alan megalakította az Alan Benzie Triót, ahol állandó tag vagyok. Két stúdiólemezt rögzítettünk, a második, a Little Mysteries 2018-ban az év jazzlemeze lett Skóciában. Novemberben egy kéthetes turné keretében az Egyesült Királyságban mutatjuk be a lemez anyagát, többek között a London Jazz Fesztiválon. Szintén 2012 óta vagyok Bacsó Kristóf Triad együttesének tagja. Első lemezünk, a Pannon Blue a benini származású gitáros, Lionel Loueke közreműködésével készült, aki egyébként Herbie Hancock és Chick Corea zenekaraival van úton. A BMC Records kiadásában megjelent lemez 2017-ben „Az év magyar jazzlemeze” Gramofon-díjat kapta. Idén februárban a Müpában is bemutattuk az anyagot, ezúttal Gilad Hekselman gitáros közreműködésével.
Október 27-én a Budapest Music Center Opus Jazz Clubjában ad koncertet a Common Ground nevű együttessel. Kiket fed a név és hogyan kerültek kapcsolatba? Mi a kapcsolat a Euro-African Playground nevű együttesével?
J. M.: A tanulmányaim során sokszor tapasztaltam, hogy minél jobban megismerem egy zenei stílus történetét, annál hitelesebben tudom azt képviselni. Eredetileg ezért kezdtem el az afrikai zenével foglalkozni, hogy az afro-amerikai stílusok (jazz, rnb, hip-hop) gyökereit feltérképezzem. Ahogy egyre jobban beleástam magam a kontinens zenéjébe, világossá vált, hogy ezeket a zenéket élőben kell átélni. Így jött az ötlet, hogy létrehozzak egy „játszóteret”, ahol hazai zenészbarátaimmal közösen fedezzük fel ezt a stílust. Ez lett tehát a Euro-African Playground együttes. Bár 2014-ben a JazzMa.hu közönségszavazásán „Az év zenekara” lettünk, 2015 végére világossá vált, hogy nem tudom fenntartani a zenekart, így ebben a formában megszűnt az együttes. A Common Ground trombitásával, Byron Wallennel Pallai Péteren (a Harmónia Jazzműhely alapítója) keresztül ismerkedtem meg. Péter ötlete volt, hogy a 2017-es Brit-Magyar Jazzfesztiválra a Euro-African Playground egy kisebb formációjához (Tálas Áron – billentyűk, Ifj. Tóth István – basszusgitár) vendégként a szintén afrikai gyökerű Byront hívja meg. Ez a koncert annyira jól sikerült, hogy rögtön felmerült a további együttműködés gondolata. Az október 27-i koncertre Byron választott további vendégeket a brit jazz-szcénából: Richard Baker – ütőhangszerek, Rob Luft – gitár, Mark Cherrie – steelpan. Rob Luft az egyik legizgalmasabb fiatal zenész Angliában, 2016-ban ő nyerte a nívós Kenny Wheeler-díjat. Mark Cherrie azért érdekes választás, mert hangszere a Karib-szigetekről származik, így az afrikai hangzás mellett egy teljesen másik szín is megjelenik a zenében. Igazi fúziós zene várja a közönséget az Opus Jazz Clubban.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
