PM Online | Gasztro

Ami rögtön megkapó, az a kilátás a Beefbar Budapestből. Rá lehet látni a Lánchíd budai hídfőjére, természetesen a remekbe szabott kőoroszlánokkal együtt, és persze a Duna túlpartjára. Az étterem a Hotel Clark Budapest földszintjén található. A hétszintes ház tetején pedig ott a Leo skybar, onnan még lélegzetelállítóbb a panoráma, ott szinte az egész város tényleg a lábaink előtt hever.

No de vissza az étterembe, ahol, az elnevezésének megfelelően, naná, hogy a marhahús áll a középpontban. Pompázatosan gyönyörűséges húsok csodálhatók meg a hatalmas látványhűtőkben. Kicsit hasonlít ez ahhoz, mint amikor az imádat tárgyának szobrot állítanának. Bálványimádás lenne ez? Hát bizony, a fanatikus marhahúsrajongók, akik akár a világ bármely táján képesek felkeresni a legjobb éttermeket, hogy fantasztikus marhahúsokhoz jussanak, tán már nevezhetők bálványimádóknak is. Áramvonalasan modern a hely, egy légtér, de elég tagolt ahhoz, hogy el lehessen különülni, ugyanakkor be is lehet látni az egészet. Szóval végig lehet mustrálni, mint egy valódi bárban a műsort, amit itt a másoknak is kihozott, mutatós fogások jelentenek. Illik, nem illik, az az igazság, hogy mindenki nézi ezeket. De ez egyáltalán nem ciki, mert ugyan elegáns, modernül áramvonalas a hely, egyáltalán nem feszélyező, tökéletesen oldott a hangulat, a pincérek ingujjban szolgálnak fel, és a látványkonyha, amit üveg sem választ el a vendégtértől, is arra szolgál, hogy ami itt történik, ne legyen rejtély, megközelíthetetlen fétis, nyugodtan lássunk bele az ételkészítés folyamatába, és gyönyörködjünk a végeredményben.
Pipacs Ádám séfhelyettestől tudom meg, hogy étteremláncról van szó. Mielőtt nyitottak, két hétig kint voltak Sipos András séffel, akivel már korábban is együtt dolgoztak, Monacóban, hogy megtanulják bizonyos ételek elkészítését. Azért ott, mert az volt az első Beefbar. Azóta már van Mexikóban, Dubaiban, Cannes-ban, Mykonosban, Párizsban és Hongkongban, ami ráadásul Michelin-csillagot is kapott. Megtudom, hogy az ételek egy része mindenütt rendelhető, a másik részüket már helyben lehet megkomponálni, és az adott ország jellegzetes fogásai is felkerülhetnek az étlapra. A húsokhoz titkos összetevőjű fűszerek érkeznek. A világ tán legfinomabb húsát, a kobe marháét csak sózzák.
Rögtön az étkezés elején meg is ízleljük a kobe oldalast, ami kis lángosokon tanyázik, és meglepetésünkre igencsak megsült. Azt gondolnánk, hogy ilyet ezzel a hússal csinálni, aminek a nedvei mennyeiek, bűncselekmény. De ez közben meg abszolút finom, nem száradt ki, hanem ropogós. Rá is kérdezünk a séfhelyettestől, hogy ez az elkészítési mód koncepció-e, és azt válaszolja, hogy igen. A kobe marhát ugyanis úgy tartják, hogy nem nagyon mozog, ezért ízesen zsíros lesz a húsa, és akkor sem szárad ki, ha ropogósra sütik. Meg akarják mutatni, hogy ez is egy lehetséges elkészítési módja. Az előételek között kóstolunk még kobe & black angus roppanós tacót, ami meglehetősen gusztusos fehér kis rekeszekben érkezik. A tálalás amúgy is fölöttébb tetszetős, ízléses. A black angus tatár fantasztikusan krémes, lágy, valósággal simogatja az ízlelőbimbókat. A vajpuha sashalat lime-mal, mandarinnal, korianderrel, mangóval teszik még finomabbá. A felszolgálónk, Bader Róbert lefegyverzően közvetlen, kommunikatív, mindenről szívesen mesél, lerí róla, hogy szereti ezt csinálni. Amúgy pedig vendéglátós zenész is, hegedűs, már kiskorában a Rajkó Zenekarban játszott.