PM Online | Színház

Tavaly áprilisban nyitotta meg kapuit a Hatszín Teátrum, mely egy év alatt vált a budapesti színházszerető közönség egyik legkedveltebb játszóhelyévé. A szellemi műhelyben délelőttönként gyermek-és ifjúsági előadások, esténként pedig felnőtteknek szóló, befogadott és saját
produkciók láthatók. A színház direktora, Gálvölgyi Dorka visszatekintett a kezdetekre, beszélt az új évad bemutatóiról és a fiatal generációval kapcsolatos felelősségről.

Milyen célokkal és koncepcióval vágtál neki egy évvel ezelőtt a Hatszín Teátrum életre hívásának?
G. D.: Magánszínházról van szó, egyelőre állami és pályázati támogatás nélkül dolgozunk, de az indulástól kezdve mögöttünk áll befektetőként a könyv- és lapkiadásban sikeres, értékmentésben elkötelezett Geomédia és a Móra Könyvkiadó. A kezdetektől fontos volt számomra a gyermek és ifjúsági vonal, elsődleges célom volt, hogy nullától tizennyolc éves korig kínáljunk színvonalas, szórakoztató és edukatív előadásokat. Fővárosi gyerekszínházból igencsak kevés van, a kőszínházakban pedig ritkán bővül a gyermekelőadások palettája, márpedig nagy a felelősségünk, hogy a gyerekekből színházszerető generációt neveljünk. Magántőkéből komplett repertoárt megalkotni elég nagy kihívás lett volna, ezért napközben gyerekszínházként, esténként befogadó színházként működünk – többek között az Orlai Produkció, a Gólem Színház bérli a színháztermünket estéről estére, de nálunk látható Szabó Győző és Rezes Judit színházi duettje, a Loveshake, ősztől pedig a tízrészes Operabeavató sorozat is beköltözik hozzánk.

Kellő szakértelemmel, elhivatottsággal és rátermettséggel rendelkezel, azonban egy intézményt felfuttatni és igazgatni, megtalálni a megfelelő szakmai partnereket, nem éppen könnyű feladat. A Gálvölgyi név könnyít valamit?
G. D.: Dehogy könnyít! Én egy meglehetősen szorongó ember vagyok, aki a mai napig gyomorgörccsel hívja fel az országosan ismert, elismert művészeket, ha közös munkáról van szó. Nagyra tartom őket, és nem veszem természetesnek, hogy beszélgethetek velük. Édesapám (Gálvölgyi János) sem volt az a tipikus színházi büfében maradós, bratyizós ember, így aztán én nem is a színházban nőttem fel, és nem is barátkoztam színészek gyerekeivel. Mindig vonzott a színház, de amikor megkerestek a teátrum vezetésének ötletével, egy teljes hónapot gondolkodtam, ráadásul apukám azt mondta, hogy eszembe ne jusson ilyesmibe belevágni. Az elmúlt hónapokban napvilágot láttak olyan cikkek, melyek arról szólnak, hogy édesapám vette nekem a Hatszín Teátrumot. Ezúton szeretném helyretenni a dolgokat: édesapámnak az égvilágon semmi köze nincs a színházhoz se anyagilag, sem semmilyen formában. Néha kikérem a véleményét, de ennyi. Evidens lenne, hogy játsszon és rendezzen a kamaraszínpadunkon, de ettől egyelőre – pont az előbb említettek miatt – elzárkózik. Negyvenhárom éves vagyok, önállóan is megállok a lábamon, a kapcsolati tőkémet a korábbi munkahelyeimről hoztam. Nemzetközi kommunikáció szakon végeztem, több helyen is dolgoztam PR és marketing vezetőként (például a Madách Színházban, a Kerényi Imre-vezetés alatt). Megvan a kellő tapasztalatom és kompetenciám egy színház vezetéséhez, s nem a családi hátterem, hanem az eddigi munkáim indokolhatták talán, hogy engem kértek fel a teátrum létrehozására.

Milyen előadásokkal várjátok a nézőket az évadban?
G. D.: Az új évadban a mérleg nyelve eltolódik némileg a befogadott produkciók felé: szeptemberben az Orlai Produkciós Iroda Varsói melódia című darabja lesz látható Tompos Kátyával és Adorjáni Bálinttal. Ősszel minden múlt évadban befogadott produkciónk visszatér, ilyen lesz például a szintén orlais előadás, a Second Life, a nyár elején bemutatott Gólem-produkció, a Jaj, Istenem!, Csukás István Utazás a szempillám mögött című zenés mesejátéka, a kamaszoknak szóló, de szülőknek is élvezetes Adrian Mole újabb kínszenvedései a felnőttkor küszöbén, valamint a Daniel Kehlmann népszerű, kortárs német-osztrák író művéből készített Szenteste című előadás Petrik Andreával és Rába Rolanddal. Műsoron marad az egyik személyes kedvencem, Az úgy volt… is – ezzel nyitottuk a színházat másfél évvel ezelőtt, Janikovszky Éva könyveinek szövegeiből válogatva Tollár Mónika dramaturg írta a szövegkönyvet. Év vége felé lesz látható a Bon-Bon együttes musicalje, de az említetteken kívül még számos, felnőtteknek szóló produkciót tervezünk, melyek nagy része még előkészítési fázisban van. Ami a gyerekeket illeti: novemberben debütál a Csíkoska és Pöttyöske és a bajba jutott kukák, mely egy igényes, szép mese, s amely amellett, hogy szórakoztat, felhívja a kicsik figyelmét a szelektív hulladékgyűjtés fontosságára is.