PM Online | Mozi

Bár a Cannes-i Filmfesztivál a világ legrangosabb filmes seregszemléje, a főleg sztárokkal telepakolt zsűri döntése nem minden esetben vág egybe a kritikusok véleményével. Emlékezetes eset volt néhány éve a német dramedy, a Toni Erdmann körüli kritikusi rajongás, de a film végül

díj nélkül maradt, és ugyanígy járt idén a dél-koreai dráma, a Gyújtogatók, amely kénytelen volt beérni a független zsűrik elismeréseivel – mint a technikai megvalósításért járó Vulcain- és a kritikusok által adott FIPRESCI-díj. A mellőzés azért is érthetetlen, mert Lee Chang-dong munkája egyértelműen a rendkívül vegyes (de még így is sok értékes alkotást magában foglaló) idei mezőny élvonalába tartozott. Az idehaza csaknem teljességgel ismeretlen alkotó (akinek előző, Poézis – Mégis szép az élet című munkája azért látható volt a mozikban) ezúttal Murakami Haruki novellájából álmodott vászonra egy közel két és fél órás filmet, de a játékidő egyáltalán nem a néző ellen dolgozik.
A kifutófiúként dolgozó Dzsongszu véletlenül fut össze gyerekkori szomszédjával, a gyönyörű nővé érett Hemivel, aki szokatlan közvetlenséggel közelít a fiúhoz. Dzsongszu bármit megtenne a lányért, elutazásakor még a macskájára is vigyáz. Azonban Hemi Afrikából egy dúsgazdag sráccal, Bennel tér haza, a kialakuló különös háromszögnek – amiben Dzsongszu már csak mint háttérben meghúzódó jóbarát lehet jelen – pedig a lány váratlan eltűnése vet véget. Lee Chang-dong elsősorban a karakterekre és szűkszavú főszereplőjére koncentrál, úgy építi fel fokozatosan történetét. A Gyújtogatók azonban már jóval azelőtt magával ránt, hogy a bűnügyi szál kibontakozna. Kötelező néznivaló mindenkinek, aki valami unikálisra és emlékezetesre vágyik.

Gyújtogatók (16)
(Beoning)