Interjú
„A legmagasabb művészi színvonalon szolgálni a közönséget”
2018-11. szám / Jónás Ágnes
Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatónője, rendezője és színésze nemrégiben fiatal rendezőknek tartott nemzetközi workshopot, melynek életre hívója és szakmai vezetője volt. Eközben színpadra állította A diktátort, most pedig újabb szerepre készül: hosszú évek után ismét a Liliomban játszik,
amelyben korábban Kaszás Attila volt a partnere. Az igazgatónővel a szerep adta kihívásokról, a direktori munka alappilléreiről és a fiatal alkotókkal való inspiratív együttműködésről is beszélgettünk.
Classperimental címmel rendezett nemzetközi workshopot a Vígszínház szeptember 20. és október 1. között, te voltál a szakmai vezetője. Milyen tudásra tehetett szert az, aki sikeresen pályázott és részt vett a programon?
E. E.: Fontosnak tartom, hogy a fiatal rendezők megismerjék, megértsék, milyen más, amikor egy művész nagyszínpadon dolgozik. Az ifjabb rendezői generáció eltávolodott a kőszínházi léttől, ezért hívtam életre ezt a programot. Szakmai vezetőként az volt a célom, hogy a résztvevők lássák, mit jelent az, hogy egy ezerfős színházban az a feladatunk, hogy komoly művészi értéket hordozó műveket sok emberhez juttassunk el. Számomra fontos a tanítás, szeretném azt a sok tapasztalatot átadni, amivel az elmúlt évek során gazdagodtam. A workshopon való részvételre sikeresen pályázók színházi szakemberek közreműködésével, közvetlenül ismerhették meg azt a szerteágazó és összehangolt munkát, amely egy nagyszínpadi produkció létrejöttéhez szükséges, és értékes gyakorlati tapasztalatot szerezhettek. A Classperimentalon felemelő volt látni, hogy bár a résztvevők Belgrádból, Ukrajnából, Oroszországból, a határon túlról és hazánkból érkeztek, mégis együtt gondolkoztak, egy nyelvet beszéltek. Engem nagyon inspirál, ha új tehetségek tűnnek fel, akik egy kicsit másképp látják a világot. A feladat Csehov Sirálya volt.
Az elmúlt években nagyon hatékony kommunikációt sikerült kialakítanotok a közönséggel.
E. E.: A Vígszínház nézői szerencsére folyamatosan kíváncsiak ránk és keresik a tartalmainkat. Minden héten több ezren nézik a VígLive-ot élőben a Facebookon. Az 1956-os forradalom hősire emlékezve október 23-ra műsorra tűztük a Pesti Színházban a Találkozást, mely Nádas Péter és Vidovszky László katartikus, múlttal szembesítő alkotása. Mindazok, akik személyesen nem tudtak részt venni az előadáson, a Vígszínház Facebookon oldalán online-élő színházi közvetítésbe kapcsolódhattak be itthonról és külföldről egyaránt. Fajsúlyos előadás, mégis már több mint huszonhárom ezren látták, és még azok is megnézhetik, akik nincsenek fent ezen a közösségi oldalon, hiszen ez mindig elérhető.
A Messzehangzó Tehetségek Alapítvány november 20-án rendezte meg a Művész leszek! Tudós leszek! ösztöndíj-átadó ceremóniát, melynek a fővédnöke voltál. Miért tartottad fontosnak, hogy a neved add a kezdeményezéshez?
E. E.: A program célja, hogy segítse és ösztönözze a hátrányos helyzetük mellett is kiemelkedően tehetséges, tudományos és művészeti tevékenységet folytató, 12-18 éves korú fiatalokat. Azért tartottam fontosnak, hogy az ügy mellé álljak, mert átérzem ezeknek a gyerekeknek a helyzetét: vidéken születtem, ahol jóval kevesebb lehetőségem volt a szárnypróbálgatásra, mint egy nagyvárosban.
Nemrég mutattátok be A diktátort, a Chaplin család Magyarországon elsőként számodra engedélyezte a mű színpadra állítását. Az előadás a te rendezésedben, ifj. Vidnyánszky Attila főszereplésével, Vörös Róbert dramaturg és Vecsei H. Miklós színész és író közreműködésével készült. Mi izgatott rendezőként Chaplin e művében?
E. E.: Chaplin gyerekkorom egyik legmeghatározóbb alkotója volt, számos filmjét láttam, ismerem a szkeccseit, és közel áll hozzám a világa. Régóta benne volt a levegőben, hogy színre vigyük A diktátort, melyben ifj. Vidnyánszky Attila csodálatos alakítást nyújt.
Attila tavaly október óta a Hamletben is brillírozik.
E. E.: A Hamlet a világirodalom talán egyik legösszetettebb szerepe, de Attila remekül megbirkózik vele. Jó volt látni a próbák során, hogy milyen sokat fejlődtek azok az ifjú művészek, akik néhány éve a Víghez szerződtek. Például Wunderlich József úgy énekel A diktátorban Wagnert, hogy az embernek leesik az álla, Szilágyi Csenge pedig nagyszerűen próbálja a világirodalom egyik legszebb női szerepét, Julikát játssza a Liliomban.
| hirdetés
 |
|
A Liliomban te Muskátnét alakítod, s ifj. Vidnyánszky a rendező, viszont A diktátorban épp fordított a felállás: te instruálod Attilát. Izgalmas és rendhagyó szituáció ez.
E. E.: Így igaz, nagyon élvezem! A Liliom egyébként olyan mű, amelyet a Vígszínház újra és újra műsorra tűz. Először Csortos Gyula és Varsányi Irén vitték sikerre Molnár életművének e különleges alkotását, később pedig feledhetetlen Liliom volt Kaszás Attila, és én voltam Julikája. Épp ezért lelkileg nagyon fájdalmas, hiszen sok szívszorító emlék fűz hozzá, de örülök, hogy benne lehetek egy olyan csapatban, melyet Hajduk Károly, Orosz Ákos, Waskovics Andrea, Zoltán Áron és Seress Zoltán alkot.
Jövőre pedig főszerepet játszol a Premierben.
E. E.: Ez egy személyes vallomás a színházról és a színészi létezésről. Egy színésznő érzéseiről, a körülötte lévő világról szól, pont úgy, ahogy az én életem középpontjában is a színház áll. Nagyon örülök, hogy az előadásban partnerem lesz Hegedűs D. Géza és Börcsök Enikő, hiszen már régen játszottunk így együtt. Az utánozhatatlan amerikai filmrendező, John Cassavetes filmjének színpadi változatát Martin Cicvák viszi színre, aki a Cinoherní klub alkotója. Martinnal először dolgozunk együtt, de már nagyon várom a közös munkát.
Kilenc éve igazgatod a Vígszínházat. Szerinted melyek a jó direktori munka alappillérei?
E. E.: Számos összetevője van, de a három legfontosabb az értő közönség, az erős és változatos repertoár és az összetartó, folyamatos megújulásra képes társulat, beleértve a nagyszerű műszaki kollégákat is. Egy édesanya is ösztönösen érzi, hogy mit főzzön a gyerekeinek, mert pontosan tudja, hogy mit ennének szívesen. Én is így vagyok a műsortervvel: kitaláljuk, hogy mi lesz a reggeli, az ebéd és a vacsora, aztán sok alkotóval, művésztárssal együtt „elkészítjük”. Lehet, hogy lesz olyan étel, amire azt mondják, hogy nem szeretik, de megkóstolják, és olyan is, ami egy kicsit csípősre vagy sótlanra sikeredik, de olyan is, amiből a gyerek sokszor szívesen enne még, és van olyan, amiből soha nem elég.
Közelednek az ünnepek, de úgy sejtem, aligha lesz ideje a társulatnak pihenni, hiszen ez szokott a legsűrűbb, legintenzívebb időszak lenni.
E. E.: Mi valóban másképp érzékeljük az ünnepeket, hiszen akkor van a legtöbb előadásunk. Decemberben három bemutatónk is lesz. A Kozmikus magány a Házi Színpadon, mely Király Dániel első rendezése. Örülök, hogy nagyszerű színészi munkája után most új úton indul el, és ebben én segíthetem. A Pesti Színházban december 12-én Ibsen John Gabriel Borkman című darabját mutatjuk be, valamint december 15-én nekem is bemutatóm lesz, a Liliom.
Mit kívánsz magadnak és a társulatnak a 2019-es évre?
E. E.: Azt kívánom, hogy semmi sérülés, betegség, fájdalom ne érjen bennünket, és hogy jövőre is képesek legyünk estéről estére elgondolkodtatni, inspirálni és szórakoztatni, valamint a legmagasabb művészi színvonalon szolgálni a közönséget. Maradjunk együtt jó sokáig!
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
