PM Online | Könyv

Mindig érdekes, hogy látnak bennünket, magyarokat és az országunkat azok, akik messze földről vetődtek hozzánk. Különösen érdekes, ha a szemlélő nem akárki, hanem művelt, széles látókörű, kíváncsi és főleg toleráns valaki, aki nem fog lesújtó ítéletet mondani mások szokásairól,

erkölcseiről, nézeteiről csupán azért, mert azok különböznek az ő szokásaitól, erkölcseitől, nézeteiről. Attól, hogy ő nem akar mákos tésztát enni, a mákos tészta lehet jó. Nem is olyan általános gondolkodás ez, gondoljunk Montesquieu 1721-ben megjelent művére, a Perzsa levelekre.
Ralph Brewster igazán nem volt akárki: egyik őse ott utazott 1620-ban a Mayfloweren, amivel az angol puritánok elindultak Amerikába, hogy ott új hazát alapítsanak. Leszármazottai egész a tizenkilencedik század elejéig ott éltek, Ralph dédapja akkor tért vissza Európába. A könyv szerzője már itt született, méghozzá Rómában, ami nem rossz kezdet, főleg ha az ember a társadalom felsőbb köreibe tartozik. Felnőttként négy nyelven beszélt, sokat utazott, foglalkozott régészettel, asztrológiával, zenével, nagy álma volt egy zenei folyóirat. A második világháború kitörésekor éppen Magyarországon van, s aztán itt vészeli át a háborús éveket. 1951-ben halt meg Firenzében. A magyarországi időszakról szóló visszaemlékezése 1954-ben jelent meg angolul, s most Éder Katalin történész kezdeményezésére magyarul is napvilágot látott – a fordító Veres Mátyás. Rendkívül jó döntés volt kiadni: érdekfeszítő, szórakoztató és nem utolsósorban tanulságos olvasmány.
„1942-ben Budapest még mindig jókedvű város volt” – olvassuk a meglepő kijelentést: itt még folytatódott, ha nem is sokáig, a „békebeli élet”, a német megszállás is szerepel a könyvben. Mindenki azért nem lehetett vidám… Brewster rengeteg emberrel ismerkedett meg, származásából és érdeklődéséből következően arisztokratákkal, főpapokkal, művészekkel, a fővárosi társasági élet tagjaival. Külön fejezet szól Almásy László Edéről, az Afrika-kutatóról és pilótáról, akinek alakja Az angol beteg című filmet ihlette, és Rácz Aladárról, a zseniális cigány művészről. De a pillanatfelvételek is rendkívül figyelemre méltóak. Ki gondolná, hogy Charley Rivel, a híres bohóc vagy Ebby, a jógaoktató a nácikkal rokonszenvezik?
A 18. század végén egy Robert Townson nevű angol utazó tett körutazást Magyarországon. Úgy tudom, az ő beszámolója sem jelent meg eddig magyarul.