Interjú
Két csodás hegedű, két mesteri kéz, egy különleges koncert
2019-03. szám / Pavlovics Ágota
Az Óbudai Társaskörben mindig öröm eltölteni egy estét, a barátságos épület falai rengeteg kiváló koncert hangjait őrzik, a kert pedig a nyári programok remek helyszíne. A pompás koncertek sorát 2019. április 8-án egy több szempontból is rendkívüli est gazdagítja majd. Sebestyén Ernő
hegedűművész és barátai adnak koncertet. Az izgalmas estről és sok minden másról a nagyszerű hegedűművésszel beszélgettünk.
 Ön a Müncheni Zeneművészeti Főiskola nyugalmazott tanszékvezető professzoraként gazdag koncertmesteri és kamaramuzsikusi pályát mondhat magáénak. Hogy kezdődött és melyek voltak legfontosabb állomásai ennek a gazdag és sikeres pályának?
S. E.: Arisztokrata származású édesapám szeretett volna hegedűművész lenni, de az édesapja nem engedte. Mivel az álma nem valósult meg, megfogadta, ha fiú gyereke lesz, abból hegedűművészt nevel. Négyéves koromban kezdtem hegedülni, kilencévesen csodagyerekként felvettek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. Szépen haladtam a tanulmányaimmal, aztán egy napon konfliktusba keveredtem édesapámmal, akinek nem tetszett a választékkal fésült frizurám. Azt követelte, fésüljem ismét hátra. Azt is közölte, ha nem teszek eleget a kérésének, akkor január elsejétől nem lakhatok a szülői házban. Gondoltam: az ember 19 évesen már eldöntheti, hogy milyen hajat visel. Elköltöztem, és ettől kezdve párhuzamosan tanultam a főiskolán és dolgoztam a Magyar Állami Operaház zenekarában, aminek 1970-ig voltam tagja, 23 éves koromtól már mint koncertmester. 1965-től tanítottam a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Magyarországról való kényszerű távozásom előtt a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertmestere voltam. Tíz évig a Berlini Német Opera Zenekarának vezető koncertmestere és szólistája voltam, emellett Berlinben a Művészeti Főiskolán tanítottam. Alapító tagja és vezetője voltam a Berlini Német Vonósszólisták Kamarazenekarnak, valamint tizenhat éven keresztül művészeti vezetője a Berlini Filharmonikusok Virtuóz Kamarazenekarának.1980-90-ig Münchenben a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarának voltam első koncertmestere. 1990-től 2005-ig a müncheni Zene- és Színházművészeti Főiskola tanszékvezető hegedűprofesszora voltam. Pedagógiai tevékenységem mellett folytattam hangszeres szólista, illetve kamarazenei tevékenységemet. Alapító tagja vagyok az Esterházy Zongorástriónak.
Áprilisi koncertjüket Walther Schulz gordonkaművésszel és Bognár Ferenc zongoraművésszel Prof. Dr. Hans Schneidernek az emlékére ajánlják, a műsor Fritz Kreisler műveiből áll majd. Mi köti össze a híres antikvár szakértő és a zeneszerző nevét?
S. E.: Óriási öröm számomra ez a koncert, és a legnagyobb köszönettel tartozom azért, hogy létrejöhet. Ami pedig Hans Schneidert illeti, ő a világ egyik legjobb és leghíresebb antikvár szakértője, valamint Bécs, Graz és Kismarton kiadója volt. Ezen az esten olyan Kreisler-műveket fogunk játszani, amelyek kottáit Hans Schneider özvegye ajándékozta nekem. A koncerten Kreisler kiváló darabjai mellett – mint Kreisler-átirat – Pergolesi-, Beethoven-, Corelli-, Schumann-, Wagner-, Bizet- és Jeral-művek hangzanak majd el.
| hirdetés
 |
|
Milyen hangszeren fog játszani a koncerten, van-e kedvenc hangszere?
S. E.: A hegedűt, amin játszani fogok, most készítette számomra a zseniális hangszerkészítő, Guminár Tamás, és annak a Guarneri del Gesunak a másolata, amit a világ egyik legjobb hegedűművésze, Fritz Kreisler a Washingtoni Kongresszusi Könyvtárnak ajándékozott. A Kongresszusi Könyvtárban 7 hegedű van, 5 Stradivari, egy Amati és Kreisler hegedűje. Amikor Amerikában játszottam, mindegyiket kipróbálhattam, és azt tapasztaltam, hogy Kreisler Guarneri del Gesuja valóban a világ egyik legszebb hangú hegedűje. Ezt követően kértem meg Guminár Tamást, hogy készítsen nekem egy másolatot erről a hegedűről. A hangszer elkészült, el vagyok ragadtatva, olyan hangja van ennek a hegedűnek, amilyen hangszer még soha nem volt a kezemben. Ezen a csodás hangszeren kívül kapok egy másik hegedűt is, mégpedig az 1704-ben készült Betts Stradivari kópiáját, ami egy tökéletes állapotú hangszer. Ezzel a két hangszerrel jövök a koncertre, gyönyörűség rájuk nézni, hát még megszólaltatni őket. Az elmondottak okán lesznek jelen a koncerten és fognak minderről beszélni Guminár Tamás, a csodás hangszerek készítője, a magyar hangszerkészítés atyja, Semmelweis Tibor és a zenei antikváriumot működtető Bősze Ádám.
Ki volt mesterei közül a legnagyobb hatással önre, át tudja-e adni azt az óriási tudást, amivel rendelkezik?
S. E.: Kovács Dénes hegedűművész személyében kiváló barátom és tanárom volt, óriási hálával tartozom neki. Amit a hegedülésről elméletben és gyakorlatban tudok, azt mind tőle tanultam. Volt egyszer egy nagyon furcsa pillanatom vele a Zeneakadémián. Megkérdeztem tőle, hogy miért nem mondja el a növendékeinek mindazt, amit nekem megtanított. „Nem akarok konkurenciát nevelni” – hangzott a válasza. Én másként gondolkodom. Szívesen tartanék hegedű-mesterkurzusokat, de évek óta sikertelenül pályázok. Tavaly az Esterházy Trió és barátai fesztivál megvalósítására benyújtott pályázatunkat is elutasították. Két éve, annak dacára, hogy akkor is nemet mondtak, megcsináltuk a mesterkurzust. Németországból is jöttek a növendékeim, óriási sikere volt. Szívesen tartanék még mesterkurzust. Kőszegen minden lehetőség adott lenne hozzá. Hiszem, hogy sokan jelentkeznének, és hogy ez jó hírét vinné Magyarországnak. Négy magyar adta a modern hegedűjáték alapját: Flesch Károly, Joachim József, Auer Lipót és dr. Hubay Jenő. Az utóbbi volt a magyar hegedű-mesteriskola megteremtője. Az ő művét Zathureczky Ede, a 20. század egyik legjelentősebb magyar hegedűművésze folytatta, Kovács Dénes volt az utolsó, aki ezt még tudta és alkalmazta, az ő tanársegédje pedig én voltam. A zenei tevékenységem folytatására a reményt nem szeretném föladni.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
