PM Online

A kilencvenes évek nemcsak politikai és társadalmi szinten volt a változás kora, de a képzőművészeti életben is számos paradigmaváltás zajlott. A rendszerváltás, mint minden jelentős társadalmi változás, lassú folyamat – bizonyos átalakulások máig, sőt még jó sokáig tartanak.

A kilencvenes években megjelenő és máig bővülő kortárs műkereskedelem új intézményei, a kereskedelmi galériák, a nyilvánossá váló magángyűjtemények, a támogatási rendszerek és a külföldi csereprogramok, a rendszeres művészeti vásárok és a kortárs aukciók megingathatatlannak vélt kánonokat írtak újjá, vagy alakítottak át jelentősen. Korábban rejtőzködő gyűjtemények és életművek kerültek nyilvánosságra, és finomították a művészetről alkotott fogalmainkat.
Mindezzel egy időben az intézményi rendszer is átalakult, bizonyos intézmények hatásköre jelentősen csökkent vagy meg is szűnt, így fenntartásuk feleslegessé, idejétmúlttá vált, míg más intézmények szerepe megnőtt, megint másokat az új helyzet hozott létre. Számos gyűjtő kilépett az inkognitóból, sokan magánemberként vágtak bele a gyűjtésbe, valamint számos vállalati és banki gyűjtemény kezdett saját kollekciót létrehozni – mindez együtt komoly befolyással bírt a művészeti szcénára, a művészet szerepéről alkotott képünkre, valamint a kánon alakulására. A 90-es évek művészetét magyarországi magángyűjteményeken keresztül bemutató kiállításban kiemelt szerepet kaptak a kor új megközelítései, a művészet megváltozott szerepére reflektáló művek, valamint a médiumtudatos alkotások.