Hollywood egy kicsit megszeppent, magába szállt az utóbbi időben, egymást érték azok a filmek és sorozatok, amelyek megpróbálnak utánamenni, miért is nyerhetett 2016-ban egy Donald Trump nevű trollkirály az amerikai elnökválasztáson – a csalódások, egzisztenciális válságok, megtört
 álmok Amerikája egy ideje kurrensebb, mint valaha. Első blikkre A kokainkölyök is egy ilyesmi film, jóllehet, a 80-as évek közepén játszódik, de valahol Detroit-Alsón járunk, ami annyi mindennek volt szimbóluma a gazdasági válságtól a drogkrízisig, szóval mindennek, ami nyomasztóvá teheti az amerikai álmot.
Itt él Richard Wershe, az amerikai lúzer, rafkós, de alapvetően gyáva figura, aki mégis folyton azzal álltatja magát, ő a legnagyobb ragadozó széles e határban – Matthew McConaughey álmából felriasztva is hozza a figurát. 14 éves fia, Rick Wershe pedig annyit lát, hogy itt bizony az ígéretek ellenére nem nagyon lesz semmi a kitörésből. Így hamarosan az igazi helyi vagány csávók társaságában találja magát, igazi gengsztermiliőben, ami egyfelől hálás terep, mert a görkorcsolyáktól az idétlen öltönyökig kiélheti magát a látványszekció, másfelől vagy mesés felemelkedést vagy gyors zuhanást vetít előre.
De szerencsére végül is A kokainkölyök nem utólag akar okos lenni Trump megválasztásáról, és nem is biztosra menő retrófilm hamis drogromantikával megszórva. Van annyi alázat benne, hogy arról tudjon beszélni, milyen lehetőségek, vágyak és kényszerek hatnak egy, a reménytelenség határán élő amerikai fiúra, és erre milyen választ ad az amerikai jogrendszer, társadalom. McConaugheyn kicsit az indokoltnál többször marad a kamera, de mégsem bántó, hogy a jutalomjátékának udvariasan tapsol az egész stáb, mert mellette ott van Bel Powley, aki Dawnt, Rick drogos húgát alakítja, és ő igazán megérdemelne mindenféle szobrot ezért.
A Ricket alakító Richie Merritt előtt is előre lengeti kalapját a film, de ez sem vészes, mert Jennifer Jason Leigh is helyet kap mellette, akit legutoljára a Patrick Melrose sorozatban tündökölt – most is épp annyit ad, amennyi kell. Az igaz történeten alapuló film abban a kegyelmi állapotban dönt helyesen a nüanszok terén, amely a szerencsés filmeké, és nemcsak elkerüli az összes csapdát, hanem úgy kerüli el, hogy a szélükön egyensúlyoz végig. Yann Demange rendező neve kevésbé ismerős, de a 2008-as brit zombi-minisorozat, a Dead Set már elég jól mutatta, ért a szakmájához. Most a nagy sztároktól sem túlságosan hasra esve újra bizonyított, azaz nem csak a szerencséje miatt működik A kokainkölyök.
DVD
Kritika (4)
Bontonfilm |
vissza
vissza a lap tetejére
