Interjú
„Mascagni muzsikája nem köveket, hanem sziklákat képes megmozgatni”
2019-06. szám / Pavlovics Ágota
Augusztus 1-én és 4-én két egyfelvonásos opera lesz látható a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Mindkettő a közönség kedvence, egyik a Pietro Mascagni írta Parasztbecsület, amit – ahogy ezeken az estéken is – az olasz verista opera másik rövid darabjával, Leoncavallo Bajazzók című
művével szoktak előadni. Már az is káprázatos, hogy a két operát a Margitszigeten, szabadtéren láthatjuk, örömünket pedig tovább fokozza, hogy a gyönyörű hangú, csodaszép és méltán világhírű Komlósi Ildikó mezzoszoprán lép színpadra Santuzza szerepében. Szerencsénkre vele beszélgethettünk.
Azucena és Herodias után idén harmadszor tér vissza a Margitszigetre, ezúttal egyik legkedvesebb és legtöbbször alakított szerepével, Santuzzával. Az ön számára nem újdonság a szabad tér, hiszen például a veronai Arénában sokszor énekelt. Mit jelent szabad téren énekelni és mit jelent a Margitszigeti Szabadtéri Színpad az ön számára?
K. I.: Van, aki szeret és van, aki nem szeret szabad téren énekelni. A veronai Arénában 16 ezer néző fér el, és hangosítás nélkül kell énekelni, ami számomra csodás lehetőség, minél nagyobb a tér, annál jobb, annál messzebbre tudom küldeni a hangomat és az érzéseimet. Veronában is énekeltem Santuzzát, érthető, mély érzésű rendezésben, és az volt az érzésem, hogy velem együtt mindenki a nyakszirtjén érzi az agyonnyomott, intrikus világban játszódó történet minden pillanatát. Annak ellenére, hogy 16 ezer ember ült a nézőtéren, megmaradt az intimitás. Mascagni zenéje csodálatos, nehéz énekelni, de én nagyon szeretem, Santuzza valóban az egyik legkedvesebb szerepem. Ami pedig a Margitszigetet illeti, visszatért egy régi emlékem. zeneakadémisták voltunk, amikor a közelébe sem kerülhettem operaelőadásoknak, ezért a Margitszigeti Színpad kerítésén lógva néztük az Aidát, és boldog voltam, mert részese lehettem ennek a csodának. Visszatérve a mába, harmadik alkalommal fogok a szigeten énekelni, ezúttal a Parasztbecsület Santuzzáját. Nagy örömömre az elmúlt két évben azt tapasztaltam, hogy az emberek érdeklődnek a zene iránt, az estek telt házasak voltak.
Éppen véget ért az Erkel Színházban egy ötestés sorozat a Parasztbecsületből, hogy sikerült, milyen volt a fogadtatása?
K. I.: Az Erkel Színház zárt terében egészen más az előadás, nem olyan, mint a New York-i Metropolitanben, vagy amilyen egy Zeffirelli-rendezés, hiszen az opera húsvétkor, egy szicíliai templom előtti téren játszódik, ahol házak is állnak. De talán éppen ezért az Erkel Színházban még jobban felerősödik az a fajta fojtott, zárt miliő, amiben a szereplők élnek. Fantasztikus siker volt, a közönség nagyon szerette az előadást és persze én is. Én különösen azért, mert a karmester Kesselyák Gergely volt, akivel minden előadás csodás élmény. Ahogy élvezi a zenét, együtt lélegzik és énekel az énekessel, remek. Fontos is, hiszen a dinamikán sok múlik. Nem vagy egyedül a színpadon, partnert találsz benne. Nem szívesen engedi el az ember ezeket az emóciókat, azt szoktam mondani, hogy kaptam és nem csak adtam. Ha én is libabőrös vagyok és a közönség is, akkor egyszerre éljük át a zene csodáját. Most is erre számítok. | hirdetés
 |
|
A világ legcsodáltabb tenorjaival énekelte már Santuzzát, az augusztusi előadásokban ki lesz Turiddu?
K. I.: Carlo Ventre, aki 2002 óta a veronai Aréna egyik „állandó” tenorja. Olasz származású uruguayi énekes, sokat énekeltünk már együtt. Mindketten járjuk az utunkat, és szerencsénkre időről időre találkozunk. A nemzetközi sztárénekes mellett a főbb szerepekben neves magyar művészkollégáim lépnek fel. A két operát a Magyar Állami Operaház Zenekarának és Énekkarának közreműködésével, Georges Delnon rendezésében láthatja majd a budapesti közönség. A két est karmestere Marco Comin lesz.
Ön meghódította mások mellett a New York-i Metropolitan, a bécsi Staatsoper, a milánói Scala, a veronai Aréna és a londoni Covent Garden közönségét. A világ legjobb operaházaiban a világ legelismertebb énekeseivel énekelt, de nagy szerencsénkre mindig visszahúzta a szíve Budapestre.
K. I.: Ide tartozom, számomra bizsergető érzés, amikor az Opera színpadán állok, magyar kollégák és magyar közönség előtt. Az első lehetőségeket Győriványi Ráth Györgytől kaptam, Ókovács Szilveszter pedig azóta is gondolkodik bennem. Alig várom, hogy megnyíljon a felújított Operaház, és énekelhessek a színpadán. A zene hatása csodákra képes. Belőle táplálkozunk, nagy szerencsénkre át tudjuk adni magunkat valaminek, ami gyönyörű. Számos csodálatos operát énekelhettem és énekelhetek, ami boldoggá tesz. Ami pedig az aktuális szerepemet illeti, úgy érzem, Mascagni muzsikája nem köveket, hanem sziklákat képes megmozgatni.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
