Tudja, mi a közös Charlie Chaplinben, Brigitte Bardot-ban, Stingben és az angol királynőben? Mindannyian rajonganak a Grúz Állami Népi Együttesért. Nem valószínű, hogy a helyes választ sokan eltalálták, pedig a társulat előadásai olyan világeseményekkel is felveszik a versenyt, mint
 a labdarúgó világbajnokság. A Sukhishvili hagyományos grúz és különböző klasszikus táncokat ötvöző műsora első alkalommal lesz látható augusztus 16-17-én, 20 órától a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.
Az ötlet, hogy szükség lenne egy nemzeti tánckarra, akkor merült fel, amikor 1935-ben Iliko Sukhishvili első helyezett lett és aranyérmet kapott az angol királynőtől a Néptánc Világfesztiválon Londonban. A sikerrel együtt született meg benne a vágy, hogy tovább fejlessze a grúz néptánckultúrát. Feleségével és múzsájával, Nino Ramishvilivel közösen alapította meg a Grúz Állami Népi Együttest 1945-ben. Hála a sok munkának, a Sukhishvili név hamarosan a virtuozitás, a mesterségbeli tudás és a tehetség szinonimája lett.
Nino és Iliko nemcsak egy csapatot és új koreográfiákat hoztak létre, de különleges zenéket is írattak a táncaikhoz. Az  innovatív tánctársulat a kezdetektől jelentősen eltér a modern balett hagyományaitól. Folklór témákat modernizál, klasszikus táncelemekkel tölti meg, ezáltal izgalmas és látványos produkciókat hoz létre. A kétórás program a grúz nemzeti néplélek változásának folyamatos története. Az eredetileg Sukhishvili és Ramishvili által megálmodott előadás az évek során számos változáson ment át. Annak struktúráját, felépítését, valamint a táncok egyéni lépéseit állandóan fejlesztették és változtatták.
A grúz táncok között vannak szóló, páros és csoportos koreográfiák. Minden táncosnak meg kell hajolnia az általános üzenet előtt és azt kell közvetítenie a táncban. Ugyanakkor a táncosok egyéni képességei is nagyon fontosak, mert folyamatos verseny van közöttük erőben, rugalmasságban, ugrásmagasságban és különleges mozdulatokban.
A női táncos szerepe egyszerre bájos és elegáns, ami leginkább a klasszikus baletthez áll közel. Minden érzés a mozgásban jelenik meg. Kecsesek és nyugodtak, kicsiket lépnek, így úgy tűnik, mintha szinte lebegnének.
Az előadás még mindig megmagyarázhatatlan érzelmekkel tölti el a nézők szívét, és az egész világhoz eljuttatja a grúzok nagy tragédiákkal, humorral és szenvedéllyel teli történetét.
A társulat a világ szinte összes színpadán óriási sikerrel lépett már fel, többek között a sydneyi Operaházban, a Royal Albert Hallban vagy a New York-i Metropolitan Operaházban. Nevükhöz egy rekord is fűződik. A milánói Scala színpadán tartott előadásuk olyan sikeres volt, hogy 14-szer kellett felhúzni a függönyt. Ezzel megdöntötték Enrico Caruso rekordját, akinek 11-szer kellett visszajönnie a vastaps miatt. A csúcsdöntést lehet folytatni augusztus 16-17-én a Margitszigeten, ahol az élményt a lélegzetelállító jelmezek és a gyönyörű koreográfia teszi majd teljessé.
|
vissza
vissza a lap tetejére
