Interjú
„Az előadás nem aktualizál, egyszerűen csak aktuális”
2019-08. szám / Jónás Ágnes
Valcz Péter sokoldalú, különleges perspektívából szemlélődő alkotó. A Kaposvári Egyetem színész szakán szerzett diplomát 2006-ban, majd két évig a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt, ezt követően a KOMA társulat tagja lett. Elvégezte a kétéves párizsi Jacques Lecoq Nemzet-
közi Színházi Iskolát, dolgozott Ingolstadtban és Indiában is, ahol indiai színművészetisekkel vitte színre Molnár Ferenc Az ördög című darabját. A Szkéné Színházban szeptember 26-tól látható legújabb rendezése Szeretett Vezérünk címmel, mely egy olyan világot vesz górcső alá, ahol mindent átsző a zsarnokság és a politika.
A Szkéné 2019/2020-as évadának első bemutatóját rendezed, melynek címe Szeretett Vezérünk. A Szkéné keresett meg, vagy mindez fordítva történt?
V. P.: A Terminal Workhouse vezetői-színészei, Molnár Gusztáv és Gerlits Réka kerestek meg, hogy szeretnék, ha rendeznék náluk. Rögtön igent mondtam, és magammal rántottam O. Horváth Sári alkotótársamat is. A Szkénében zöld utat kaptunk, a vezetőség ismerte már a Terminal Workhouse munkásságát, hiszen a M/Ámor, vagy amit akartok című, a Manna Kulturális Egyesülettel közös előadásuk évek óta sikerrel fut náluk.
Nem könnyű és meglehetősen provokatív művet választottatok az előadásotok alapjául.
V. P.: Daniel Banulescu 1994-ben írta a Csókolom a segged, Szeretett Vezérünk! című művét. A diktatúra akkor még nagyon közeli, friss élmény volt Romániában. Banulescu szatirikus, parodisztikus, sajátos, kissé Bulgakovra emlékeztető mágikus realizmusa otthon és külföldön egyaránt hódított. Talán azért, mert úgy mesél a Ceausescu-diktatúráról, mint azelőtt senki.
Na de hogyan lesz ez a román gyökerű történet magyar közönség előtt is tálalható?
V. P.: A szomszéd múltjával ugye mindig könnyebb szembenézni. Maga a regény története nehezen adaptálható, ezért Sárival fölépítettünk egy keretet, egy olyan drámai helyzetet, amelyben – reményeink szerint – Banulescu abszurditása működőképesek lehet. Nemrég fedeztem fel újra Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét. Az iskolai megemlékezések slágere ugyanerről szól. A totalitásról. Ahogy a politika szépen lassan beszivárog a kapcsolatokba, a legintimebb pillanatokba, a legbelsőbb gondolatainkba. És akkor ennek a beszivárgásnak vannak különböző fokozatai. Az előadás az ember és a hatalom viszonyát mint toposzt boncolja.
Egy ilyen témájú darabnál muszáj megkérdeznem: mennyiben szándékod politizálni az előadással?
V. P.: Az előadásunk nem aktualizál, egyszerűen csak aktuális. Nyilván senkinek sem lesz ismeretlen a mindent átszövő politika. A térségben ennek nagy hagyományai vannak. Beengedjük, dühöngünk, posztolunk, feltételezünk, verjük a mellünk, megbélyegzünk. A regényben szépen kirajzolódik, hogyan uralkodik el az egész rendszeren az idegállapot. Igen, a fókusz az idegállapoton van. A konfliktus a főszereplő (antihős) Daniel lelkében dúl: egy nap Ceausescu berántja a limuzinjába, és azt kéri tőle, hogy írjon 31 nap alatt egy regényt arról, amiről akar. Nincs cenzúra, nincs megkötés, csak egy: olyat írjon, amitől mindenkinek leesik az álla… | hirdetés
 |
|
2016-ban megalapítottad a Workship kulturális központot. Milyen céllal indítottad útjára többedmagaddal ezt a „hajót”?
V. P.: Talán a kezdeményezés a legjobb szó rá. A célja kirobbantani a művészetet az elefántcsonttoronyból, melybe jó ideje bevonult. A gyereknek természetes, hogy fest, énekel, táncol, színészkedik. Aztán történik valami, ott a kamaszkor környékén, amikor én már nem tudok rajzolni, nincs hangom, félek szerepelni, és főleg nem csinálok hülyét magamból. Ez az első rosta, ahol sokan eltávolodnak a művészettől. A második törés a felvételi körül van. Valakit nem vesznek fel arra a művészeti egyetemre, amiről álmodott. Puff. Egy életre szóló frusztráció. Túl van ez misztifikálva. Tök hülyeség, hogy egy csomón kimaradnak az alkotófolyamatból, éppen ezért a Workship olyan helyzeteket keres, ahol a kirekesztettség megtörik. Ilyen volt például a 2016-ban rendezett Mary és Max című előadás, melybe autistákat vontunk be, jelenleg pedig a Corvinus Egyetem professzoraival fejlesztünk egy történetet, és teljesen odáig vagyunk egymástól, hogy az egyik milyen okos, a másik meg milyen kreatív.
Külföldön is szeretsz dolgozni – a Kaposvári Egyetem elvégzése után a párizsi Jacques Lecoq Nemzetközi Színházi Iskolában folytattál tanulmányokat, dolgoztál Ingolstadtban és Indiában is, ahol indiai színművészetisekkel vitted színre Molnár Ferenc Az ördög című darabját. Milyen szakmai profitra tettél szert a külföldi munkák és tanulmányok során?
V. P.: A párizsi Jacques Lecoq Iskolába két évig jártam, és a kaposvári iskolával együtt egy nagyon erős és fontos szakmai hátteret teremtettek számomra. Lecoq a fizikalitásra épít, arra, hogy a test többet tud, mint a fej, hogy a testünkbe sokkal több dolog rakódott le a világból, mint ami szavakkal vagy pszichológiával felszínre hozható. Németországban a KOMA társulattal hoztuk létre az Übü királyt és az Übü pere című kortárs darabot, mely a Szeretett Vezérünkhöz hasonlóan a hatalom témakörét boncolgatja. A német társadalom érzékeny volt a hazai antidemokratikus folyamatokra, ezért a koprodukció egy magyar társulattal.
Kint két évre leszerződtettek egy német kőszínházhoz, Magyarországra való visszatérésed óta azonban szabadúszóként dolgozol. Ezek szerint annál szabadabb lélek vagy, mint hogy hosszú időre leszerződj egy társulathoz?
V. P.: Nem mondanám, hogy teljesen társulatnélküli vagyok. A Tünet Együttes egyfajta bója ebben a szabadúszásban. Sok területen dolgozom egyszerre, és keresem azt a formát, amibe ez mind beleférhet. Eddig a szabadúszás tűnik a legéletszerűbbnek, ami az én szintemen egzisztenciálisan nevetséges. Ezért ehhez kéne egy brand, épp most csinálunk egyet: a Szeretett Vezérünk premierjével egy időben veszi kezdetét a VALCZ®napok programsorozat, ami ez elmúlt három évem előadásait, témáit vonultatja fel, és mesél egy 21. század elején élő budapesti szabadúszó szemszögéből. Hét előadás, két vetítés, felolvasás, beszélgetések lesznek, meg tartok egy kétnapos Lecoq-workshopot is. Ja, meg lefoglaltam a peterval cseh domain címet is. Ez lesz a www.peterval.cz.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
