A meseterapeuta Boldizsár Ildikó mesélte egyszer, hogy évtizedeken át A kis hableány volt a kedvenc, sőt saját terápiás meséje, melynek legfőbb kérdése: hogyan mondhat le bárki is a
legdrágább, legszemélyesebb kincséről, jelen esetben a hangjáról, egy vélt vágyért cserébe. A mese – ezt már Bruno Bettelheim mondja – olyan varázstükör, amely belsőnk valamelyik összetevőjét tükrözi, és azt az utat jelképezi, melyet meg kell járnunk, hogy eljussunk az éretlenségből az érettségig. „Aki hajlandó belemerülni abba a mély igazságba, melyet a mesék közölnek velünk, először csak egy mély, csöndes vízfelületet fog látni, amely saját képét tükrözi vissza, rövidesen azonban felfedezi a mélyben lelke belső zűrzavarát, de meglátja azt is, milyen úton nyerheti el a békét önmagával és a világgal.”
Az Aranyszamár Bábszínház és a Doboz Art Produkció művészei ezúttal arra használják Andersen lírai hangvételű meséjét, hogy megmutassák a gyerekeknek, mennyire fontos felgyorsult világunkban a szemlélődésre, a képzelet fantáziateremtő erejére és a vágyak, érzelmek felismerésére, megismerésére időt és energiát szánni.
Bemutató: Hatszín Teátrum, 09. 08.
Októberben az ÓKK Békásmegyeri Közösségi Háza, novemberben pedig a MOM Kulturális Központ fogadja be a produkciót.
|
vissza
vissza a lap tetejére
