Interjú
„Iszonyú nehéz, nagy harc, magammal is, de gyönyörű”
2019-09. szám / Pavlovics Ágota
2005-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, operett-musical szakon, végzés után először a Budapesti Operettszínházhoz szerződött. Tizenegyedik évadát kezdi a József Attila Színházban, ahol szinte minden este színpadon áll. Tavaly öt premierje volt, idén három lesz,
amelyek közül az első, a Macskafogó című musical szeptember 28-án, a másik, A király beszéde című dráma október 5-én kerül bemutatásra. Örömünkre a mindig derűs, csupa szív és lélek Fila Balázzsal beszélgethettünk.
Szereti a cicákat?
F. B.: Lakásban laktunk gyerekkoromban, de mindig volt állatom, mert imádom őket, most is van kutyám. Ha választanom kell, cica és kutya között, az utóbbit választom, de gyerekként volt postagalambom is.
Az évadot a legendás magyar rajzfilm, a Macskafogó színpadi változatának bemutatójával nyitják szeptember végén. Ön lesz Mr. Giovanni Gatto, a gengszter macskák vezére, magyarul Macska János, esetleg Macskajancsi. Ki ő?
F. B.: Az előző évad utolsó hónapjában már próbáltuk a Macskafogót, hiszen az őszi első két bemutatónk próbafolyamata majdnem összecsúszik. Nem panaszkodom, de nem lesz könnyű, a Macskafogó bemutatója után főpróbahetem lesz. Most pedig megesik, hogy délelőtt a Macskafogót próbálom, délután pedig A király beszédét. Ami pedig Gatto Jánost illeti, ő a macskaszindikátus elnöke, feladata a pénz előteremtése, vagyis tekintélyes alak. Perzsacica, lenyűgöző bundával, ami jelmezben is nagyon izgalmas lesz. A népszerű történet színpadi változatát Szente Vajk rendezi, az egész produkció nagyszabású, újszerű, Juhász Levente fülbemászó dalokat írt, mindannyian arra számítunk, hogy óriásit fog „szólni”.
A Macskafogó bemutatója után a többszörös Oscar-díjas film, A király beszéde színpadi változatának premierje következik. Önt a dadogós Bertie, York hercege szerepében láthatjuk majd. Miről szól az ön olvasatában a darab?
F. B.: Rendkívül összetett előadás. Az arisztokraták világába született herceg óriási emberi fejlődésen megy keresztül. Attól óvták egész életében, hogy közel engedjen magához embereket, ám le kell vetkőznie azt a tartást, amit beleneveltek, meg kell küzdenie a gátlásaival. Számomra arról is szól a darab, ha az ember bízik valakiben, mi mindent képes elérni. A másik nem kevésbé érdekes szál a történelmi, hiszen a történet a II. világháború kirobbanása előtt játszódik, a hercegnek a náci előretöréssel szemben fel kell fel vennie a küzdelmet. Fel kell nőnie a feladathoz, be kell bizonyítania magának is, hogy képes rá. Iszonyú nehéz, nagy harc, magammal is, de gyönyörű.
Jelent plusz nehézséget Bertie dadogása, vagy ezt egyszerű a színészi kelléktárból elővenni?
F. B.: Ez nem olyan, hogy kihúzok egy fiókot és ott van a dadogás. A legnehezebb kitalálni, milyen legyen a beszéde, mennyire kell érzékeltetni a defektust, amivel küzd. Nyáron megtanultam a szöveget, most azon dolgozunk, hogy természetes legyen, ne legyen bántó a beszéde, ugyanakkor legyen hiteles. A dadogás mögött pszichés traumák vannak, de vajon hogy és mitől alakult ki? Bertie bizonyos emberek jelenlétében dadog, nagy plénum előtt nem tud beszélni, de például a felesége társaságában nem dadog. Tudja, hogy ő elfogadja. | hirdetés
 |
|
Hargitai Ivánnal már dolgozott, milyen a munka Mucsi Zoltánnal? Milyenek a próbák?
F. B.: Jó, hogy Iván a rendező, ő ismer, tudja, hogy befelé dolgozom, értem, amit mond, de amíg magamban keresem a szerepem igazságát, nem tudom megmutatni. Ám amint megfogalmazódik, meg tudom mutatni. Iván bízik bennem, és ez megnyugtató érzés számomra. Mindig azt mondja, ezt most tedd el, aztán meglátod, később mit csinálsz vele. Mucsi Zoltánnal a Tóth Jánosban forgattunk, de színpadon nem találkoztunk még, nagyon szeretem őt, láttam az összes Jancsó-filmben és persze másban is. Örülök, hogy összehozott bennünket a sors, remélem, ahogy a darabban, a végén mi is barátok leszünk, egyelőre közösen szüljük a szerepünket.
2008 óta a József Attila Színház tagja. Szinte minden este színpadon van, nehézség vagy öröm olyan egymástól erősen eltérő karaktereket alakítani, mint mondjuk a Naplemente előtt jogásza, Hanefeldt, A Pápanő Aeskulapiusa vagy Kubanek, a hentes?
F. B.: Kiváltságosnak érzem magam, hogy ilyen eltérő karaktereket formálhatok meg. Nem vagyok hősszerelmes alkat, inkább buffó, szeretek nevettetni. Szerencsére észrevették a színházban a drámai vénámat, így változatosak a szerepeim, a napjaim. Imádom őket. Olykor hihetetlen még számomra is, hogy azt csinálhatom, amit szeretek.
Rendszeresen kirándul más színházakba – Karinthy Színház, Maladype – is. Milyen feladatok várnak önre?
F. B.: Tavaly a József Attila Színházban öt bemutatóm volt, és a harmadik után jelzett a szervezetem, nem is akárhogy. Idén három bemutatóm lesz, a most említett kettő mellett januárban érkezik az Eldorádó. Boldog vagyok, hogy ennyi feladatom van, nem is tudnék vállalkozni külső munkára.
Idén lesz negyvenéves, a kerek évforduló mindig jó alkalom az összegzésre. Sok szereppel és jókora tapasztalattal a háta mögött hogyan fogalmazná meg, mi a legszebb a színjátszásban?
F. B.: A már említett változatosság az egyik varázsa, az, hogy naponta más karaktert játszhatok. A színész exhibicionista, én is az vagyok. Jólesik a visszajelzés, a siker. Nagy öröm, ha vidám szerepem van, és a színházban hatszáz ember együtt nevet, vagy ha egy percre megállítja a taps az előadást. És persze a néma csend is nagy ajándék, amikor a berepülő legyet is lehet hallani, vagy ahogy mi szoktuk mondani, amikor elszáll egy előadás. Isteni érzés.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
