PM Online | Mozi

Rian Johnson fiatal független filmesként tört be Hollywoodba, s mint oly sokan kor- és sorstársai közül, mára nagy stúdiófilmeket forgat. Nem is akármilyeneket: Az utolsó Jedik után rá bízták a ké-
szülő legújabb Star Wars-trilógia levezénylését is. A november 28-tól látható Tőrbe ejtve Johnson főhajtása Agatha Christie előtt – nagy sztárokkal és jelentős büdzsével. Lássuk az alkotó legfontosabb munkáit!

Beépülve (2005)
Rian Johnson hét éven át dolgozott azon, hogy befektetőket találjon Brick című első filmjéhez. A forgatókönyv mellett egy novellát is írt Dashiell Hammett stílusában. A végeredményt látva nem csoda, hogy ennyire nehéz szülés volt a film: a Beépülve ugyanis egy klasszikus értelemben vett noir, csak éppen mai környezetben, tinédzser szereplőkkel. Főhőse a gimnazista Brendan (Joseph Gordon-Levitt), aki nemrég szakított barátnőjével. Miután a lány kétségbeesetten felhívja, a fiú a keresésére indul. Az alkotás a Sundance Filmfesztiválon debütált, zajos szakmai sikert aratva. Sajátos vizuális látásmódja miatt elnyerte a zsűri különdíját, ezzel rögvest beindítva Johnson karrierjét. Bár moziban sosem kapott igazán esélyt (csupán néhány filmszínház tűzte műsorára), a rendkívül alacsony költségvetésnek hála bőven nyereséges lett, és évekkel később a nagyközönség is kezdte felfedezni magának. Olyannyira, hogy mára kultstátuszba került.

The Brothers Bloom – Szélhámos fivérek (2008)
A Beépülve számos kaput megnyitott Johnson előtt. Elővette hát egyik régebbi ötletét és tovább formálta azt. Így született a The Brothers Bloom – egy vérbeli átverős film sok-sok csavarral, változatosságként pedig erőteljes szerelmi szállal. A rendező olyan sztárokkal forgathatott, mint Rachel Weisz, Adrien Brody és Mark Ruffalo. Az előző filmhez hasonló, egyöntetűen lelkes kritikai fogadtatás azonban elmaradt: a legtöbben értékelték a mozi játékos, egyedi stílusát, elsőrangú színészeit és humorát, ugyanakkor a kritikák nem hagyták szó nélkül azt sem, hogy a The Brothers Bloom sokkal egyenetlenebb munka, aminek leginkább az utolsó harmad látja kárát. A film mágikus realista világa inkább elrettentette a közönséget, így Johnson második dobása méretes anyagi fiaskó lett – ellenben egyértelmű bizonyítékul szolgált, hogy a rendező nem roppan össze a nagyobb költségvetéstől.

Looper – A jövő gyilkosa (2012)
Egy időutazós sci-fi akciófilm, amiben Joseph Gordon-Levitt Bruce Willis karakterének fiatalkori énjét alakítja? Borzasztó ötletnek hangzik, a Looper mégis működő, csavaros és feszült mozi, egyben máig Johnson legjobban sikerült darabja. A nem túl távoli jövőben a maffia visszaküldi az időben azokat, akiktől meg szeretne szabadulni, az időugráskor pedig az áldozatokat egy bérgyilkos várja. Egyikük Joe, aki nem húzza meg a ravaszt, amikor saját időskori énjével kellene végeznie, innentől pedig aligha lehet kérdéses: mindkét életkorban veszélyben van. A Looper az első perctől az utolsóig remekül megírt mozi, amiből még Gordon-Levitt digitálisan megdolgozott arca sem zökkent ki – pedig igazán semmi szükség nem volt arra, hogy a színész jobban hasonlítson Bruce Willisre.

Star Wars: Az utolsó Jedik (2017)
Az új, immár George Lucas közreműködése nélkül készült Star Wars-trilógia elsőre nem túl sokat kockáztatott, az első darab, a J. J. Abrams rendezte Az ébredő erő tökéletes rajongói film lett. A folytatás ezzel szemben megosztotta a közönséget. Bár Rian Johnson rendezését a többség imádta, sokan csalódottságukat fejezték ki, amiért a történet egyes elemei meglehetősen unortodox fordulatot vesznek, így a különféle rajongói elméletek beteljesületlenek maradtak. A kritikusok ennél sokkal megengedőbbek voltak, a cselekményt határozottan pozitívan értékelték, és az sem okozott problémát, hogy két és fél órás terjedelmével ez lett az eddigi leghosszabb Star Wars-film. Johnsonnak egy másik komoly kihívással, Carrie Fisher halálával is szembe kellett néznie: a színésznő bár leforgatta a jeleneteit, az utószinkronban már nem vehetett részt. A Disney stúdió bizalma ezzel együtt töretlen, és őt kérték fel a teljes következő Star Wars-trilógia munkálataira.