Borbély László hősei általában esendő kisemberek vagy művészek, sportolók, bűnözők, akik mániákusan próbálnak megszabadulni, kitörni az őket szorongató élethelyzetekből.
A könyv hőseinek sorsa drámai erővel tükrözi a Magyarországon 2000 és 2010 között bekövetkezett társadalmi  átalakulás napjainkig ható mivoltát.
Az élet sokféle színtereinek izgalmas konfliktusai köszönnek vissza ezekben az írásokban, amelyek néhol fájdalmasan, néhol derűsen szólnak a felszabadulás bűvöletéről és valóságáról.
A témaválasztás hitelét a valóság adja, ez talán annak is betudható, hogy a novellák megírását hosszas anyaggyűjtés és személyes tapasztalatszerzés előzte meg szociálisan sokféle, érdekes környezetben. Olyan keresztutak metszéspontjai villannak fel, ahonnét lefelé sodródni mindig könnyebb, mint helytállni.
A kötet leghosszabb elbeszélésének főhőse a két nő – „az égi” és „a földi” asszony – között őrlődő fiatalember, Csicsa, akinek már elment a kedve a küzdősporttal járó sok lemondástól, ráadásul művészi hajlamai is megszédítik, így szokatlan dolgot forgat a fejében. A filmvásznon és a színpadon akar sikereket elérni.
Sorsa azt sugallja, hogy az ember igazán semmit sem ér el, míg legmélyebben, a lélekben nincs rend, addig a külvilágban is zűrzavar működik. Az élet sokféle színterének konfliktusai visszaköszönnek itt is, és azt sugallják, hogy a színpad, a küzdőtér vagy a börtön lényegében ugyanaz a ring, mindig és mindenütt egymással birkózik a fény és az árnyék, ember és ember, az ember és önmaga, vagyis saját teste, lelke, mert a legnagyobb ellenfelünk mi saját magunk vagyunk.
A Csicsa című elbeszélés fájdalmasan, de szépen szól a pénzizmus korában lezüllő színház valóságáról, az önmagukat aprópénzért szinkronban áruló művészekről. Emellett rámutat a sztárkultusz bűvöletében élő kisember fájdalmas kijózanodására is.
L’ Harmattan Kiadó
297 oldal / 2990 Ft
|
vissza
vissza a lap tetejére
