Újrarendezve nyílt meg november közepén a Munkácsy Mihály művészetét középpontba állító állandó kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában – a Munkácsytól Mednyánszkyig alcímet viselő tárlat a valóság ábrázolásának változásait járja körül, hat teremben, hat tematikára felfűzve.
A Magyar Nemzeti Galériának az utóbbi években újrarendezett állandó kiállításai (a 19. századi művészet – a reformok korától a századfordulóig és a Modern idők) új szempontok alapján, a korszerűbb tudományos szemléletnek megfelelően gondolták újra a 19. század és a 20. század első felének művészetét – az utoljára 2012-ben átrendezett Munkácsy-teremsor az utolsó egység a Galéria első emeletét elfoglaló állandó kiállítóterek sorában. A monografikus csoportosítást az elmúlt években felváltotta egy másik, a művészeket és a műveket kontextusukban, tágabb összefüggések mentén tárgyaló szemlélet. A továbbra is kiemelt helyet kapó Munkácsy-főművek (mint a Siralomház vagy a Rőzsehordó nő), illetve Paál László, Deák Ébner Lajos, Fényes Adolf, Koszta József és Rudnay Gyula alkotásai és Mednyánszky László művészete mellett a tárlat eddig ritkán látott, raktárban őrzött alkotásokat és néhány, a kontextusba illő nemzetközi munkát is bemutat. Ez azért lényeges szempont, mert a kiállított művészek nagy része, élükön Munkácsy Mihállyal, külföldön folytatta pályafutását, a nemzetközi művészeti életben működött, külföldi kiállításokon tett szert hírnévre és a nemzetközi műkereskedelemnek köszönhette országokon átívelő ismertségét.
A kiállítás vezérfonala a realizmus és annak változatai: a valóság megragadása, az embert körülvevő világ minél pontosabb leképezése régóta foglalkoztatta a művészeket, mégis a 19. század tekinthető a realista és naturalista törekvések évszázadának, amikor a festők és szobrászok koruk társadalmának és valóságának hiteles és objektív bemutatását tűzték zászlajukra. A tárlaton az 1850-es évektől a századfordulóig követhetjük nyomon a realizmus és naturalizmus kibontakozását, virágzását, majd meghaladását, vagyis azt a folyamatot, ahogyan a kor művészei a valóság különböző felfogású megragadásával kísérleteztek. A termeken végigsétálva feltárul előttünk egy letűnt kor, a 19. század végének világa: a gazdag nagypolgárság szalonjainak fényűző világával szemben kisvárosi utcák, vidéki tájak, a magyar falusi élet jelenetei és enteriőrjei, valamint a városi szegények és számkivetettek hétköznapjai hirdetik a valóságot. |
vissza
vissza a lap tetejére
