Ajánló
Meddig nemes dolog a lojalitás?
2020-01. szám
Delphine de Vigan Goncourt-díjas írónő No és én című regénye arra a kérdésre kereste a választ, hogy három kamasz képes-e eredményesen szembeszállni a társadalmi realitásokkal. Új regényének fókuszában is az emberi kapcsolatok szövevényes világa áll.
Hősei ismét kamaszok, akiket elképesztően pontosan, hitelesen mutat meg, elénk tárja, hogy a fájdalmas gyerekkor milyen módon vetíti előre a felnőtt életének kínjait.
A lojalitás problémájával gyakran kerülnek szembe az elvált szülők gyerekei is. A regény egy tizenkét éves, szülei válása után rémes helyzetbe került gyerek története. Théo a válásba pszichésen belerokkant szülei között vergődik, a „közös felügyeletnek” nevezett lelki árvaságban. Nem beszél senkinek a kettős pokolról, lojális a szüleihez is. Egyre inkább az alkoholba menekül. Egyedül a tanárnője, Héléne – akit apja gyerekkorában hosszú évekig vert – érzi, hogy baj van vele, de ő is tehetetlen. Théo barátja, Mathis sem tud a fiú bajairól, de fedezi a közös ivászatokat. Ő Théóhoz lojális. A kibontakozó dráma alapkérdései: milyen láthatatlan lánc a lojalitás a szülőkhöz, barátokhoz, azokhoz, akik szeretik egymást? Meddig nemes dolog a lojalitás, és mikor lesz bűnrészes egy tragédiában a lojalitásból hallgató?
| hirdetés
 |
|
Delphine de Vigan: Láthatatlan láncok (Lojalitás)
Ab Ovo Kiadó, 2019
143 oldal / 2850 Ft
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
